Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

58. 23. csoportkiállítás: Kohner Ida, Márk Lajos, Szüle Péter, Lux Elek

Tizenkét esztendei távollét után viszontlátjuk uj csoportkiállitásunkon Márk Lajost. Amikor utoljára láttuk, bucsukiállitásán a nemesen csengő szinek zengése fogadott. Vájjon mi lett koloritjából az amerikai kultúrában? Az amerikai izlést a XVIII. század nagy angol arcképfestői, a Reynoldsok, a Gainsborough-k formálták, mesteri anyagfestésükkel s pompázó lélekábrázolásukkal és Márk Lajos az előbbihez magával hozta egyéni hajlandóságát, az utóbbihoz finom intellektusa nagyszerű alkalmazkodó képességét. Mihamar meglátta, hogy az amerikai lady a család szemefénye, a ház bálványozott középpontja, s annak ábrázolásához, ha sikert akar elérni, az ábrázolandó egyéniség kiemelése és középpontba állítása szükségeltetik. Ezt látjuk itt bemutatott arcképein, melyeken ott van az anyag természetének festői érzékeltetése, a formák hangsúlyozása, mindaz, ami női báj, egyéni jelentőség, lelki emelkedettség, egyszóval felfokozás. Valami finom ezüst tónusfátyol borul képeire, mely alól kicseng színeinek belső tüze, mint megannyi drága ékkő. Visszatérte óta festett művei már ez uj értékekkel meggazdagodott művészet. Másik kiállítónk Kohner Ida, finom nőiesen szenzitív lélek, az üde álmok, a csöndes elképzelések, a meseszerű lélek mimózaérzékenységü elgondolásainak poétája. A természet előtt gyöngéd elcsudálkozással tárja fel szivét, a táj és az állatvilág, a fü, fa, mező és rét virágai s bennök a beleképzelt meseszerű emberek naivan egyszerű élete mind álomszerű létet élnek. Ez a biblikusán őszinte, távol világok elképzelt világába beleálmodott élet az ő élete, egy fogadalmas tiszta lélek tükröződik benne, megkap egyszerűségével s előadása közvetlenségével. Harmadik kiállítónk, Szüle Péter mestere az ecsetnek, a sejtető előadásnak, aki elhagy mindent, ami fölösleges, de megkapó biztonsággal adja azt, ami érzékeltetéséhez szükséges. A könnyedség legfőbb erénye, de eb3