Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

37. Vaszary János

nál helyén lehet, az intimhatást követelő táblaképnél célt nem lehet érni. A kolorit tudatos tulhajtásával már Grünewald, Greco, ujabban Boeklin, Gaugnin, Van Gogh kísérleteztek — aminthogy az uj világnézet a természet szabad átalakításának jogát követelte, a tudatos deformációtól sem riadva vissza, a szinproblémánál pedig eljutott az átlelkesitett világ vad vonalvezetéssel és telitett színekkel való ábrázolásáig. De itt szemben találta magát nemcsak a mai kor látásával. Mert hisz arra azt mondhatná : az impresszionista finomkodásoktól elromlott látású nemzedéktől felebbezünk a tiszta színek világító erejéhez, az árnyalatnélküli szinek gazdag összecsengéséhez hozzászokott uj nemzedékhez. Csakhogy . . . amit Goethe óta a természettudomány is kezd elismerni, a szinek szubjektív felfogása emberi adottság, a szinek változó alakulatának és árnyalatfinomságának meglátása látásunkhoz kötött, a legnagyobb szemgyönyör ez, azt mellőzni és felrúgni senkinek, legkevésbbé az intim látásra alapított festőmüvészetnek büntetlenül nem szabad. A freskofestés sajátosságait nem leket szó nélkül az intimfestésre átvinni. Itt van a zsákutca. Érezte ezt Vaszary is és uj művészetével egy hatalmas lendülettel kikerült belőle. A szinproblémát megoldani igyekezett. Azonban az elért eredményeket, az intim festészet nagy vívmányait sem adja fel. Az Ő színlátása nem keres freskohatást, de azért az uj világszemlélet alapjára helyezkedik. A valóság részletező ábrázolása helyett az élet fölött álló természet hatalmas látományait ábrázolja. Virág, répa, kelkáposzta, narancs és birskörte, a tatai park egy részlete vagy egy fekvő akt, kutyával játszó gyerek vagy a fürdőből kilépő szép asszonyi test 7