Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

47. Magyar remekművek

fázisában, akármilyen anyagban dolgozott légyen, tisztán kolorisztikus értékekre építette. Itt állott az európai művészet a XIX. század alko­nyán s ebben az európai művészetben ezt a helyet fog­lalta el a magyar. Nem volt olyan forma-problémája a nyugati művészetnek, melynek megoldásából ki ne vette volna részét és ne segítette volna nemzeti sajátosságának megfelelően, kolorisztikus irányban a végső eredményhez. Ez az a fonál, mely végig húzódik az egész fejlődésen, a fejlődés egész folyamatosságán és összeköti a multat a jelennel. Ezért hiszem, hogy ezen fog felépülni a jövő. A jelek biztatók. Az uj csapásokat vágók — legyen sza­bad csak Vaszaryra hivatkozni — erre a kolorisztikus erőre építenek, az uj nemzedék, csak Rudnayt említjük, kolorista hatásokban jeleskedik. Láttuk, hogy az ihlet vakmerőségei mind kolorisztikus értékeket szülnek s a magyar festészet jövőjének utja ezzel ki van jelölve. S nem kolorista-e Vörösmarty? Petőfi? Arany? Lavotta? Fadrusz? Izsó? Lechner? S nem kolorista-e maga a magyar nyelv? A magyar föld, még Budapest is, tiszta festői atmoszféra, még az alföldi és balatonmenti szürkeség is színessé lesz, leg­alább is Mészöly palettáján — ebből a földből nőtt ki az igazi magyar piktúra, az, amely a népek egyetemességé­ben éppen kolorisztikus értékeivel különálló helyet biz­tosit neki. Ez a kis gyűjtemény — azt hisszük — ezt a felisme­rést szolgálni hivatott. 5)r. JOázár méla. 9 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom