Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - Múzeum és a reflektált múlt (A historizmus vége)

Momigliano, a Scuola Normale Superiore di Pisa professzora tanulmányát, amelyben a szerző külön korszakként határozza meg az „ideológiák korának" történetírását, a módszerek alapján választva el ettől az újabb történetírás korát.

1408 A második világháború után, jórészt a hatvanas években főleg Wilhelm Dilthey századelőtől fogva közölt írásait követve

1409 - sorra jelentek meg a történetértelmezéssel kapcsolatos hermeneutikák. Gondolok elsősorban Hans-Georg Gadamer, Jürgen Habermas, Thomas S. Kuhn, Michel Foucault, Hayden White, Hans Robert Jauss, Clifford Geertz recepcióelméleteire, vagy a tudományokkal kapcsolatos antropológiai müveire.

1410 Ezek kétségtelen befolyást gyakoroltak a hazai történeti irodalomra és az irodalomtörténetre, és új típusú magatartást kívántak meg a művészeti élet kutatójától is. Az imént említett szerzők szerint a kutatás során határozottan el kell választani a vizsgált jelenségek „történeti idősíkját" az értelmező időhorizontjától. Az „új historizmus", vagy „posztmodern historizmus"

14

" posztulátumai szerint a történész - így a művészetekkel foglalkozó is - szüntelenül számításba kell vegye a saját létének történetiségéből adódó szempontokat: nem feledkezhet el saját történeti „előítéleteiről", a tanulmányozni kívánt múlt és a jelen közötti kölcsönhatásról. „A fel nem ismert előítéletek hatalma az, ami süketté tesz bennünket a hagyományban megszólaló dolog iránt", fogalmazta meg Hans Georg Gadamer.

1412 Az újfajta történeti kritika nem csak a múltbeli faktumokkal foglalkozott tehát, hanem vizsgálat tárgyává tette a „történeti előítéleteket" is. A művészettörténeti fogalmak és értékítéletek reflektálatlan alkalmazását, a fogalmak terén a jelen és a háború előtti szöveghasználat között megfigyelhető kontinuitást az 1968-as baloldali mozgalmak nyomán kezdték el vitatni. Nagy port vert fel az 1970-ben, Kölnben rendezett XII. német művészettörténész-kongresszus néhány előadása, amely különböző szerzők fogalomhasználatának ideológiai hátterére mutatott rá. Kiderült, hogy egyes műalkotások értelmezésében - mint például a „Bambergi lovas" - nemcsak a német nacionalizmus értékítéletei éltek reflektálatlanul tovább a háború után, hanem a nácizmus korának terminológiája is.

1413 A magyarországi művészettörténet-írás szemléleti változására a hetvenes évek első éveitől kezdve került sor. Megélénkült a tudománytörténet iránti érdeklődés, amely alkalmat kínált történelemszemléleti reflexiókra is. A nemzeti fogalmát az egyetemessel korreláló fülepi szemlélet, valamint a művészettörténet egyetemi oktatásában megjelenő tudománytörténeti alapvetések kedveztek a tudománnyal kapcsolatos elemzések megszületésének.

1414 Különösen jelentős volt e vonatkozásban Németh Lajos kötete, a Minerva baglya (1973), amelyben a 19. századi művészetfogalomtól, a normatív esztétikától és az ideológiai értékrendszerektől való határozott elfordulás volt megfigyelhető. Tegyük hozzá, korántsem függetlenül a művészetszociológia nyugati reneszánszától, és a művészettörténetet mint történelmi diszciplínát meghatározó, egykorú elméletektől.

1415 Az első művészettörténeti tudománytörténet szintén 1973-ban látott napvilágot, amelyet - legalább is az elméletek szintjén - határozott eltávolodás jellemzett a korábbi évtizedek marxizáló, vagy csak pusztán historizáló művészettörténeti felfogásától.

1416 Néhány évvel ez után került a könyvpiacra Marosi tudománytörténeti forrásválogatása, amelynek előszava első ízben foglalta össze magyarul öt évszázad művészetfogalommal és művészeti irodalommal kapcsolatos történeteit.

