Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

33. Rudnay Gyula, Pásztor János

Tavaly ilyenkor Koszta Józsefet adtuk a magyar művészetnek, most újra egy jeles ifjú magyar festőt mutathatunk be. Társa a kiállításon, Pásztor János a szobrász, ihletre testvére a művészetben. Egyazon uton haladt, az életküzdelem és életmegösmerés kálváriás utján, — s vele együtt jutott el a nagy művészet napfényes magaslataira, öt is a magyar világ formái ihlették, — de sokkal pozitivebb, egyszerűbb, kevésbbé többrétű lélek, ki mihamar eljutott a leszűrt nyugalomig. Munkácsy Mihály emlékszobra pályázatán tűnt fel, — egy olyan fejet csinált róla, mely konzseniális megoldás volt. A mester életereje, hatalmas lelke élt e fej formáiban, — de az ösmeretlen fiatal művész formaerejében nem biztak és egyremásra megismételtették a pályázatot. E megkinoztatásban kimerült. Fáradtan állott ki a sorból és uj érzésekhez menekült. A magyar paraszt mozgásmotivumaihoz fordult, egy nagy magyar tradícióba, Izsó Miklós kísérleteibe kapcsolódva bele. Az abszolút plasztikai gondolatokba nemzeti formát akart ojtani ő is, kísérletezik tehát a nemzeti tánc motívumaival, de képzeletének nehézkes ereje nem a mozgás uj motívumainak meglátásában nyilatkozik meg a legjellegzetesebben. Az ő világa a nyugodt érzések finom attitudejei, keresi a búcsúzó paraszt méltóságteljes nyugalmát, a kubikus paraszt mozgásának azt a pillanatát, mely finom 6