Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

21. Német és osztrák mesterek és magyar követőik: Than, Gerhardt

Pompeji közelségét, Böcklin-barátságot, római tartózkodást, dekoratív törekvést árul el Táncosnője. A római költőfej azonban már tisztára monumentális célzatú. Egyszerű formák és nemes kolorit jellemzik. Egyenes ut vezet tőle Székely Bertalanhoz, ki nagyrabecsülte, s akinek művészetével rokonságot tart. De közvetlenebb ez a rokonság Than Mórral, (1828—1899) akinek most nyílik alkalma, hogy nagyobb arányban jelenjék meg az utókor előtt: igazságot kérve. Bár Vigadó és Muzeumbéli freskói ott állottak mindenek előtt, de a naturalista látáshoz szokott szem elfordult tőlük. Most majd visszatérünk hozzá és meglepetéssel fogjuk látni, milyen hatalmas a vonalképzelete és milyen gazdag a szerkesztőereje. Bécstől kapta első benyomásait ő is, a bécsi akadémiától Fürich és Kuppelwiesertől, de egész életére döntő hatást Rahl Károly művészetétől nyerte, akinek segédje is lett. Volt ő később Párisban, hol Delacroix hatott rá, és Velencében, dolgozott Firenzében is, Rahl hatása alól végleg kiszabadulni azonban nem tudott. Talán nem is akart. Magának Rahlnak művészetét egyelőre csak hatásából ösmerjük; abból a rajongásból, melylyel tanítványai, Lotz és Than is, körülvették. Mindenesetre a nagy formák szeretete, az alakításba való elmerülés komolysága Rahl-adomány Thanban is. De Than azonkívül magyar temperamentum, s ez vázlataiban felcsillan, tanulmányaiból kilángol. Itt van ereje és zsenije. Kiállításunkon ez uj fényt nyer és nagy kvalitásai felszínre 6