Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - A. A Magyar Nemzeti Galéria a tömegművelődés intézménye, 1957-1981

kormányzat vezető tisztviselőit, noha az előkészületek már két éve folytak, tehát a kiállítás terve ismert volt.

722 A Nemzeti Galéria részéről Bodnár Évát bízták meg mind annak tudományos előkészítésével, mind pedig lebonyolításával.

723 Ez a kiállítás egyike volt azoknak a rendezvényeknek, amelyekben a Galéria munkatársai a vidéki múzeumok körüli munkájuk részeként, tehát munkakörükből adódóan feladatul kaptak. Bodnár felvette a kapcsolatot a Csontváry-képek tulajdonosával, Gerlóczy Gedeonnal, akinek azonban a Szépművészeti Múzeummal, illetve a Nemzeti Galériával szemben már korábbról indokolt fenntartásai voltak: a képek a kölcsönzés során ugyanis megsérültek.

724 A székesfehérvári múzeum művészettörténészei, Kovalovszky Márta és Kovács Péter meg tudták győzni Gcrlóczyt arról, hogy a nagy képek náluk megfelelő módon lesznek kiállítva. Mind a fennmaradt dokumentumok, mind a visszaemlékezések szerint a legfontosabb e tényeken kívül a székesfehérvári városi és megyei illetékes szervek fogadókészsége volt. A Csontváry-tárlat megnyitóbeszédét - mint az ismeretes politikai megfontolásokból, Aczél György telefonját követően nem tarthatta meg Pogány, s a kiállítás is az ő utasítására került a Szépművészeti Múzeumba 1963 őszén.

725 Csontváry képeinek sikere egyszerre felszínre hozta a művészi autonómia politikai okokból erőszakosan háttérbe szorított kérdéseit. Az 1919-ben elhunyt mester lappangó alkotásainak reveláció-szerü hatása, valamint a kiállítások körül zajló viták ugyanis szinte a művészi öntörvényűség hősévé stilizálták a festő különös alakját. 0 lett az egyetlen olyan művész, akinek neve a képzőművészettel közvetlenül foglalkozók körén túl is ismertté vált, s az egyetlen festő, akinek alakja és müvei a szocializmus érájában, az 1960-as években, visszavonhatatlanul beemelődtek a magyar művészet kánonjába. A múzeumi gyűjtés lehetőségei a hatvanas és hetvenes években Az eljárási nehézségek

72

'' ellenére a Nemzeti Galéria a hatvanas évek elején ki tudta használni a műkereskedelem szerény fellendülését.

727 Pogány a vásárlási keret elköltésével kapcsolatos álláspontját már az első „termelési értekezletek" egyikén kifejtette (1957). Szerinte a jövőben elsősorban a háború előtti művészeti anyag gyűjtésére kell koncentrálni, az élő művészek munkáinak vásárlását a minisztériumi bizottságokra kell bízni. 1962-ben, fennállásának ötéves évfordulóján, a múzeum kiállításon mutatta be új szerzeményeit. Az 1957-től kezdve gyűjtött alkotások zöme 19. és 20. századi mű volt.

728 A Galéria, illetve a múzeumok vásárlási kerete nem nőtt együtt a műtárgyak áraival. Garas Klára 1967-ben arról panaszkodik, hogy a Szépművészeti Múzeum a külföldi vásárlásokra egyetlen fillért sem kap, egész műtárgyvásárlási kerete csupán 300000 Ft, alig egynegyede annak az összegnek, amelyet a BÁV aukcióján egyetlen napon a magánosok kifizetnek.

729 A gazdasági mechanizmus szemlélete nyomot hagyott a múzeumok életében. Minisztériumi szinten felmerült, hogy a múzeumokra talán mégis rá lehetne bízni vásárlási kereteik elköltését. Az idők során e téren némi változás is bekövetkezett; az önállóan elkölthető keretek összegét időről időre módosították.

