Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

19. Kosztolányi-Kann Gyula, Mattyasovszky-Zsolnay László

delkezik: ereiben a Zsolnayak művészi vére, mely kiütközött az unokában és csodálatos finomságokra vezette. Íme egy egészen fiatal festő,akinek kisujjában van az egész francia impresszionista mult, a festési lehetőségek minden készsége, a szinösszecsengésekben rejlő hatások minden elképzelhető titokzatossága, mindent mintha egyszerűen örökölt volna. Ugyanez a jelenség mintázásainál, mintha a nagyapa lelke szólalna meg, a vázák és porcellántárgyak dekoratív szépségekben gazdagok. De ez csak látszat. A művészetben semmit sem kapunk készen. Mattyasovszky—Zsolnay is mindent darabonkint, ő maga szerzett meg, hosszú párisi évek titkos és nehéz vívódásai közepett, járva a magasanyargatás kálváriáját, amint arról a vázlatkönyvek százai beszédes tanúságot tesznek. De most itt áll — készen a művészi hódításra, - megkeresni akarván a maga új világát. És ez a világ már nem lesz idegen, magyar lesz, hus a húsából, vér a véréből, azt fogja alakítani, amit lát, érez és kigondol, megtermékenyülve azokból a nagy benyomásokból, melyeket most szerzett a fronton, hol érzése még jobban elmélyült, szive megtelt nemes melancholiával, ami művészetének ezekből a fényes próbáiból is diadalmasan kiütközik. Ez a kollekciója egy ragyogó igéret. Dr. Lázár Béla. 6