Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

mészetellenes, hiszen tudott dolog, hogy sok éven át köztük élt Párisban. Velük küzködött az életen kivül a művészetért és igy éppen nem csodálható az sem, hogy lelke-világa feléjük húz. Végre is ott érzi az ember magát leginkább jól és otthon, ahol megértik. Ma, ugyan már megoszlik nála ez az érzés, mert idehaza is akárhány megértőre akad. Októberben bátyám kijött a kórházból és hazament egy hónapi szabadságra. Mikor ez letelt, megint elment a ,,dépot"-jába, ahol ott maradt egypár napig és azután családjához, Le Creusot-ba küldték, ahol most az ágyugyárban dolgozik. Második bátyámnak Laurentnek a háború kitörésekor még csak tizenhét kis napja volt hátra katona életéből, amikor a ,,régiment"-je elindult a háborúba a tűzbe. Ő éppen ekkor a kórházban feküdt (kisebb térdbajával). Szeptember 9-én ment el hazulról. Természetesen sok minden félét adtunk vele, mert gondoltuk, hogy nem sokára ő is a határra megy, a ,,tranchée"-kba. Pénzt és ruhát adtunk, mindent, ami a módunkban volt. Egyik levelében azt irja: „Indulunk, három frankkal a zsebemben. (Már előbb megirta, hogy ami kis pénzt magával hozott, odaadta majdnem mind a társainak, akik sebesülten vagy betegen jöttek vissza.) De minden képpen boldogan megyek földemet megvédeni. Mint egy oroszlán fogok verekedni és mint egy hős fogok a családomhoz talán visszatérni". Szeptember 20-ikán indult el a harctérre. Északon verekedett valahol. Októberben már megsebesült, Berck-Plage-ba vitték a kórházba. Egy ideig mankón járt, mert a lábát érte az obus. Berekből Hesdin-be a ,,dépot"-ba vitték, s mikor már meggyógyult, a karácsonyt ottan ünnepelhette. Későbben, megint ,,Calais" körül, a ,,tranchée"-kba diri10