Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig
összefüggésekben történő kiállításukat szorgalmazta. 2 " Szeme előtt a magyar művelődés fejlődéséről teljes képet adó gyűjtemény terve lebegett, mely magában foglalná az összes hazai régészeti, történeti és művészeti emlékeket. 263 Terveit csak a húszas évek közepére valósíthatta meg, talán azért is, mert voltaképpen művészettörténeti előzményekre támaszkodó nézetei a más hagyományú szakma, a régészet művelőiből ellenérzéseket váltottak ki. 264 Kiállítási programját Varjú 1925-re tudta megvalósítani 265 Klebelsberg 1923. december 15-ével Hóman Bálintot nevezte ki a Nemzeti Múzeum főigazgatójának. Hóman új fejlődési irányokat szabott a gyűjteményeknek. A múzeum eddig az időpontig nem korszakok szerint, hanem a tárgyak anyaga és funkciója alapján tárolta az emlékanyagot. 266 Klebelsberg 1926-ban kiadott rendelete értelmében az alapítástól fennálló Érem- és Régiségtárból Hóman külön Régészeti, Történeti és Éremtani Osztályt szervezett. 267 A Történeti Osztály Szent István koronázásától a 20. századig terjedő emlékeket gyűjtötte. 1926 után tehát az osztályok immár nem a tárgyak típusai és anyaguk - az iparművészeti múzeumok semperiánus hagyományainak megfelelően -, hanem történeti korszakok szerint tagozódtak. 268 Az utóbb szervezett régészeti és történeti osztályok később további nagy, önálló osztályokká alakultak át, külön leltárkönyvvel és raktárakkal. Kiállításait illetően a Hóman által vezetett múzeum szorosan kapcsolódott a klebelsbergi neonacionalizmus szemléletéhez. Különösen érvényesült ez az 1928-ban megrendezett, új szerzeményekkel foglalkozó kiállításon, melynek nyitányaként Fadrusz János pozsonyi Mária Teréziaemlékmüve - pontosabban szólva e márványszobor cseh gárdisták által szétvert töredékei - volt a múzeum kerek díszcsarnokában felállítva. 269 A múzeum egyéb kiállításai a magyar műveltség történetének dokumentumait sorakoztatták fel. 270 Klebelsberg törvényei nyomán a múzeumügy újabb feladatkört is kapott, mégpedig az ingó műemlékek védelmét. A műalkotásokkal kapcsolatos kultúrpolitika ugyanis nem csupán a Gyüjteményegyetemet állította fel, további intézkedések is születtek a múzeumokról és könyvtárakról. Az 1929: XI. törvény az ingó műemlékek védelmét és nyilvántartását általában véve az országos múzeumokra ruházta. Ez a feladatuk főként tudományos intézmény jellegükből következett, mint ilyeneknek ugyanis megalapításuktól kezdve léteztek az ingó műkincsekkel kapcsolatos adatállományaik, könyvtáraik és irattáraik is. A törvény meghatározása szerint e nyilvántartásoknak nemcsak a műemlékek részét képező ingóságokra kell kiterjedniük, hanem „a tudományos-, művészeti-, történeti vagy közművelődési szempontból jelentős anyagot tartalmazó gyűjtemények tárgyaira" is. 271 Az 1929. évi törvény hivatkozási alapjául a hasonló tárgyú olasz, porosz és osztrák rendelkezések szolgáltak. 272 A törvény a vidéki közgyűjtemények felügyeletét a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójára ruházta, mig a miniszter felügyeleti hatáskörét e tárgyban a Gyűjteményegyetem Tanácsa gyakorolta. Bevezette az állami kezelésbe vételnek, valamint a magántulajdoni tárgyak nyilvántartásba vételének jogalapját, s intézkedett a műkincsek kiviteli engedélyezéséről is. 273 A nyilvántartott ingó műemlékekről a tanács törzskönyvet, valamint mozgó nyilvántartást (cédulakatalógust) vezettetett. 274 Az ingó és ingatlan műemlékek nyilvántartása, azok nyilvánosságának megteremtése 1930 táján a nemzetközi színtéren is igen aktuális volt. 275 A klebelsbergi intézkedések közül utólag a leginkább üdvösnek nem a müemlékügy szervezeti változásai, hanem a könyvtárügy terén elért eredmények bizonyultak. A Gyüjteményegyetem elérte a könyvtárak katalogizálási rendszereinek egységesítését. Keretébe tartozott az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ (OKBK) is, amelynek első igazgatója Pasteiner Iván, a budapesti Tudományegyetem igazgatója lett. A Gyűjteményegyetem Tanácsának 1923. júliusi javaslata alapján 1924 őszétől kezdve húsz könyvtár kezdte meg külföldi gyarapodásának bejelentését a Központi Címjegyzék számára, a Pasteiner által meghatározott, központi irányelvek szerint. 