Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig
nek módját. 221 Tehát a vásárlásoknál nem múzeumi szakember, hanem minisztériumi beosztottja, K. Lippich Elek művészeti író volt a miniszter partnere. Wlassics talán ismerhette a francia állami vásárlások gyakorlatát, mely szinte megegyezett a sajátjával. A viták e módszerekről ott 1910 körül tetőztek, épp akkor, amikor nálunk Lippich is megválni kényszerült minisztériumi posztjától. 222 Az 1901-ben újjászervezett Képzőművészeti Tanácsot Wlassics csupán a javaslattevő szerepére korlátozta. 221 Ez a tanács annyiban különbözött a Pauler által fundált Képzőművészeti Tanácstól, hogy benne az érdemes művészeknél jóval nagyobb szerepet kaptak a szakérteik, akiknek jelentős hányada nem önmagát, hanem intézményét képviselte. A képzőművészet vonatkozásában döntő befolyáshoz jutott ekkor Térey Gábor, Lippich régi ismerőse, s állítólag barátja is. 224 A Képzőművészeti Tanács működését megalakulásától kezdve állandó kritikák érték, így már Berzeviczy Albert 1904ben megreformálni kényszerült azt. 225 Wlassics, aki miniszteri programjában elsősorban a köznevelés területére helyezte a hangsúlyt, nem változtatta meg a fentebb említett minisztériumi berendezkedést, viszont a múzeumoktól a tudományok müvelésén kívül az általános közismeretek emelését is elvárta. Míg a modern építészet területén konzervatív álláspontot képviselt, a képzőművészet vonatkozásában a kortársak, így például Lyka Károly legalább toleranciáját és helyesebb gyüjteményezési politikáját elismerték. 226 Másképpen esik latba Wlassics kultúrpolitikájának konzervatív irányultsága. A szellemi kultúrára alapozott, egységes magyar nemzeti állam - azaz a magyar kultúrfölény - ideológiáját kevesen képviselték akkora elánnal, mint Wlassics. A nemzeti művészettel kapcsolatos nyilatkozatai főként a művészet politikai funkcióját emelik ki. Szerinte a magyar müveit társadalom „megalkotja a nemzeti művészetet és felviszi a magyar kultúrát ama felsőbb fokára, mely legyőzhetetlen erőt és súlyt kölcsönöz a magyar faj politikai felsőbbségének". Wlassics másutt azt fejtegeti, hogy „a magyar nemzeti államra nem közönyös, hogy az e földön élő népfajok melyikének művelődése nyeri el a felsőbbséget", továbbá „senki sem tagadhatja, hogy a magyar faj kultúrája bármely belföldi nemzetiség kultúrája fölött kimagaslik". Nem más ez, mint a világháború után még inkább kiteljesedő kultúrnacionalista felfogás, Wlassics szavaival: „nekünk magyaroknak, Uraim, mindenekelőtt önerőnkre kell támaszkodnunk. Én ezért a kultúrpolitika terén is az úgynevezett asszimiláló politika helyett több eredményt várok a magyar faj belterjes kiművelésétől és a faj expansiv erejére támaszkodó gazdasági és közművelődési politikától." 227 A sort folytathatnánk. A Wlassics-korszak minisztériumi tisztviselői közül Koronghi Lippich Elek minisztériumi osztálytanácsos tevékenységére bővebben is ki kell térni. 22 * Lippich minisztériumi pozíciója, társadalmi ismeretségei és irodalmi munkássága révén jelentős befolyást gyakorolt a művészeti közélet szélesebb körére. 229 Nevét ma leginkább a magyar, s különösen az erdélyi népművészet pártolásáról és népszerűsítéséről ismerjük, pedig fontos szerepe volt a művészeti közéletben is. Mint munkásságának elemzői megállapítják, művészettel kapcsolatos elvárásainak meghatározó fogalma a (keleties) nemzeti jelleg, „az akadémikus festészet helyett egy olyan modernizált művészetet propagált, amely formakészletét (...) a néphagyományokból meríti". 