Az Ernst-Múzeum kiállításai 1920

46. 16. csoportkiállítás: Gróf Batthyány Gyula, Csók István, Mattyasovszky-Zsolnay László, Pólya Tibor, Vass Elemér, Kalmár Elza, Gara Arnold, Lakatos Artur, Loibl Ferenc

foglalja ornamentikáját, melyben él, táncol, hajlik és leng annak minden eleme. Ez a bizarr játék a legnagyobb szemgyönyörüség . . . Rég nem látott vendégünk Mattyasovszky-Zsolnay László is, aki most újra elhozza az ő finom, halkszavu művészetét, mely a legnagyobb szinkulturán épül fel. Néhány figurális — és arcképén kivül most csendéletek dominálnak termében, virágok és gyümölcsök, halak, madarak, ami mind pécsi környezetéből valók, melyeket finom tonusegységre hangolva ábrázolt. Ez a delikát szinegység, melyben egyetlen szin sem él külön életet, de mindenik kiegésziti a másikat, egymásba olvad és emeli, fokozza, majd tompítja vagy mérsékli egymást, hogy végül halk szinmelodiákba olvadjon össze; ez a színharmóniára való fölötte erős hajlamosság adja meg a művész egyéniségének sajátos jegyét. A harmadik művész Pólya Tibor most uj vonásokkal gazdagítja művészi arcképét, erőt, mélységet, drámai ellentéteket szólaltat meg, uj hangot hallunk tőle, mely kiszélesíti, elmélyíti egyébként is gazdag művészi egyéniségét. A negyedik festő uj név, Vass Elemér a magyar táj lelkét érezteti, még pedig a nagyvonalúság, a komor akcentusok kiemelésével. Közöttük áll a mester, Csók István gazdag skálájának minden hangját megütve, az érzés közvetlenségével, a szinek ragyogásával, az előadás egyéni erejével, a formák bámulatos könnyedségével, a leheletfinomságu 4