Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

A HÁBORÚS ORSZÁG. Életemben ennyi katonát együtt nem is láttam! Minden héten kétszer-háromszor is volt ,,depart" (indulás) a harctérre. Az ablakunkból nézhettük őket, amikor dob- és kürtszóval a vonathoz masíroztak. Lelkesedéssel, harcias jókedvvel indultak a szegény fiuk, elül muzsika, aztán jöttek a katonák felvirágozva. Sokan a puskájukon óriási csokrot vittek, a szeretteiktől kapták. Az ut szélén álltak a rokonok, ismerősök és többször láttuk, hogy egy egy katona kiszaladt a sorból, talán hogy utoljára búcsúzzék övéitől. Lehetetlen leirni, milyen szépek, egyúttal félelmesek voltak ezek a jelenetek. Vagy két és fél hónapig tartottak a harcra indulások. Az újoncokat már szeptemberre behívták, az ügyesebbjét két hónapra rá már a harctér közelébe küldték, hogy a puskapor szagát és az ágyú dörgését megszokja. így volt ez fiatalabbik bátyámmal, Jean-Marie-val is. Három fivérem van, mind a három katona. Az idősebbik Jean, már két fia van, elment a mobilizáció harmadik napján. Verekedett Lottháringiában és augusztus 20-ikán, a saarbourgi visszavonulásnál megsebesült. Elmondta az ütközetet és az ő történetét. A visszavonuláskor egy hidon kellett átmenniök, a németek tüz alá fogták a hidat és a franciák, mind a vizbe estek. Bátyám hátra 8