Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

23. A Ferenczy-család: Károly, Valér, Béni, Noémi

De hagyjuk a kérdéseket, nézzük az eredményeket. Az apa most néhány kimagasló alkotásával jelenik meg. Folytatja művészete fejlesztését ott, ahol legutóbbi külön kiállításán, melyet 1913-ban nálunk rendezett, abbahagyott. A kísérletezések nagyszerű eredménnyé sűrűsödtek. Csak kékruhás női arcképére hivatkozunk. Ez a mai magyar művészetnek egyik kimagasló példája lesz mindenha. Csupa egyszerűség, a valóság étherikus átszellemesitése, — s minő tisztán festői eszközökkel! Valér apja művészetének egy előbbi korszakából indul ki, amikor az még a szenvedélyesen érzéki optikai hatásokat kereste, — s most azon igyekszik, hogy magának uj kifejezési formát teremtsen, a rézkarchoz nyúlva. Az ó-német kismesterek odaadása csap ki felénk e lapokból: a tárgy szeretete és a forma szorgos keresése. Ugyanez a mesterségkultusz jellemzi a másik fiút, Bénit és a leányt, Noémit, mindketten archaikus hajlandósággal elmúlt korok formanyelvén üzik-hajszolják látományaik kifejezését, messze eltávolodva az apa stíljétől, azzal csak a művészet mindenekfölé helyezésében egyezve. A szobrász gótikus átérzéseket, majd ó-görög formavilágot, de mindenekfölött: élet fölött álló visiókat alakit. A mesterségének tisztelete kap meg legelőbb. Az anyagszerüség éreztetésének nagy adományával hódit. A gobelineket szövő ifjú művésznő a középkori kolostorok titokzatos művészeire emlékeztet, akik egy fél életet áldoztak egy-egy nemes munkának, egy ante5