Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

36. Nyolcadik csoportkiállítás: Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Perlroth-Csaba, Csáktornyai Zoltán, Pólya Tibor, Heller Andor

De a mellett, művészetének egy mellékhajtása is egyre gazdagabb virágzásnak indul: tájképfesté­szete. Valami lélekbemarkoló erő csap ki felénk ezekből a heroikusan felfogott alföldi tájakból, ha­talmas élet a levegőégben és néhány szinre lefoko­zott drámaiság a tájképi motívumokban, — a leg­intenzívebb hatások a lehető legegyszerűbb eszkö­zökkel. Nem csoda, ha környezetére mélyen hat az­zal a mélységes komolysággal, melylyel művésze­tének él. Íme a szintén Kecskeméten élő Perloth­Csaba, hosszas belső viaskodás után, mint emelke­dik mind fennebb, tűz ki maga elé erős kompozí­ciós feladatokat és oldja meg őket mélységesen le­fokozott, belső tűzben égő színekben. A fiatal mű­vész egyszerre meglepő erőben jelenik meg előt­tünk, csupa élet, mozgalmasság, drámai hév van azokban a kissé rakoncátlan jelenségekben, melye­ket elénk állit, — nem a nagyot keresi ő az egysze­rűben, mint mondották róla, — ellenkezőleg az egy­szerűben lappangó drámaiságot pattantja ki, s ezt azután igaz eredetiséggel. Iványi-Grűnwald Béla egyéniségének jóté­kony hatása érezhető Kandó László táj kép festésze­tén is, mert latens erőket csalt ki belőle a napfény­re, tónus finomságokat látunk a fiatal művész mű­veiben és őszinte természetfelfogást, mely máris

Next

/
Oldalképek
Tartalom