1417 A művészet hagyományozásának kérdése a kilencvenes években főként Radnóti Sándor írásai nyomán vált aktuálissá.

1418 Ennek alapkérdését is ő tette fel a maga frappáns módján: „Van-e érték minta nélkül?"

1419 A „minták őrzői" - a múzeumok - számára korántsem volt közömbös a bennük megjelenített értékek és értelmezésük változása. Fő kérdés volt ez, annál is inkább, mivel a posztmodern történelemszemléletből következő fordulat mintegy zárójelbe tette a művészetek fejlődéstörténetének a modernizmusra kifutó képzeteit. Az ebből következő aggályokat, egy többes szempontú fejlődéstörténet következményeit művészettörténeti tanulmányok is megfogalmazták.

1420 Beke László így kérdez: „Át kell-e (lehet-e) írni a (magyar) művészettörténetet?". Beke kétségei a magyar művészettörténet írás „nemzeti", illetve „kozmopolita" szemléletének konfliktusára vonatkoztak, és az avantgárd átértékelésének vízióját vetítették előre.

1421 1408 Arnaldo Momigliano: Geschichte in einer Zeit der Ideologien. In: Historiker als Menschenfresser. 1990, 30-45. 1409 Wilhelm Dilthey: Der Aufbau der geschichtlichen Welt in den Geisteswissenschaften. Frankfurt/M. 1968; Wilhelm Dilthey szisztematikus filozófiája a 20. század elejétől jelen van az egyetemes gondolkodásban; müveinek kiadása 1914 óta folyamatos. 1410 A tudományok, és főként a történettudomány szerepével kapcsolatos kutatások legfontosabb alapművei már a hatvanas években megjelentek, ám ezek szélesebb körű, hazai recepciójára nálunk csak a nyolcvanas évektől kezdve került sor. Néhány alapmű ezek közül: Hans-Georg Gadamer: Wahrheit und Methode (Tübingen 1960); Jürgen Habermas: Strukturwandel der Öffentlichkeit (Berlin 1962); Thomas Samuel Kuhn: The Structure of Scientific Revolutions (Chicago: Encyclopedia of Unified Science sorozat, 1962); Michel Foucault: Les mots et les choses (Paris: Gallimard 1966); Hayden White: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth Century Europe (John Hopkins University Press 1973); Hans Robert Jauss: Ästhetische Erfahrung und literarische Hermeneutik (München: Fink 1977); Clifford Geertz: The Interpretation of Cultures (New York: Basic 1973). Magyarul ld. Geertz 1994. 1411 Elnevezésével ellentétben az „új-historizmus" lényegében a 19-20. századi historizmus-kritikák örököse. 1412 Gadamer 2003, 304. (A megértés történetiségének hermeneutikai elvvé emelése.) 1413 A „Bambergi lovas" populáris ábrázolásait a kötetben Berthold Hinz gyűjtötte össze. A bambergi székesegyház díszéül szolgáló szobrot a későbbi interpretációk eredeti közegéből kiragadottan, „emlékműként" tárgyalták, olyan műként, amely a német nemzeti tulajdonságokra, a győzelemig tartó önfeláldozásra, hadi erényekre utal. Leo Heussinger a műalkotásokkal kapcsolatos kultuszmozzanatokat vette górcső alá, míg Martin Warnke a művészetről szóló populáris irodalom közhelykészletét gyűjtötte össze. Warnke 1970. 1414 Marosi Ernő 1973-ban kiadott egyetemi jegyzete -Bevezetés a művészettörténetbe - a diszciplína sokoldalú megközelítésének számos példáját idézi, mintegy eleve kizárva az ideologikus megközelítés lehetőségét. A kötet előszavában utal arra, hogy a tankönyv címe azonos Fülep Lajos kollégiumának címével. A tudománytörténeti érdeklődés mind Vayer Lajos, mind pedig Zádor Anna professzorok szemléletét is jellemezte. 1415 Németh Lajos a fentebb említett, 1970-es kölni művészettörténeti kongresszus előadásai közül Leopold Etilinger: Kunstgeschichte als Geschichte, valamint Hans Heinz Holz: Wissenschaftstheoretische Bemerkungen című előadásait idézi, Id. Warnke 1970; Németh 1973, 5-6. 1416 Művészettörténet - Tudománytörténet 1973. Lásd e kötetben különösen Beke László vitaindító előadását a művészettörténeti periodizáció kérdéséről. Beke 1973. 1417 Marosi 1976. 1418 Radnóti 1990; Radnóti 1994; Radnóti 1995. 1419 Radnóti 1999. 1420 Németh 1992; Németh Lajos Törvény és kétely című kötetének tudománytörténeti helyzetéről lásd: Hornyik 2002, 64-65. 1421 Beke 1994.