Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében

umi életet átható amnéziának is, amely szinte kényszerítő erővel igyekezett elmosni az ötvenes évek nehezen átélt világát. A Múzeumi Osztály jelentései szerint fő célkitűzéseik a következők voltak: „Az állami vezetés és irányítás megerősítése, az alapvető szervezési feladatok elvégzése és múzeumainkban az állami fegyelem megerősítése. Az öncélú tudományos kutatás megszüntetése, a tudományos munka minőségének megjavítása, a múzeumainkban a marxizmus-leninizmus alapján álló tudományos kutatás alapjainak lerakása. Múzeumaink munkájának és működésének beállítása népünk nevelésének szolgálatába, a múzeumi munkának a politikai felvilágosításba való fokozottabb bekapcsolása (...) az aktuális politikai események mozgékonyabb alátámasztása"

516 stb., stb. (Kiemelés tőlem, S. K.) A „tudományos munka öncélúságának felszámolása" fordulat a dokumentumok számos passzusában fordul elő, kiegészítve azzal, hogy az igazi tudományos munkának a kulturális forradalom szükségleteit és a haladó hagyományok ápolását kell szolgálnia. Mélypont Nem hallgatható el, hogy 1952-ben a személyi kultusz már-már komikumba hajló megnyilvánulásai nemcsak a politikai szférát hatották át. Részesei voltak ennek az irodalmi élet prominensei, s - bár eddig nem sokat beszéltünk erről - a művészeti kritika és a művészettörténet-írás egyes képviselői is.

517 Bizonyára voltak köztük olyanok, mint a Rákosiünnepélyeket rendező Nemes János, aki, mikor évtizedek múltán megkérdezték tőle: „Szóval, szerette Rákosit?" - így válaszolt: „Szerettem."

518 Mindez nem érdemelne szót, ha nem a rendszer lényegéhez tartozna: nem a teljesítmény, nem a hűség, nem az okosság, vagy a haszon, hanem a teljes azonosulás, a lelki odaadás volt a hatalom igénye. Soha pletykásabb világot, soha annyi lélekrajzot, fejlődésrajzot, a személyiség alapján történő magyarázatot! A félévente megkövetelt önéletírások, az önjellemzések, az önfejlődéses vallomások és ezekkel párhuzamosan, tehát a jelenben éppúgy, mint a múltban, a már rég porladó „hősök" sorsfestése, a személyiségkritika: a történelemben is érvényesített „káder-szemlélet". Ez volt az igazi mélypont. „Új szakasz" 1953 júniusa után kissé enyhült a politikai klíma.

519 „Új szakasznak" nevezik ezt a politikai fordulatot, mely az első magyar reformkísérletnek tekinthető, s amely 1955 elejéig tartott.

520 1954 novemberétől fokozatos visszarendeződés következett, majd az 1955-ös „márciusi fordulat", amely megakadályozta a politikai intézményrendszer további átalakítását.

521 Darvas József 1953-ban népművelési miniszter lett. A Közoktatásügyi és Felsőoktatási Minisztériumot ismét összevonták: az új Oktatásügyi Minisztérium élére Erdey-Grúz Tibor került. Darvas igyekezett kedvező intézkedéseket hozni a művészeti élet területén. Ekkorra tehetőek a megyei múzeumi hálózat decentralizációjának első lépései, amely helyenként együtt járt helyi képtárak megalapításával is.

522 A hangnemváltás jól érzékelhető a képzőművészeti életben is. Darvas 1954. március 26-án felszólalt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Kongresszusán. Beszédének csak kisebb hányadát töltötték ki a szokásos ideológiai panelek, túlnyomórészt a művészek gazdasági érvényesülésének lehetőségeiről szólt, hangoztatva a művészeti élet bizonyos határok között meglevő önigazgatásának fontosságát.

521 Alkalmat talált a művészettörténeti nézetek taglalására: a Munkácsy-hagyomány kizárólagosságával szemben más irányzatokat is a „haladó hagyományok" körébe tartozónak tartott. Mint mondta: „Szerintem nincs igazuk azoknak, akik szinte mindenestül elutasítják Nagybányát, s ki akarják tagadni egészében haladó hagyományaink köréből." Szerinte leginkább az „alföldi festészet" pártolandó különösen.

524 Viszont elítéli azokat is, akik megkérdőjelezik a szovjet művészet példaadójellegét. Darvas tudatában volt annak a függőségnek, amely a hazai hatalmi viszonyokat a szovjet párvezetéshez fűzte, így hát kitért a szovjet művészet példájának fontosságára is.

525 A függőségnek ez a tudata állhatott a „Forradalom előtti orosz és szovjet képzőművészeti kiállítás" megrendezésének hátterében. Ezt a bemutatót a Károlyi-palotában rendezték, amely ekkor már a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának adott helyet.

526 A kiállítást követő ankétot azonban szinte botrányos vita követte. Főként azt vetették a rendezők szemére, hogy miért küldtek a szovjetek ennyire másodrendű anyagot Magyarországra.

527 A kiállítást megelőzően ugyanis magyar múzeumi küldöttség látogatott a Szovjetunió múzeumaiba: Fülep Ferenc, Pogány Ö. Gábor és Székessy Vilmos kapott lehetőséget arra, hogy 1953. október 20. és november 12. között a helyszínen tanulmányozzák az ottani múzeumi állapotokat.

