Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
II. A nemzeti képtár gondolatának kiteljesedése
KITEKINTÉSEK A késői historizmus mint a modern álöltözete Diner-Dénes meglehetősen igaztalanul vádolta azzal a Szépművészeti Múzeum programjának számára ekkor még ismeretlen alkotóit, hogy ez az intézmény a puszta történelem-szemléltetés igényével készült volna. Már a gyűjtemény egyik felét alkotó Modern Képtár sem a történetiség szellemében alakult, s a Régi Képtár beszerzéseinél sem csupán a stílustörténet hézagainak kitöltése volt a fő szempont. Pulszky múzeumtervezete külön hangsúllyal említette azokat a régi művészi irányokat és művészeket, „amelyekre legújabban úgy a francia, mint az angol és a német legkiválóbb festők figyelmüket forditják és azoknak tanulmányozásával új irányokat tűznek ki a jelenkori festésnek". 158 Ezek a sorok arról tanúskodnak, hogy Pulszky Károly a művészet történetiségének tradíciói mellett számba vette korának újabb tendenciáit is. A művészek körében a hetvenes évektől kezdve lett divatja a régebbi mesterek alapos tanulmányozásának, pl. Münchenben, Liebermann körében Frans Hals müveinek, Uhde körében Rembrandtnak, vagy Párizsban Daumier körében Goyának, Manet körében pedig Velazqueznek volt nagy respektusa. 159 Ezek a tendenciák kétségtelenül szemléleti előzményeit jelentették a század végén áttörő modernista irányzatoknak. A század utolsó harmadában az építészet vagy iparművészet historizmusát a stílusok kaleidoszkópszerű változásai jellemezték, melynek nyomait a múzeumi berendezések is tükrözték. Külön választ érdemel, hogy Pulszky tervezete miért is hangsúlyozta oly erőteljesen az itáliai 14-15. század emlékeinek fontosságát. 1894-1895-ben folytatott beszerzéseinél jó részben az e körből származó müvek - a kora reneszánsz alkotások - felkutatásának szentelte figyelmét. 1611 Pulszky érdeklődése a kora reneszánsz alkotások iránt nem egyedülálló a korban, s bizonyos párhuzamosságot mutat többek között Wilhelm von Bode érdeklődésével, aki különösen szívén viselte az itáliai reneszánsz művészet bemutatását a berlini múzeumokban. 161 Tervei egy külön reneszánsz múzeum létesítését illetően 1878-ra mennek vissza, ám eltelt két évtized, mire az európai tekintélyű Bode - Berlin Múzeum-szigetén - meg is valósíthatta ezt az intézményt." ,: Tegyük hozzá, a berlini múzeumok éppen úgy nem uralkodói alapítású régi gyűjtemények, hanem frissen épülő, s ami ennél még fontosabb, múzeumi szakemberek koncepciói alapján létrehozott intézmények voltak, akárcsak a Szépművészeti Múzeum. Az, ami végül Berlinben reneszánsz múzeumként megvalósult, nem pusztán a művészet történeti fejlődését mutatta be, hanem, mint Peter Klaus Schuster nevezi, alkotójának, Wilhelm von Bódénak „szabad pasticció"-ja volt a reneszánsz művészi világáról. 163 Az itáliai kora reneszánsz művészetet szemléltető termekben Bode ugyanis a képzőművészeti anyagot nem választotta szét műfajok szerint külön festészeti és szobrászati részre, hanem egyazon térben, enteriőrszerü összeállításban helyezte el a műveket. A szobrok mögé a hangsúlyos pontokon - akárcsak a reneszánsz trónoló Madonna-kompozíciókon - értékes keleti szőnyegeket függesztett, más szobrok a falak mellett elhelyezett díszládákon álltak. Bode rendező elveinek fontos sajátossága, hogy egyáltalán nem törekedett eredeti, vagy egykorú enteriőrök rekonstrukciójára. Nem kedvelte a „stílus-hű" épületeket sem, kompozícióit semleges építészeti térben helyezte el. A rendezés dekoratív szempontjainak megfelelően különböző kvalitású tárgyak kerültek egymás mellé. Ennek a kiállításrendezési módnak a kutatás szerint két forrása volt: egyrészt a barokk Kunst- und Wunderkammerek hagyománya, másrészt a hetvenes évek művészenteriőrjei. Olyan villák és műtermek berendezései, mint amilyenek Münchenben Lenbachéi, Bécsben Makartéi voltak. 164 Széles körű kapcsolatai és a múzeumokra gyakorolt nagy hatása, valamint monográfiái ellenére Bódét korántsem tartják eredeti gondolkodónak. Az itáliai reneszánsszal kapcsolatos nézeteire Jacob Burckhardt gyakorolt nagy hatást, ám az ő művelődéstörténeti szempontjait nem vette át teljes egészében. 