Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - A. A Magyar Nemzeti Galéria a tömegművelődés intézménye, 1957-1981
hatásosabbá tenné mütörténeti emlékanyagunkat." 751 A koncepcióváltás valósággá vált, hiszen 1963-ban Hidasi Lajos építész és Pogány Ö. Gábor az épület kialakításának terveit folyamatosan egyeztették a felállítandó gyűjtemények igényeivel. így már 1963-ban arról tárgyaltak, hogy a „trónterem" a szárnyasoltárok, a „bálterem" meg a nagyméretű, 19. századi történeti alkotások felállításának helyszíne lesz. 752 Az a hatvanas évek elején megfogalmazott elképzelés, miszerint a Magyar Nemzeti Galéria egyrészt a magyarországi művészet történeti emlékanyagának gyűjteménye, éspedig az államalapítástól kezdve, másrészt viszont a kortárs műalkotások múzeuma is, a múzeum Várba történő átköltözésekor ténylegesen megvalósult, egyben magával vonva mindazon szakmai-gyűjtésbeli - és politikai - következményeket, melyek egyrészt a történetiség igényéből, másrészt a jelen változó életviszonyainak kettősségéből eredtek. Ez az a kettősség, melynek korábbi fázisaival a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeinek vázlatos történeténél már megismerkedhettünk, s melynek újabb felvonásairól a Nemzeti Galéria gyűjteményezési és kiállítási politikája kapcsán még szót kell ejtenünk. A hetvenes évek és a „Művészet-ügy" A Várba költöző Nemzeti Galéria konkrét programja csak a megnyitást megelőzően, 1973-ban alakult ki véglegesen. Ekkorra sokat változott a politikai légkör, a kultúrpolitikában is felülkerekedtek a reformellenes erők. Mielőtt ennek hatásáról szólnánk a múzeumügy területén, ki kell térnünk a kortárs művészettel kapcsolatos eseményekre, pontosabban szólva Pogány és a Képzőművészek Szövetségének megromlott kapcsolatára, melynek következményeként leváltották a Művészet című folyóirat főszerkesztői tisztségéből. Mindez időben egybeesett a Nemzeti Galéria gyűjtőkörének változásával, illetve a kortárs gyűjtemény koncepciójának kialakításával. 1960-as megalapításától kezdve Pogány töltötte be a Művészet című képzőművészeti folyóirat főszerkesztői posztját. A lap a Magyar Képzőművészek Szövetségének 751 orgánuma volt, mely szövetség életében Pogány főtitkárként a forradalom előtt és után is élénk szerepet játszott. A hatvanas évek során a Művészet korántsem volt az aktuális művészetpolitikai trend iránti érzéketlenséggel vádolható. 754 A szerzők között bő teret kaptak a „balos" beállítottságú kritikusok. Ezek után meglepő, hogy 1972 májusában Pogányt váratlanul eltávolították a főszerkesztői székből. A változás nagy valószínűséggel kapcsolatban állt a nagypolitika fordulataival. A korszak monográfusa a hetvenes évek elejének politikai légkörére a „Keletről hideg szelek fújnak" képet használja, 755 mely „keleti szélfúvás" nyomán - a reformperiódust megszakítva - Kádár pártfőtitkár reformellenes fordulatot hajtott végre. A közéletben háttérbe szorultak a modernizáció hívei, és hamarosan bekövetkezett a kulturális élet megregulázása is. 756 A párt illetékes fórumain sorra születtek meg az irodalmi, színházművészeti lapokkal kapcsolatos elemzések, kritikák. Ezek sorába tartozott a Művészet című folyóirat pártvizsgálata, majd a lap irányváltása is. Noha Pogány egyáltalán nem számított a reformok hívének, legyenek azok gazdaságiak vagy kultúrpolitikaiak, leváltása mégis a fent jellemzett „széljárásnak" volt köszönhető. Az ellene megfogalmazott vádak ugyanis, noha kifogásolták „balos" retorikáját, mégsem a szocialista realizmussal vagy a pártos művészettel kapcsolatos felfogására vonatkoztak, hanem éppen arra, hogy ezeket a nézeteket a szerkesztés munkájában, a kritikában, nem érvényesítette kellőképpen. 757 A leváltást megelőzte a „kiiktatáskor" szokásos rituálé. Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya 1972 májusában rövid levélben értesítette a főszerkesztőt, hogy szerzők és aláírás nélküli, összefoglaló Jelentés készült a folyóiratról, melyet leveléhez mellékelt. 