Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

keltek, hogy rendeltetésük helyére vitessenek. Nem tudtuk hová. Közeledett a mi továbbutazásunk órája is. Öt óra után reggel kezdtünk mi is nyújtózkodni és a vízcsapokhoz mentünk egy kicsit felfrissülni, úgy mint a katonák szokták. Hat óra felé az egyik rendőr megkérdezett bennünket külön-külön, nem akarunk-e kávét inni (mindenki saját pénzén), aztán kívánságunkra lement a ,,buffet"-be, ahol megrendelte. Felhozták a kávét, megittuk. Siettünk a cókmókjainkat felszedni. Kezet szorítottunk azokkal a katonákkal, akik velünk oly kedvesek voltak, szépen bántak és a vonathoz mentünk. Szuronyos katonák kisértek odáig. St. Etiénne-ben már nem vártak ránk ily kellemes emberek. Oda másnap 11 óra felé érkeztünk meg, ahol két uj rendőr lesett ránk. Az egyik elég kellemes volt, de a másik ,,brigadier" (rendőrbiztos), nagyon durván és csúnyán beszélt rólunk. Velünk egyáltalán nem is akart szóba állni, végignézett rajtunk és csúnya megjegyzéseket tett. Gonosz lélek lehetett. Bevezettek egy váróterem félébe, amely bizony inkább disznóólhoz hasonlított, oly rendetlen és elhanyagolt volt. Az egyik padon az ,,emigrés"-knek a kis batyujuk volt elhelyezve. A goromba ,,biztos" ide-oda tologatva mondta, hogy: ,,ezekre érdemes vigyázni," de mifelénk fordulva, az ,,interné"-k felé, azt mondta hogy: ,,ezeket azonban mind szuronyra kellene hányni!" A kíváncsi nép ezalatt az ablakokhoz sietett s odanyomták az orrukat, hogy jobban lássanak minket. A fogolytábor vasúti állomása Le Puy városa volt. Este 11 órakor érkeztünk meg, Lazarine néni meg én a pályaudvarrral szemben levő hotelban száll17 2