Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008
tak az olasz programadó szerzők bevezető sorai. A két rész, azaz a magyar tanulmányok, illetve az olasz szerzők által írt bevezetés között ugyanakkor diszkrepancia állt fenn. A katalógus bevezetőjét ugyanis valószínűleg utólag helyezték a tanulmányok elé, így az bizonyos mértékig át is értelmezte azokat. Cacciari, Dal Co és Nono közösen jegyzett szövege - nagyobb részt feltehetően Cacciari megfogalmazásban - szellemtörténeti aspektusból szól a századforduló Budapestjéről, mint a progresszív szellemi mozgalmak központjáról. Arról a kulturális közegről, amely ,, spiritualitást hordozott", s amely Bartók művészetéhez is szellemi forrásul szolgált. „Ez a kultúra komplexitásában hasonló volt Bécséhez, ám önálló, saját hangját diverzitása határozta meg. Ez a diverzitás jellemezte a diszciplínák köreit, tájékozódási síkjait", írja Cacciari. Mannheim Károly 1918-ban Budapesten tartott előadását idézi, valamint Lukács György ifjúkori, egzisztencialista esszéit, amelyek németül 191 l-ben a Lélek és a formák című kötetében jelentek meg. 1195 Innen tehát a kiállítás alcíme, Lélek és a formák, jelezve, hogy annak olasz programadói a fiatal Lukács müvészetfelfogását és az ő Budapestjét kívánták középpontba állítani. Cacciariék hangsúlyozzák, hogy a századelő budapesti értelmiségi generációja - Polányi Károly, Mannheim Károly, Häuser Arnold, Antal Frigyes, Balázs Béla, Lukács György, valamint mindazok, akik a Huszadik Század köréhez , a Vasárnapi, és a Galilei-körhöz, vagy a Nyugathoz tartoztak - formálta meg e budapesti szellemi miliő arculatát. Az itáliai filozófus felemlíti továbbá a Lukács György és Fülep Lajos által 1911-ben kiadott A Szellem című folyóiratot, valamint hivatkozik Zalai Béla filozófus munkáira. Utóbbira Mannheim úgy emlékezett vissza, mint a filozófiai eredetiség reprezentánsára, aki szinte egymaga volt a magyar „Logos". 1196 Ragyogó lelkek, teszi hozzá Cacciari. Ez a generáció önállóan kívánta megoldani a Monarchia - Kakánia létéből, s általában az emberi lét nyomorúságából eredő, keserű egzisztenciális kérdéseket, ez utóbbiakkal szembehelyezve a reményt, amely - Lukács szavait felidézve - „a forma megváltó erejéből fakad". A formának ez a megváltó ereje „egyedül a műből eredhet, s csak a műben tud megtestesülni, kibontakozva a chiaroscuro anarchiájából". 1197 A szöveg szellemi-földrajzi horizontja sok ponton Claudio Magris Közép-Európa képére támaszkodik, amennyiben Magris egy olyan kulturális KözépEurópáról beszél, amelyet egy „zsidó-német mátrix" tart össze. Szerinte a zsidóság és a német nyelv a „közép-európai koiné" konstitutív elemei. 1198 E témát különben Scheiber Sándor írása tárgyalta a velencei katalógusban. 1 ' 99 Németh Lajos összefoglaló tanulmánya a századforduló magyar művészetét mutatta be. 1200 írása a magyar művészettörténet-írás immár évszázados modelljének felelt meg, amikor a magyar művészet „késve érkezcttségére", „fáziseltolódására" utalt, amely művészet csak „néhány évtizedes késéssel követte a nyugat-európai művészet ütemét". 1201 Megállapítja azt is, hogy a századfordulón a felzárkózás üteme felgyorsult, így az egyes irányzatok „torlódása" figyelhető meg. A fáziskéséssel kapcsolatos gondolatmenet annyiban tér el a Cacciari-féle szöveg „diverzitás"-fogalmától, amennyiben mintegy magába foglalja a centrum-periféria-gondolat szinte predesztinációs elképzeléseit. Mint Németh írja, az elkésettség az oka, hogy „a magyar képzőművészet inkább közelebb állt a közép-európai, a skandináv, és a kelet-európai fejlődéshez, (...), mint a nyugat-európaihoz: az európai modern kultúra szempontjából peremvidékek voltak ezek". Véleményét némileg enyhítik befejező sorai, amelyekben az irodalomtörténet és művelődéstörténet újabb eredményeire utalva megjegyzi, hogy ebből a helyzetből sokszor „meglepően újszerű és egyéni megoldások fakadtak". 