758 A Jelentés tényleges kritikája főként a lapban szerepeltetett, illetve nem szereplő művészek csoportjaira irányult. Sérelmesnek találták, hogy a vizsgált időszakban nem írtak a lapban Kiss Nagy Andrásról, Varga Imréről, Segesdi Györgyről, mely „hiányosságokat még növeli, hogy ugyanakkor egészen fiatal és még nem kiforrott alkotókról is nagy terjedelemben számolnak be. (Pl. Csiky Tibor és Haraszti István modernista művészetéről.)" 759 Úgyszintén felvetődik, hogy a folyóirat 1970-es szeptemberi száma kritikát közölt Lakner László, Halmy Miklós, Schaar Erzsébet, Nádler István, Jovánovits György, Bak Imre és Konkoly Gyula kiállításairól, „amelyekkel kapcsolatban a sajtó a legkülönbféleképp foglalt állást", ám ezzel szemben a Művészet cikkei „jobbára dicsérő hangvételűek" voltak. 7 '* A lapból szedett, bő idézetekkel tűzdelt írás konklúziója: „ A vitacikkek minden indulatuk ellenére (...) óvakodnak konkrét jelenségek, az eszmei ellenfelek bírálatától, 751 Pogány levél fogalmazványa Dr. Hadnagy László művelődésügyi miniszterhelyettesnek, 1963. január 15, kézírás, MNG Adattár, ltsz.: 24.400 2006, 127. dosszié/l. Az átjáró tervének sikere természetesen a Főváros és a minisztérium megegyezésétől függött. Ez létrejöhetett, mert Pogány és a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) igazgatója levélben fordul Hidasi Lajos főmérnökhöz, a KÖZTI III. Irodájának vezetőjéhez, hogy a KÖZTI oldja meg a két intézmény közötti átjárást, hogy „egyfajta körforgalomba bekapcsolhatók legyenek az említett eredeti épületrészek és a Galéria régi magyar anyagának kiállítóhelységei. Ezért a D szárny földszintjének legdélibb terméből egy lépcsőt kellene bevezetni a kápolnába és a királypincébe, majd pedig az E szárny földszintjéről valahol visszatérést biztosítani a Galéria e barokk épületrészének előterébe". Az előbbi átjáró különben elkészült. Dátum nélküli levélfogalmazvány Pogány és Tarjányi Sándor aláírással, MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 127. dosszié/6; K. Végh 2003, 118. A tervek ekkori fázisait lásd: Zolnay 1963. Hogy a Nemzeti Galéria középkori emlékanyaga és a Budapesti Történeti Múzeum történeti terei közötti átjárás gondolata még a hetvenes évek végén is élő volt, az is bizonyítja, hogy a D épület földszintjén 1979-ben megrendezett 14-15. századi kiállítás időrendje a BTM felőli résztől indul. Török Gyöngyi szóbeli közlése. A kiállításról: MNF 1993, 9. 752 Zolnay 1963. Zolnay László cikke szól a BTM és az MNG épületeinek összekapcsolhatóságáról is. 753 Az 1949-ben alakult Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségét (MKISZ) 1959-ben átszervezték, akkor nevét is megváltoztatták: Magyar Képzőművészek Szövetsége (MKSZ). 754 A Művészet feladatairól. Művészet 1960. 1. 3. 755 Huszár 2006, 187. 756 Ez kétségtelenül szovjet nyomásra következett be, Brezsnyev hatalomra kerülése után. Mint Huszár Tibor szemléletesen megfogalmazza. „1970-ben Sztálin sírjára mellszobor került. Ez jeladás volt a sztálini életmű bírálatát kezdetektől ellenző keményvonalas apparatcsikoknak..." Huszár 2006, 187. 757 Molnár Ferenc aláírással az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási-, és Kulturális Osztálya levele Pogány Ö. Gábornak 1972. május 16. Melléklet: Jelentés a Művészet című folyóiratról, 1—11. oldal, stencil. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 72. dosszié/l. dokumentum, 3-4. Továbbiakban: Jelentés. 758 Az aláírás, illetve szerző nélküli Jelentés II oldalon keresztül elemzi a Művészet 1970-ben, és 1971-ben megjelent számait. Röviden összefoglalva: egyrészt helyteleníti a főszerkesztő írásaiban megnyilvánuló „látszólag pártos, elkötelezett, sőt jobbára »balos« indulatokkal teli, szenvedélyes hangú" közleményeket, melyekben azonban csupán általánosítások találhatóak. „A lap elvi cikkeiben (...) egyértelműen »balos« kultúrpolitikai oppozíció fogalmazódik meg", írják az elemzés névtelen szerzői, akik viszont a főszerkesztő ezen „balos" kiszólásait nem tartják őszinte megnyilatkozásoknak. 759 Jelentés, a 757. jegyzetben idézett irat, 5. oldal. 760 Jelentés, a 757. jegyzetben idézett irat, 5. oldal. A lap szerkesztőbizottsága a jelentés szerint nem vett részt a munkában, azaz Aradi Nóra, D. Fehér Zsuzsa, Ek Sándor.
