Az Ernst-Múzeum kiállításai 1920

41. Grafikai kiállítás

Nagy mesterek kézrajzai a művészi gyönyörűség kiapadhatatlan forrásai. Kézrajzokban látjuk őket, amint közvetlen viszonyba lépnek a természettel, amint felcsillan előttük a belső kép, előbb homályos körvonalakban, majd mind tisztultabb formában, amint a képzeleti képről hull le a fátyol, majd amint az egyes részlettel viaskodnak, a formaalakulás és a megmunkálás egyes állapotainak válunk feszült érdeklődéssel figyelő tanúivá. A kézrajz egy-egy festői ötlet egyéni kifejezője, benne van a művész lelke, hajlandósága, művészi törekvése, egész stílusa. Mit lát meg a művész a természetből, hogy írja azt át grafikai eszközökkel, lineárisan rövidítve vagy befejezetlen elnagyoltságban, egyedül azt hangsúlyozva, ami érdeklődését lekötötte, — a kézrajz mindennek beszédes szószólója. Elárulja, hogy művészete a vonalra vagy a szinre van-e felépítve, hogy mi neki a grafika: részlethalmozás vagy lényegkiemelés ? Egyszer a szin csak színez, une dame d'atour, mint Ingres-nek, vagy az érzés hordozója, mint Delacroix-nál. Mindenesetre a rajz a festészet próbaköve. ,,Szép szineket, — mondotta Tintoretto — akinek pedig művészete csupa kolorismus, — szép szineket vásárolhatsz a Rialton, de a raj3