Az Ernst-Múzeum kiállításai 1920

42. Pentelei Molnár János, Gy. Sándor József

előtt, de mivel a muzeum a háború alatt — hadi kórház lévén — el volt zárva, csak most nyilik alkalom újra való bemutatására. Ez alkalommal egy sor uj szerzeményt mutathatunk be, néhány olyant, melyek a magyar művészettörténetre nevezetes darabok. Ilyen az egészen ösmeretlen Beck Vilmos, aki 1824-ben született Baján, testvére volt az első Petőfi-forditónak, a német költő Beck Károlynak, s Bécsben tanult 1846-ig, amikor Pestre jött, karikaturarajzolónak, a forradalom után egy darabig Bécsben, utóbb Pesten élt 1862-ben történt haláláig, főleg mint arcképfestő. Az itt bemutatott önarcképe a kor egyik legértékesebb műalkotása, már ezzel is a biedermeierfestők legjobbjai közé emelkedik, Borsos és Barabás mellé, akikkel teljesen egyértékü, sőt bizonyos tekintetben, ami az előadás férfiasságát illeti, felül is múlja őket. A másik alig ismert művész, Rákosi Nándor, aki 1832-ben Szegeden született, s a szabadságharc után hosszab ideig sinylett a temesvári várban, s csak azután adta magát a művészetnek. Blaas Károly tanítványa lett a velencei akadémián, s 1860-ban telepedett Pestre, ahol mint rajztanár is nagy festői munkálkodást folytatott 1884-ben történt haláláig. Önarcképén a világítási hatások ereje meglepő. Az ujabb szerzemények közül ki kell emelnem Gerhardt Alajos önarcképét, Stróbl szobrászmesterünk arcképét Lotztól és Templétől, Borsos remekét, mely Zitterbarth biedermeier-kori pesti építészt ábrázolja, igen érdekesek Barabás műterme Than-tói, Donát szobrászunk arcképe a világhírű német építész-tanártól Sempertől, Orient József XVIII. századi magyar származású tájképfestő önarcképrajza, 6