Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

36. Nyolcadik csoportkiállítás: Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Perlroth-Csaba, Csáktornyai Zoltán, Pólya Tibor, Heller Andor

De a mellett, művészetének egy mellékhajtása is egyre gazdagabb virágzásnak indul: tájképfestészete. Valami lélekbemarkoló erő csap ki felénk ezekből a heroikusan felfogott alföldi tájakból, hatalmas élet a levegőégben és néhány szinre lefokozott drámaiság a tájképi motívumokban, — a legintenzívebb hatások a lehető legegyszerűbb eszközökkel. Nem csoda, ha környezetére mélyen hat azzal a mélységes komolysággal, melylyel művészetének él. Íme a szintén Kecskeméten élő PerlothCsaba, hosszas belső viaskodás után, mint emelkedik mind fennebb, tűz ki maga elé erős kompozíciós feladatokat és oldja meg őket mélységesen lefokozott, belső tűzben égő színekben. A fiatal művész egyszerre meglepő erőben jelenik meg előttünk, csupa élet, mozgalmasság, drámai hév van azokban a kissé rakoncátlan jelenségekben, melyeket elénk állit, — nem a nagyot keresi ő az egyszerűben, mint mondották róla, — ellenkezőleg az egyszerűben lappangó drámaiságot pattantja ki, s ezt azután igaz eredetiséggel. Iványi-Grűnwald Béla egyéniségének jótékony hatása érezhető Kandó László táj kép festészetén is, mert latens erőket csalt ki belőle a napfényre, tónus finomságokat látunk a fiatal művész műveiben és őszinte természetfelfogást, mely máris