Az Ernst-Múzeum kiállításai 1917

27. Magyar mesterek ötödik csoportkiállítása: André, Koszta, Zombory

a gyűjtő előtt is. Ez a Zombory Lajos nem a kiállításokról ösmert állatfestő. Sem kézrajzai, sem hatalmas tanulmányai nem a köznapi és szokványos állatfestő művészete, hanem egy egészen uj Zomboryt és egy egészen uj állatábrázolást revelálnak. Mig elődei, teszem Pállik Béla, odaállott az állat elé és ennek külső megnyilatkozását, textúrái hatását minél gazdagabb konkrét valóságában igyekezett visszaadni, nem törődve egységes megnyilatkozással, a benyomás egységével, az ambiante hatásával, mely oly nagy elváltozásokat szül formán, textúrán és színeken, Zombory világlátása más. Ő éppen ezt az ambiantét keresi, a nagy formákat (s ez az uj lépés!), a formák mögött az állat lelkét. Egy agrár államban, aminő Magyarország, nem természetes-e, hogy virágzó állatfestészet fejlődik ki? Zomboryban meg van adva a képesség — nagyszabású tanulmányai igazolják! —, hogy ezt az uj és elsőrendű magyar állatpikturát jelentős művészetével szolgálja, — ha viszonyait ugy alakítja, hogy tisztán a művészeti szempontok vezethessék, a nagy szemmel meglátott állatábrázolás mestere lehet. Nem a viszonyokat vádoljuk, nem vagyok hive annak, hogy mindent a környezettel mentegessünk, a művész egyéniségében rejlik legtöbbször az oka annak, ha nem tud úrrá lenni viszonyain, mert éppen Pállik Béla nagy sikerei igazolják, hogy a magyar közönség, mely szereti az állatot, szereti annak művészi átszellemesitését is, még ha ez 5