16 ' Bode kiállításai lényegéében a magas művészetre szorítkoztak. Burckhardttal ellentétben Bode egyáltalán nem szentelt teret a reneszánsz kultúra efemer mozzanatainak, amilyen például a divat vagy a művészekkel kapcsolatos kultuszok. A kortársak Bódét nemcsak mint múzeumszervezőt, hanem mint a modern iparművészeti mozgalmak befolyásos támogatóját is elismerték. A fin de siècle reneszánsz divatjában megragadható a „szép élettér" - az otthon - kultusza, akárcsak a szecesszióban. A mügyűjtemények felállításánál hazánkban is tapasztalhatni azt a stíluspluralizmust vagy inkább „hangulatteremtő historizmust", melyeknél, nemegyszer egyetlen épületen belül is - az egyes terek korszakokat felidéző stílusát váltogatva, a historizmus és a szecesszió mint ízlés karöltvejárt egymással. 166 A művészi korfestésnek ez a Bode-féle módszere sohasem valósult meg a Szépművészeti Múzeum kiállításain, azt azonban nem tudni, hogy Pulszky Károly milyen kiállítást állított volna fel az általa szerzett művekből. A hetvenes években Pulszky inkább az iparmüvészettel foglalkozott; vásárlásai az 1878-as Párizsi világkiállításon a modern iparművészet, nemkülönben a kelet-ázsiai tárgyanyag alapos ismeretéről tanúskodnak. 167 A létesítendő Szépművészeti Múzeum számára beszerzett itáliai szoboranyag kapcsán felmerült, hogy Bode e tárgyú publikációi és a reneszánsz múzeum megteremtésére irányuló tervei inspirációs forrást jelenthettek Pulszky számára. 168 A szemtanú, Marczali Henrik évtizedek múlva megemlítette azokat az egykorú pletykákat, miszerint Pulszky Károly „üldöztetése" végső soron Bódétól indult volna ki, aki zokon vette, hogy Pulszky a legbecsesebb vételeket halászta el előle. 169 Pulszky követője a képtári igazgató-őri poszton, Térey Gábor, aki talán tudott Pulszky eredeti szándékairól, egy ízben kísérletet is tett a Pulszky által beszerzett itáliai freskórészletek és szobrok egyetlen enteriőrben történő felállítására, tervét azonban kollégái nem tartották megvalósíthatónak. 170 Térey jól ismerhette a Bode-féle kiállítási módszereket, hiszen - mint azt a legújabb kutatások szerencsésen feltárták - sűrű levelezésben állt a porosz múzeumok pápájával. 171 158 Tóth 2007, 246. 159 Max Liebermann érdeklődését a holland mester festésmódja iránt Wilhelm Bode Frans Hals-monográfiája keltette fel. De nemcsak ő tanulmányozta ekkoriban e holland mester alkotásait, hanem egyes franciák is, mint Léon Bonnal, Daubigny. Monet, Bonvin, Ribot, Carolus-Duran, Jean Léon Gerôme, mindenekelőtt pedig Courbet. A németek közül Wilhelm Busch, Franz Lenbach, Wilhelm Uhde és Wilhelm Leibi. Barbara Gachtgcns: Holland als Vorbild. In: Kat. Berlin Alte Nationalgalerie 1997, 83-84. 160 Mravik-Szigethi 1988, 82-112. 161 Wilhelm von Bode 1845-ben született, tanulmányait 1867-ben fejezte be. Előbb a braunschweigi múzeumban dolgozott. 1871 márciusában Budapesten járt. az Esterházy-Képtárat megtekinteni. 1872-től Berlinben a Königliche Museen munkatársa. 1875-ben felkeresi Jacob Burckardtot Itáliában. 1883-ban magángyűjtemények anyagából megszervezte az első Gesamtkunstwerk jellegű kiállítást a Königliche Akademie zu Berlin termeiben. Hugo von Tschudit 1884-ben Bécsből Berlinbe asszisztenséül hívja. Otto 1995, 28-30. 162 Eisler 1988, 70-81. 163 Schuster 1995, 10. 164 Schuster 1995, 8-9. 165 Bode kapcsolata Burckhardttal már ifjúkorában kezdődött, később pedig segítségére volt az anyaggyűjtésben a Cicerone újabb kiadásánál. 166 Mint az például kitűnően megfigyelhető Kohner báró lakásainak különböző enteriőrjein, melyek részint historizáló szemléletűek, részint, mint pl. a gyakran emlegetett „sárga zeneszobában", már a Jugendstil elemei az uralkodóak. Ugyanez figyelhető meg Herzog Mór lakásenteriőrjein is. 167 Marosi 1999, 335. 168 Ezt a kapcsolatot Pulszky Károly és Bode szemlélete között tudománytörténeti összefoglalásában felveti Ernő Marosi: Wandlungen der kunsthistorischen Methode an der Jahrhundertwende. In: Kat. Wien 1983a, 67; Eisler János következtetéseket vont le Pulszky szoborvásárlásaiból, különösen abból a tényből, hogy Pulszky szerzeményezései nem kiemelkedő kvalitású müvekre, hanem jellemző tárgyakra irányultak, attól függetlenül, hogy nemes anyagból, vagy pedig olcsóbb eljárással készültek, feltételezve egyúttal a Bode-féle koncepció ismeretét is. Eisler 1988, 71-72. 169 Marczali Pulszkyról, illetve Bódéról szóló információi egy általa meg nem nevezett múzeumi szakértőtől származtak. „Elmondta, hogy már évek előtt szervezett hadjárat folyt a »sötétség részéről« atyja, úgy mint bátyja ellen. Az országgyűlésen Ugrón Gábor kezdte azzal, hogy az a híres férfiarckép még csak nem is Rafaeltől való. Apponyi is támadott, Wlassics engedett." