Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

8. Ferenczy Károly

A fény beszűrődik az ablakon s egyenletes nyugodt színharmóniák keletkeznek. A színek elvesztik egyéniségüket, de gyönyörű egységekbe sorakoznak. Finom ezüst Jonusharmónia borul most mindenre, de ebből határozott, élő-, telt színek gyönyörű muzsikája cseng ki felénk. Minden csendéletté válik, a tárgyak karakterét ösmerjük meg, finom jellemvonások éreztetvék, a fekvő, alvó aktok hússzíne, a viaskodó akrobaták trikós teste, a porcellánmadarak tarka tollazata, a kék és zöld hátterek, minden egybeolvad lágy, puha, rezgő és élő egységekbe, egy új szintézisbe. A kifejezési eszközök aztán hozzásimulnak és alakulnak az új formához. Most sírna előadásra törekszik, a folyékony festésre, a lágy és puha tónusoknak megfelelően. A részletek mind beolvadnak felületekbe, apró formákkal nem bibelődik. Most nem pasztozus, hanem, mint a régi mestereké, tükörfényes a festése, de ezzel együtt jár a teljesen biztos rajz és a tökéletes biztonságú festés. Ferenczy művészetében az alapigazság a naturalizmus, ez minden stilusváltozásán felülálló. Az ő képzelete a valóságból indul ki, az optikai benyomásokból, s mindég oda tér vissza : nem engedi, hogy kizárólag az értelme vezesse, hogy elkerüljön, spekulatív úton, a természet közvetlen benyomásától, ~ a nagy értelmi élmények, az anti-impresszionista képzelgések, érvelések, okoskodások, elvontságok hideg világába, távol a közvetetlen érzéki élményektől, egyedül a dekoratív szépségtörvények uralma alá. Nem, Ferenczy 4