730 Az árak robbanásszerű emelkedése miatt 722 A kiállítás 1961 -töl kezdve szerepelt a múzeum terveiben. 723 A katalóguson is a két intézmény neve szerepel. Bevezetőjét írta Bodnár Éva. Jelentése a minisztérium számára: MNG Irattár, Bodnár Éva: 1976. május 6.Másolata: MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 130. dosszié/2. 724 Újabb forrásokkal árnyalt képet ad a történtekről: F. Csanak 2009. 725 Az ominózus letiltás történetét emlékei és források apján legrészletesebben F. Petres Éva, a székesfehérvári István Király Múzeum igazgatóhelyettese publikálta. Petres emlékezete szerint neki kellett Aczél telefon-utasítását közölnie Pogánnyal, persze anélkül, hogy néven nevezhette volna annak forrását. Pogány azonban „vette a lapot". Petres szerint a kiállítás ötlete Mucsi Andrástól eredt, majd a székesfehérvári tanácsi apparátus idegenforgalommal foglalkozó szervei karolták fel ügyét. F. Petres 1998; Aczél ekkor miniszterhelyettes volt, az MSZMP KB tagja. Kovács 1994; F. Petres 1998. 726 A múzeumok némi saját vásárlási kerettel is rendelkeztek. Ennek elköltéséhez - 10 ezer Ft felett - egybe kellett hívni a minisztériumi Vásárlási Bizottságot. Ld. alább. 727 A BÁV 1957-től kezdve rendezett ún. művészeti aukciókat, 1959-től pedig képaukciókat, melyeken számos értékes alkotás is felbukkant. Vagy egy évtizeden át ez volt a Szépművészeti Múzeum egyik gyarapítási lehetősége, de rendszeres vásárlóként jelent meg a Pécsi és a Szentendrei Múzeum, illetve a Pest megyei és Baranya megyei múzeumi igazgatóság is. Emlékeim szerint a hetvenes évek elején Ormos Tibor levélben tiltakozott a BÁV vezetőségénél az ellen, hogy a kereskedőház élő művészek alkotásait is aukcióra vigye. így - kultúrpolitikai meggondolások alapján - ekkoriban teljesen elkülönült egymástól a kortárs és a régi művészet piaca. 728 Néhány kiemelkedő alkotás az újonnan megszerzett müvek közül: Munkácsy Mihály: Kis önarckép (addig csak egy rajz technikájú önarckép volt a múzeum tulajdonában); Paál László: Juhaklok; Mészöly Géza: Tájtanulmány; Benczúr Gyula: Olvasó nő erdőben; Szinyei Merse Pál: Szerelmespár; Stróbl Alajos: Martinovics; Ferenczy Károly: Nyilazók; Hollósy Simon: Parasztudvar szekérrel; Kunffy Lajos: Iványi Grünwald Béla képmása; Ziffer Sándor: Táj kerítéssel; Rippl-Rónai József: Párizsi nő fehérpettyes ruhában és Öreg hölgy ibolyacsokorra!; Vaszary János: Lovasok a parkban; Szőnyi István: Dunai táj 1928; Ferenczy Noémi hagyatéka; Derkovits Gyula: Alvó nő; Barcsay Jenő: Öregek; Ámos Imre: Önarckép Ady-maszkkal. A leltárkönyvek alapján Szűcs György áttekintette az MNG kezdeti éveinek vásárlásait. Ezekből kitűnt, hogy az ötvenes évek végén és a hatvanas években mennyiségileg is kiugró számban kerültek be - a Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi Képtár nagy tömegben átleltározott képein túl a nagy öregektől (Bernáth stb.) és kortárs fiataloktól (pl. Vecsési Sándor stb.) származó, politikai ihletésű képek. A vásárlások között felbukkant néhány szerkezetesebb felfogású kép, vagy a tájviziós „realizmus" képviselőinek müve is. így szerezte meg a múzeum 1959-ben a mérsékelten konstruktív Bene Gézától Galamb című képét és egy Barcsay-festményt. Felsorolva a továbbiakat: 1960-ban Gadányi Jenő: Zöld táj; 1962-ben Gadányi Jenő: Fantasztikus táj; 1965-ben Korniss Dezső: Viharban, 1943; 1965-ben több Rafael Győző Viktor-kép; 1966-ban Korniss Dezső: Ellentét; 1967-ben Kondor Béla: Női portré; 1967-ben Lakner László: Mikroszkópok: 1969-ben Csernus Tibor: Taxiállomás című képeit szerezték meg. 1970-ben sok Bene Géza-kép került a művész özvegyétől a múzeumba, Kassák-képek is, szintén az özvegytől. A nagy áttörést a Tihanyi-hagyaték hazaérkezése jelentette Párizsból. A részletekel ld. Passuth 2008. A hetvenes évek elejének leltározásait sorra véve kitűnik, hogy a vásárlások terén az absztrakt müvek szempontjából ezek az évek mennyiségi fordulópontot jelentettek. A grafikák esetében a megítélés kevésbé volt szigorú. A festmények beszerzésének időpontjait felsorolásszerűen sorra véve: 1971- ben sok Csemiczky Tihamér-kép került be, köztük több absztrakt kompozíció is, valamint 1972-ben hazakerültek a Szovjetunióból Lütz Béla nagy Ikonanalízisei, ld. Bajkay 1974. A Művelődési Minisztérium, miközben 1958-ban óvatos kivételként megszerezte Barcsay: Festőá/lvány című képét a múzeum számára, 1972- től modernebb alkotásokat is megvett, köztük Lakner László: A konzervgyártás kezdetei című képét is. Az ÁVB 1964-ben - érdekes módon megvásárolta Bortnyik Sándortól a Zöld szamár, az Új Adám és az Új Éva című képeket, és a múzeumnak adta át. A modernebb művészet köréből ajándékokat bátran elfogadott a múzeum: megalakuláskor, 1957-ben Désy Zoltán, akkor Nizzában élő absztrakt művész ajándékai kerültek be. ami megismétlődött 1961-ben, így 6 mű képviseli az ő művészetét a gyűjteményben. 1966-ban a külföldön élő Bíró Antaltól kapott az intézmény absztrakt képeket ajándékba: a leltárkönyvben „színkompozícióknak" nevezik ezeket. 1970 után továbbra is elfogadtak külföldön élő művészektől absztrakt alkotásokat, s bekerülhettek a tanítvány-fiatalok müvei is. A művész özvegyétől két Kassák Kép-architektúrá\. kapott a múzeum ajándékba. 1972-ben Rey-Földi Rosic ajándékai kerültek be, ezek is absztrakt müvek voltak. Ugyanezen évben adta Kelemen Emil is absztrakt müvekből álló adományait. Itt köszönöm meg Szűcs Györgynek az adatokkal kapcsolatos értékes segítségét. 729 Az OMT 1967. dec. 18-án tartott ülésén. 730 Lásd a múzeumi főosztály vezetőjének, Liptai Ervinnek a fejtegetéseit, miszerint „a történelem meghaladta a szabályozást". OMT jegyzőkönyve 1967. okt. 6. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 121. dosszié/7.