Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

20. Lotz Károly emlékkiállítás

szived. A világ készen kapta a te nagy műveidet, üde, örökké friss befejezettségökben, de mi jól láttuk, mily töprengő gond, mily erőt pazarló munka emésztett, hogy amit adsz jó, nemes, el nem nagyolt, befejezett legyen. Idő, fáradtság, barátaid dicsérő szava soha egy pillanatra sem tartottak téged vissza attól, hogy a kiválót még kiválóbbal helyettesíteni ne törekedjél és hogy nap mint nap, habozás nélkül megsemmisítsd mindazt, amit méltatlannak tartottál a fönnmaradásra. Csak ily meg nem alkuvó munkásság, csak ily nemes érzés, csak ily magas gondolkodás, csak ily művészi becsületérzés hozhatta létre a te dicsőséges alkotásaidat. Az idő múlik, de a te művészeted marad, a te neved örök. A muló idők távlatában fogják csak igazán meglátni majd a te nagyságodat. Mert a nagynak áttekintésére távolság kell. Mi, kik borongó lélekkel állunk itt nyitott sirod szélén, nemcsak a nagy művész elvesztését siratjuk, hanem a legnemesebb lelkű embert, a legönzetlenebb barátot is. Mindenikünk valami nagy hidegség borzongását érzi most, hogy te távozol, mert te mindenikünkkel oly igen tudtad éreztetni a te nemes szivednek a melegét, a te lelkednek a bensőséges hevületeit. Büszkeségünk voltál, az is maradsz, de igen-igen árván hagytál minket. Neved glóriáját hirdetni fogják alkoatásid: tiszta, 6