276 262 Körmöczi 2002, 357. 263 Kemenczei Tibor: Az Őskori Gyűjtemény; Révész László: A Honfoglalás Kori Gyűjtemény. In: MNM 2002, 34, illetve 108. 264 A Régészeti Társulat beadványt intézett Varjú módszerei miatt a minisztériumhoz. 265 A Nemzeti Múzeum történetének újabb összefoglalásban Körmöczi Katalin pozitív képet nyújt az új kiállítási módszerről, amíg a múzeum régészei bizonyos ellenérzéssel ismertetik Varjúnak a művészettörténet befolyását magán viselő működését. Körmöczi 2002, 357-360. 266 Arégészet terén már Hampel József idején előtérbe került a történeti szemlélet, háttérbe szorítva az addig domináló tipológiai módszereket. Lásd Fejős 1962-1965, 299. 267 VKM 102/192/1926 III. B sz. rendelete. 268 Ez a felosztás nem lehetett teljesen korszak szerinti, bizonyos osztályok még ma is tárgytípusok szerint tagozódnak. Pl. Eremtár. 269 Rédey 1928,405. 270 Vikár 1928,421. 271 Az 1929-es XI. te. 24. §; az egyházi javak számbavételéről és annak hivataláról lásd: Bizzer 2003. 272 Legge, No. 364. 1909 3-4. 7§; Gesetzentwurf zum Schutze der Denkmale 1927. 9-10 §; Denkmalschutzgesetz 1923. 1. 67 §. 273 1929: XL tc. 24. §. Ezt megelőzően a műtárgyak kiviteli engedélyezését csak a pénzügyminiszter rendelete szabályozta: 92.000/926 PM rendelet. 274 A múzeumok által készített, elsődleges nyilvántartásokat a törvény végrehajtási utasítása „elemi jegyzékeknek"' nevezi. Ezeket az „elemi jegyzékeket" 1931. december 31. után a Gyűjteményegyetem Tanácsa által szervezett szaktanácsok elé kellett utalni, melyek aztán megállapítják az ingó műemlékek végleges jegyzékét. Mint az Iparművészeti Múzeum igazgatójának, Végh Gyulának a Gyűjteményegyetem Tanácsához, a törvénnyel kapcsolatosan írt feljegyzéséből kiderül, az ingó műemlékek nyilvántartása már 1930 júniusában létezett, azt azonban korántsem tekintették véglegesnek. Végh Gyula feljegyzése 1930. június 30-án a m. kir. Vallás- és közoktatásügyi miniszter 1930 évi .. .sz. rendelet-tervezetéről. Iparművészeti Múzeum Adattára, 203/1930. Az ingó műkincsek végleges jegyzékének és közzétételének eddig nem sikerült nyomára akadni, a nyilvántartásba vétel azonban megtörtént. A végleges jegyzéket részletekben közölte volna a Budapesti Közlöny. (Határidő 1932. április.) Az „elemi jegyzék", mely Ingó Emlékek Törzskönyve feliratot viseli, ma is megtalálható Iparművészeti Múzeum Adattárában. Az Ingó emlékek törzskönyve 1945-ben egyrészt az ún. „mükincstörzskönyvböl", továbbá 24 ezer „törzslapból" és 7000 fényképnegatívból, valamint 500 színes diapozitívból állt. Ltsz.: Kit 275. Ma körülbelül 120 dosszié, topografikus rendben. A nyilvántartás Köszeghy Elememé hagyatékából 1959-ben került az Iparművészeti Múzeum Adattárába. Köszeghyröl lásd: Voit 1955; Horváth Hilda: Köszeghy Elemér: Ingó műemlékek jegyzéke. Műemlékvédelmi Szemle 1998. 1. szám, 69. Itt köszönöm meg Lichner Magdolnának e nyilvántartással kapcsolatos, mélyreható szakmai segítségét. A nyilvántartások törvényi hátteréről részletesen Bardoly 2006. 275 Ekkor létesült a berlini állami Kunstbibliothek mellett szervezett archívum, amely a lehető teljességben gyűjtötte a német ingó és ingatlan műemlékek fényképes adatait. Már 1930-ban 150-200 ezer felvétellel rendelkezett (Staatliche Bildstelle Berlin). Hasonlóan gazdag fotógyüjtemény volt a firenzei német intézet birtokában az itáliai művészeti emlékekről. Ez a két intézet, valamint a középkori anyagot gyűjtő, marburgi archívum a tervek szerint kicserélték volna anyagukat. Ez részben meg is valósult, http://www.fotomarburg.de/bestaende/ 2009-02-07. A harmincas években fontos volt a Népszövetség illetékes osztályának kezdeményezése, mely Genfben kívánt nemzetközi műemlék-corpust felállítani. Lásd: A Műgyűjtő V. 1931, 3. szám, 80. 276 Pogányné Rózsa Gabriella: A leíró katalogizálás szabályozása Magyarországon (1925-1960) In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2004. augusztus, epa.oszk. hu/01300/01367/00056/poganyne.html - 38k - 2009-02-22