23 " Támogatottjai közé tartozott a Gödöllői iskola, s a magyaros szecesszió bizonyos irányzata, a külföldi művészetet illetően pedig a finn művészet. Ellenségesen viszonyult ellenben a franciás igazodási) művészekhez, a modernebb tendenciák képviselőihez, Kernstok Károlyhoz és híveihez, a „roncsolt idegek befolyása" alatt álló posztimpresszionistákhoz. 211 Lippichnek 1910-ben távoznia kellett a minisztériumból. A Képzőművészeti Tanács esedékes reformja alkalmával a konzervatív és modern művészek összefogtak eltávolítása érdekében. 212 Utóda a minisztériumban Majovszky Pál, aki 1914-től 1917-ig töltötte be a minisztérium képzőművészeti osztályának vezetői tisztét. A kulturális kormányzat természetesen elvárta a múzeumi tisztviselőktől, hogy alkalmazkodjanak az államigazgatás rendjéhez. Ebből a szempontból ítélték meg a múzeumigazgatók alkalmasságát is. A hagyományos magyar közfelfogásra igencsak jellemző Radvánszky Bélának korábban említett, a Képviselőház számára 1881-ben készített jelentése, mely miközben alapvető követelménynek tartja kiemelkedő tudású szakférfiak alkalmazását a múzeumokban, a Nemzeti Múzeum élére nem szakembert, hanem tekintélyes politikust javasol kinevezni. 231 Ezt a gyakorlatot már Henszlmann is vitatta a maga gunyoros modorában, amikor a Nemzeti Múzeum átszervezésekor szakember igazgató alkalmazását követelte, vitatva a politikusok kinevezését e helyre, mondván, „nem volna-e célszerűbb csakis kitömött aranysújtásos dolmányt ültetni az igazgató trónjára?" 234 221 1897. évi XX. törvénycikk az állami számvitelről. A törvény az állami tulajdon kezelésével megbízott szervezetek mellé külön számvevőszékeket rendelt (86. §). Többjei utal arra, hogy a vidéki múzeumoknak szánt vásárlásokat is a Szépművészeti Múzeumon keresztül intézték. Lásd Wlassics utasításait (1896) Kammcrerhez a beszerzések lebonyolításról. Tóth 2006, 342. jegyzet. Itt köszönöm meg Tóth Ferencnek, hogy doktori dolgozatába betekintést nyerhettem. 222 Lendvai Károly beszámolója szerint: „A francia állami müvásárlásoknál eddig az volt szokásban, hogy Dujardin-Bcaumetz, a feslő-szépmüvészeti miniszter, megjelenvén a tárlatokon, kijelölte az egyes megvásárlandó műtárgyakat. Az így egybehordott anyag, az »Administration des Beaux-Arts«, a szépművészeti tanács elé került, mely vita nélkül helybenhagyott mindent. (...) Amit Dujardin-Bcaumetz vásárol, azt az »állam« vásárolja. S megteszi változatosságképpen, hogy mindenki meg legyen elégedve: - vásárol az Independants-ban is, (...) Francia művészi körökben épp ezért mozgalom indult meg, hogy az Administration ne csupán öreg akadémikusokból álljon, de részt vegyenek abban esztétikusok, az »Amis du Louvre«-egyesület és a különböző irányú modern művészek. (...) Különös, hogy a francia múzeumok közül a Luxembourg volt az első. mely megkezdte az idegen modernek vásárlását. Ez 1893-ban történt, tehát mindössze tizenhét év előtt. Az első kép a hírneves Whistleré volt." Lendvai 1910, 429-432. Henri Dujardin-Beaumctz festő, politikus 1852-1913. 