Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - A. A Magyar Nemzeti Galéria a tömegművelődés intézménye, 1957-1981
Várpalotába, vagy inkább kulturális intézmények. Mihályfi Ernő 1957 novemberében a Magyar Nemzetben írt cikkében javasolja: ,,Legyen a Vár a kultúra vára". A várbeli kormányzati negyed kialakítását Mihályfi egyértelműen a „személyi kultusz idejében és szellemében fogant tervnek" aposztrofálta. Szerinte elsősorban a Széchényi Könyvtárat, a Természettudományi Múzeumot és a Budapest Történeti Múzeumot, a Műszaki Múzeumot és a Munkásmozgalmi Intézetet kellene a várban elhelyezni. Cikkében nem szólt a Magyar Nemzeti Galéria áttelepítéséről. Noha saját nevében beszélt, nem valószínű, hogy csakis különvéleményét tette volna közzé. 739 Valószínű, hogy a pártvezetésben vagy annak egy részében kialakult álláspontot tolmácsolta. 74 " Két évre rá, 1959-ben a Gazdasági Bizottság végleges döntést hozott a budai Várpalota hasznosításáról, miszerint azt kulturális közintézmények számára kell kialakítani. 741 Itt kell elhelyezni az Országos Széchényi Könyvtárat, a Budapest Történeti Múzeumot, a Legújabbkori Történeti Múzeumot 742 és a Nemzeti Galériát. Az utóbbiról szólva a döntés szövegében az szerepel, hogy „a Palota B, C és D szárnyát a Nemzeti Galéria részére kell helyreállítani oly módon, hogy abban helyet kapjon a Szépművészeti Múzeum másolatgyűjteménye is, s a nagytermet reprezentációs, esetleg kiállítási célokra is fel lehessen használni"™ 7. Az általam kiemelt esetleg szócska azt jelzi, hogy az 1959-es elképzelések szerint az épület belső tereinek csupán egy hányada szolgált volna múzeumként, e mellett viszont megmaradt volna a nagy termek állami reprezentációs funkciója is. A megvalósítási tervekből és a pályázatok szövegéből kiderül továbbá az is, hogy a belsőkben nem puszta képtári falak épültek volna, hanem domborművekkel, szobrokkal és gobelinekkel ékesített palota-tereké így például a Nemzeti Galéria főlépcsőházába három figurális szövött kép (gobelinnek nevezik) került volna. 745 A palota homlokzatainak egykori Hauszmann-féle kialakítása szerint a párkányokra szobrokat kívántak állítani. Ezek tervezési folyamatába valamiképpen bekerültek Pogány javaslatai, aki a Nemzeti Galéria épületszárnyai esetében neves magyar festők szobrait javasolta elkészíttetni. Somogyi József, a Képzőművészeti Főiskola tanára a Művészeti Bizottság ülésén ezzel kapcsolatban megjegyzi: „rettenetes gondolat". 746 A határozat szövege alapján joggal vélhetjük, hogy annak megfogalmazói a Palotában elhelyezendő Nemzeti Galéria intézményén a Kúriában felállított 19-20. századi képtárat értették, s nem a magyarországi művészet majdani teljes kollekcióját. Erre utalhat a másolatgyűjtemény elhelyezésének felemlítése is. 747 A döntés napvilágra kerülése után 1959-ben Mihályfi ismét megszólalt az ügyben. Cikke alapján sejthető, hogy a döntéshozók a várba felköltöző Nemzeti Galériát ekkor még valamiféle modern képtárnak képzelték el. 748 Mikorra a magyar képzőművészeti múzeum díszítésére vonatkozó javaslatok megtárgyalására sor került, addigra valószínűleg még 1962-ben - megváltoztak az elképzelések a Nemzeti Galéria majdani gyűjtőköréről is. Hogy pontosan hogyan, s milyen döntések nyomán, annak forrásai számomra ismeretlenek. A gyűjtőkör kiterjesztését Pogány a Nemzeti Galéria hosszú távú tudományos tervéről szóló publikációjában is felvetette. A Nemzeti Galéria helye a művészettörténet távlati tudományos kutatási tervében című írásában - a pártos tudomány művelésének szlogenjei és a rokonintézményekkel való együttműködés tervei között - Pogány emlékeztet arra, hogy „a Magyar Nemzeti Galéria az elkövetkező öt esztendő végén a Budavári Palotába kerül. (...) A volt királyi palota dunai szárnyának kialakítása nemzeti képtár számára egyúttal napirendre tűzi a régi magyar anyagnak a Szépművészeti Múzeumból a Galériába való kerülését'." 749 Tervei messzire szárnyalnak az élő művészet területén is: „A mai művészek alkotásainak gyűjtése a Galériát kulcshelyzetbe hozza egész képzőművészeti kultúránk terjesztése szempontjából. A vidéki képtárak (...) szakmai irányításával a Galériának még országos tudományszervező szerepet is be kell töltenie". 