1202 A kiállítás meglehetősen jó kritikát kapott, amely nem anynyira a magyar létrehozókat, hanem a médiaérdeklődés homlokterében álló olasz intézményeket, illetve a koncepciót megalkotó Cacciarit, Nonót és Dal Cót illette. A velencei tárlat 1982-ben tovább utazott Bolognába és Rómába, majd néhány év elteltével és némi átalakítással, újabb katalógusokkal még számos más városba is eljutott, így Belgrádba, Helsinkibe és Tamperébe is (1988). A Nemzeti Galéria 1986-ban rendezett Budapesten némileg hasonló címmel - Lélek és forma - egy tárlatot, melynek alcíméből kiderült, hogy korántsem a velencei kiállítás replikájáról volt szó, hanem a magyar művészet 1896-1914 közötti szakaszáról. 1203 A bemutatott anyag részben fedte ugyan az olaszországi rendezvényekét, katalógusa viszont egyáltalán nem tért ki a századelő Budapestjének Velencében még középpontba állított szellemi miliőjére. A korszak kultúrhistóriai aspektusait vette számba, kezdve a millenniumi ünnepségeken a művészközösségek és emlékműkultusz kérdésein át a századforduló öltözködési divatjáig, kitekintéssel a népművészet befolyására. Mind a kiállítás, mind pedig a katalógus inkább a fentebb már tárgyalt „Landesausstellung"-típust követte, mint az itthon szokásos művészeti kiállításokét. 1204 Egy évre rá a Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeummal együtt, végre megrendezte Kassák Lajos évtizedek óta aktuális monografikus kiállítását. 1205 A hazai emlékanyag szűkössége miatt 1195 Mannheim Károly: Lélek és a kultúra. (Előadások a szellemi tudományok köréből.) Budapest: Benkö 1918; Lukács kötete magyarul 1910-ben jelent meg. 1196 Logos, az 1910-től kiadott tiibingeni folyóirat, amelynek magyar megfelelője A Szellem. Cacciari ismeretei a budapesti miliőről abból adódtak, hogy több könyvet is írt a századforduló bécsi és pesti világáról, filozófusairól, így Lukácsról (1972) is. A generációról lásd összefoglalóan: Karádi Éva: A magyar szellemtudományi iskola mint európai áramlatok felvevője és elindítója. In: A kreativitás mintázatai. Szerk.: Békés Vera. Budapest: Áron Kiadó 2004 (Recepció és kreativitás sorozat.), 73-93. 1197 Kat. Venice Museo Correr 1981, Bevezetés; Lukács fogalomhasználatáról és a formáról: Kardos András: A homogenitás tere. Thalassa. 10. 1999. 2-3. szám, www. mtapi.hu/thalassa/9923/10eves/kardos.htm - 2009-03-12. 1198 A fogalmat, amely Magristól ered, Cacciari is felidézi a Bevezetésben. A hetvenes évek elején Olaszországban fellobbanó Közép-Európa és Monarchia iránti lelkesedés vagy figyelem egyik fontos forrása Claudio Magris: A Habsburg mítosz az osztrák irodalomban című, legelőbb 1962-ben megjelent kötete volt. 1199 Sándor Scheiber: La cultura ebraica ungherese e Béla Bartók. In: Kat. Venice Museo Correr 1981, 222. 1200 Lajos Németh: Le arti figurative tra Ottocento e Novocento. In: Kat. Venice Museo Correr 1981, 23-38. 1201 Kat. Venice Museo Correr 1981 1202 Németh Lajos 1981-es szövege áttördelt formában ismét megjelent az MNG Lélek és forma című 1986-os katalógusában, a fordítások innen származnak. Kat. Budapest 1986, 11. 1203 Rendezői, akárcsak az olaszországi tárlatoké: Éri Gyöngyi és Jobbágyi Zsuzsa. 1204 Lásd: Éri Gyöngyi: A szerkesztő utószava. In: Kat. Budapest 1986, 51-52. 1990-ben a múzeum Golden Age: Art and Society in Hungary 1896-1914 címmel mutatott be egy tárlatot, amely voltaképpen a Lélek és forma- kiállítás variációja volt: London, Barbican Art Gallery; Miami, Center of the Fine Arts; Norfolk, Crysler Museum; San Diego, Museum of Fine Arts. 1205 Kat. Budapest MNG 1987a.