528 1 9 5 3 júliusa, Darvas kinevezése után Pogányt is bevonták a minisztériumi munkákba, 1953. 516 Beszámoló a Múzeumi Főosztály 2 éves munkájáról. 1955. február 24. Kézirat, sokszorosítás, Stencil 29. oldal, MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 1. dosszíé/8. 2. oldal. 517 A témával áttekintően az 1992-ben megjelent és György Péter, valamint Turai Hedvig által szerkesztett kötet foglalkozott: A művészet katonái 1992. 518 Idézet: Kocsis 2006. Csak néhány további művészettörténeti cikkre utalok itt, a téma egészében feldolgozatlan: Pogány Ö. Gábor: Rákosi Mátyás és a művészet. Szabad Művészet VI. 1952. március, 3. szám, 97-103; Uö: Sztálin alakja a magyar képzőművészetben. Szabad Művészet VII. 1953. 519 1953. július 26.: A kitelepítések megszüntetése, az internálótáborok feloszlatása. 520 Az országgyűlés július elején Nagy Imrét választotta a kormány elnökévé. Félfordulatról volt szó, hiszen a Rákosi-éra prominensei továbbra is jelentős funkciókat töltöttek be. A változások háttérében a szovjet vezetésnek a MKP frakciói közötti manipulációi húzódtak meg. Gerő Ernő Nagy Imre helyettese, s egyben belügyminiszter. Révai 1953. július 2-ig népművelési miniszter, majd kimarad a Politikai Bizottságból, az Elnöki Tanács elnökhelyettese lesz. 521 Rákosi 1954 végén tér haza a Szovjetunióból, s ekkortól hangoztatja, hogy erősen növekedőben van a jobboldali veszély, amely összefügg Nagy Imre nézeteivel. 1955. február elején Nagy Imrét könnyebb szívinfarktus érte, erre hivatkozva lényegében házi őrizetben tartották, távol a politikától, majd leváltották. 522 Szegeden 1953 augusztusában nyílt meg az első állandó képkiállítás. Pest megyében 1951-ben alakult meg a városi múzeum, ám csak 1972-től vált Ferenczymúzeummá. Szentesen 1951-ben nyílt meg a Koszta József Múzeum, Debrecenben is az ötvenes évek elején különítették el a képtár anyagát. Szolnokon is egy régi műemléképület átvételével 1952-ben kezdődött el a képtár szervezése. A Pécsi Janus Pannonius Múzeumban is 1953-ban fogtak hozzá a művészeti állomány elkülönítéséhez. Lásd: Kat. Budapest MNG 1985 (A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, kiállítási katalógus, MNG 1985.). A kecskeméti képtár megnyitása alkalmából különszám: Forrás 1983. 9; Szelesi 1975, 211; Sz. Kürti 1985. A vidéki képtáralapítások folyamata inkább az 1957 utáni korszakban, s különösen a hetvenes-nyolcvanas években teljesedett ki. 523 Darvas 1954, 27-28; Valóban ekkor került sor az ún. „kétezrelékes" kötelező beruházások bevezetésére az állami építkezéseknél, mely összeget előírt módon művészeti alkotásokra kellett fordítani. 524 Darvas 1954-es felszólalásában szót ejt az „alföldiekről" is, Munkácsy állítólagos követőiként emlegetve őket (Koszta, Tornyai, Nagy István, Rudnay, Fényes stb.). Darvas 1954, 28. 525 „Szeretnék röviden szólni képzőművészeinknek a szovjet képzőművészethez való viszonyáról is. Köztudomású, hogy képzőművészeink egy része, - ha ki nem is mondott - de érezhető tartózkodással értékeli a szovjet képzőművészet útját, alkotásait. Kirívó s már nem is tartózkodó megnyilvánulása volt ennek az a - nem tudom mi másnak nevezni - elítélendő tüntetés, ami nemrégiben zajlott le a Képzőművészeti Főiskolán, a »Forradalom előtti orosz és szovjet képzőművészeti kiállítást« értékelő megbeszélésen." Darvas 1954, 2. 526 Kritikák: Németh Lajos: A szovjet és forradalomelőtti orosz képzőművészet kiállításának néhány tanulsága. Művelt Nép. V. 1954, 1. szám, 4-5; Pogány O. Gábor: Kiállítás a szovjet és forradalom előtti orosz képzőművészet alkotásairól. Új Hang III. 1954, 1. szám, 90-96; Pór Bertalan: A szovjet és forradalomelőtti orosz képzőművészet kiállításán. Szovjet Kultúra. VI. 1954, 2. szám, 29-30. Utóbbi cikkek nem voltak kezemben. 527 Magyar-Szovjet Társaság tájékoztatója 1-2. Ankét a Szovjet és forradalom előtti orosz művészek kiállításáról, Fővárosi Képtár, 1954. jan. 14. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 85. dosszié, 9. irat. 528 Jelentés a Szovjetunióban járt múzeumi delegáció munkájáról (részlet). Gépírás, 7 oldal. Valószínű Pogány szövege, aláírás nélkül. A Tretyakov-képtár. Pogány Ö. Gábor jelentése a szovjetunióbeli látogatásról. Gépirat és mellette ceruzás fogalmazvány. 12. oldal, gépirat. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 26. dosszié. 1-2; Székessy a bécsi egyetemen szerzett diplomát, entomológiai-muzeológiai (rovartani) ismereteit a bécsi múzeumokban sajátította el. 1945-től a Nemzeti Múzeum Állattárának vezetője, 1960-tól a Természettudományi Múzeum főigazgatója.