750 Ugyanakkor a Szépművészeti Múzeumnak szerinte „páratlan lehetőségei vannak a jelenkori egyetemes, főként szocialista képzőművészettel való foglalkozásra". Ezzel nem mondott újat, hiszen, mint már arról szó esett, ez visszatérő politikai igény volt. Amint a Régi Magyar Gyűjtemény átvétele valós tervvé változott, Pogány rögtön annak majdani elhelyezéséről próbált intézkedni. A tervezés 1963 elejére igencsak előre haladhatott, hiszen Pogány levélben fordult a miniszterhelyetteshez, hogy utasítsa a tervezéssel megbízott KÖZTI III. sz. irodáját, vegye figyelembe a készülő kiállítások igényeit. Javasolta, készüljön átjárás a Budapesti Történeti Múzeum és a Nemzeti Galéria között, mivel „felmerült a szomszédos épületszárnyba beköltöző Budapesti Történeti Múzeummal való közös kiállítás megrendezésének lehetősége. A középkori magyar képzőművészet legfontosabb emlékei, táblaképei, faszobrai, épületplasztikai töredékei a Galériában kerülnének nyilvánosság elé, viszont a Budapesti Történeti Múzeum meg eredeti középkori termekkel, építészeti terekkel rendelkezik. Fővárosi kollégáinkkal és a tervező építészekkel való megbeszélések után az a közös vélemény alakult ki, hogy ezt a kétféle adottságot összekapcsolva kellene kihasználni, románkori, gótikus, reneszánsz műtárgyaink bemutatását össze kellene kötnünk a felszabadulás után feltárt gótikus kápolna, lovagterem, az úgynevezett királypince múzeumi berendezésével. Meggyőződésem, hogy egy ilyen összeállítás, az interieurök és exponátumok korhű összehangolása fokozná tárlataink vonzerejét, 739 Magyar Nemzet 1957. november 27. ismét közölve: Mihályfi 1975, 129-131; Mihályfi 1957 szeptemberétől volt a Magyar Nemzet főszerkesztője. 740 Prakfalvi szerint már 1956 nyarán kettős, igazgatási és kulturális funkciót terveznek, későbbre halasztva ezekről a döntést. Prakfalvi 2001, 351. 741 Júliusban. A határozat szövegét idézi: Kókay 2001, 341-342. 742 A Réti László-féle Munkásmozgalmi (Párttörténeti) Múzeum 1957-es megszűnése után a Nemzeti Múzeum keretei között alakult meg még ebben az eszendöben a később önálló intézménnyé szervezett Legújabbkori Történeti Múzeum, amelynek nevét 1966-ban változtatták Magyar Munkásmozgalmi Múzeummá, hogy azután 1989-től ismét Legújabbkori Történeti Múzeumként működjön tovább, s végül beolvadjon a Magyar Nemzeti Múzeumba. 743 A Gazdasági Bizottság 10.327/1959. sz. határozata 2, pont. Kókay 2001, 341. 744 A Palota új funkcióinak tervezése 1959-től zajlott, a terveket 1962-ben hagyták jóvá. Adatok és adalékok 2002, 1305. Hidasi Lajos beszámolója a Művészeti Bizottságnak. 745 Témájuk a magyar képzőművészetekkel lett volna kapcsolatos. A Képzőművészeti Lektorátus Művészeti Bizottsága 1964 folyamán tárgyalt a Palota díszítményeiről. Pátzay a gobelinekkel kapcsolatban szóba hozza Domanovszky Endre vagy Ferenczy Noémi nevét. Adatok és adalékok 2002, 1307. 746 A javaslat megtételére azért kérték fel Pogányt, mert Ormos Tibornak, a Lektorátus igazgatójának kifejezésével a Hauszmann-féle palotahomlokzat „angyalokkal és szentekkel volt tömítve" (sic!). Adatok és adalékok, 2002, 1234. A Pogány által javaslatba hozott művész-szobrok ábrázoljak Mányoki Ádámtól Barabás Miklóson és Markó Károlyon át többek között Munkácsy, Szinyei, Rippl-Rónai. A két legutolsó szobor Csontváry Kosztka Tivadart és végül Derkovits Gyulát ábrázolta volna. Adatok és adalékok 2002, 1304-1327. Végül a Hunyadi udvar homlokzati rizalitjára 8 allegorikus figura készült el 1965-1968 között. A beruházás koordinációjával Pátzay Pál volt megbízva. A kivitelezett szobrok alkotói és témái: Györy Dezső Építészet; Grantner Jenő - Szobrászat; lspánki József- Költészet (Lyra), Stöckert Károly - Tánc; Ambrózy Sándor - Irodalom; Palotai Gyula - Zene; Fekete Géza - Színészet; Pándi Kiss János - Festészet (?). Ld. még: Domanovszky György: Milyen kapuk, kerámiák, gobelinek és szobrok díszítik az új Várpalotát? Tükör 1967. március 28; G. J.: Kiváló szobrászművészeink készítik a Budavári Palota szobrait. Magyar Nemzet 1967. január 22; Gárdonyi Jenő: 45 millió a budavári palota képzőművészeti alkotásaira. Magyar Nemzet 1964. május 10; Polgár Károly: Levél a Várba. Udvarok, szobrok. Budapest 1967 (3). Adatok és adalékok 2002. Itt köszönöm meg Wechner Tibornak a palota szobordíszével kapcsolatban nyújtott segítségét. 747 Igaz ugyan, hogy Pogány 1956 előtt a minisztérium számára készített javaslatai között felmerült egy, a Várban elhelyezendő másolatgyűjtemény terve, ám nem valószínű, hogy az új helyzetben ezt a javaslatát megismételte volna, legalábbis ilyen adat eddig nem került elő. 748 „Ez a művészeti múzeum két-három év alatt páratlanul népszerű lett, de egyben kinőtte jelenlegi kereteit, melyet a volt Kúria épülete biztosított számára." Mihályfi javasolja, a Kúria legyen továbbra is kiállítási hely, mintegy a lebontásra ítélt Nemzeti Szalon utóda. „A kultúra vára". Magyar Nemzet 1959. nov. 29. Ismét közölve: Mihályfi 1975, 207. 749 Múzeumi Közlemények 1962. 2. 1-5. Kézirata: 1-6 oldal. 750 Pogány 1962.