223 Az Országos Magyar Képzőművészeti Tanácsot Pauler Tivadar hívta életre 1871-ben, ld. a 67. jegyzetet. Az 1898-as Tavaszi nemzetközi kiállítás alkalmából Wlassics még a régi Képzőművészeti Tanács tagját. Szalay Imrét kéri fel javaslattételre, az új Képzőművészeti Tanács elnöke 1901-től kezdve viszont a VKM mindenkori államtitkára, ekkor történetesen Zsilinszky Mihály. Az új Tanács terveit K. Lippich Elek minisztériumi osztálytanácsos készítette. Lásd: A tavaszi nemzetközi kiállítás megnyitása. Műcsarnok, 1898, 190; A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács iij szervezete. Műcsarnok, 1901, 278-281; A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács. Műcsarnok. 1901, 343-344. Ez a tanács annyiban volt új, hogy az iparművészek és az építészek nagyobb szerepet kaptak benne. A miniszter indoklása szerint: „Az építőművészet, festőművészet és szobrászat kezdenek visszatérni dekoratív közösségükbe. És egyszersmind e három művészeti ág immár oly benső érintkezésbe jutott a közhasználati tárgyak iparával, hogy (...) megbecsülendő műtárgy kelctezik." Az új Képzőművészeti Tanács legtöbb funkciója nem személyhez, hanem szervezethez volt kötve, titkárai ezért az országos múzeumok vezető szakértői: Térey Gábor, Radisics Jenő, továbbá Stróbl Alajos, illetve Fittler Kamill, a művészeti iskolák igazgatói. Műcsarnok 1901, 314. A bizottság múzeumi vásárlásokat illető szerepével kapcsolatosban lásd Tóth 2006, 241. jegyzet. 224 Radványi 2006, 25-27. 225 N. N.: Képzőművészeti Tanács reformja. Művészet III. 1904, 339. 226 „Az állam, illetve a kormány nem végezhet oly szelekciót, amely döntőn hatna a művészet sorsára, így például a francia impresszionistákat nem az állam, vagy kormány fejlesztette döntő tényezőkké, hanem a társadalom mecénás-tagjai s az irodalom. (...) Az állami müvásárlásoknál Wlassics kormányzata idején kevesebb igazságtalanság történt, mint annakelőtte. Annakelőtte egész művészeti irányok proskribálva voltak, a modernebb törekvések a fekete táblára kerültek. (...) Elősegítette a müpártolás megkedveltetését személyes akciókkal is. (...) Egy másik művészeti akciója volt a művészetnek az iskolába való telepítése." Lyka 1903, 421. 227 Wlassics 1913, idézetek: 19, 21, 25. Wlassics helyéről a nagypolitikában: Pölöskei 2001, 101-108. 228 Lippich Trefort minisztériumában kezdte meg működését (1886), s 1899-től felügyelte az állami múzeumokat, a képző- és zeneművészeti életet, művészeti felsőoktatást. 229 Lippich kezdetben inkább művészeti íróként, költőként és irodalmárként vált ismertté. 230 Csáki 2006, 209; Lippich szerepét elsőként Jurecskó László kutatásai tárták fel: Jurecskó 1982, 2003. 231 Lippich 1908-ban tett nyilatkozatát idézi Csáki 2006, 210. 232 Továbbá választások voltak, melyek megváltoztatták a politikai erőviszonyokat. Csáki 2006, 210-211. N. N.: Művészek sérelmei. - A képzőművészeti tanács reformja. Pesti Napló, 1910. nov. 3.; N. N.: Vihar egy jubileum körül. - Művészek Lippich miniszteri tanácsos ellen. Pesti Napló, 1910. dec. 3. Lippichet 1912-ben nyugdíjazták. Lippich különböző szerepeiről: Jurecskó 1982; Jurecskó 2003; Csáki 2006. 233 „Nemzetünk tudományos állása pedig még azt is követeli, hogy tudományos intézeteink ne csak hazánkban vigyenek vezérszerepet, hanem hogy Európa többi népének hasonló intézetei között is méltó helyet foglalhassak." Radvánszky 1881, 32. 234 Henszlmann pályázott a Nemzeti Múzeum igazgatói székére. Tanulmánya a múzeum 1866-os állapotának kritikáját tartalmazza: Henszlmann VKI 1990 (1866), 229,
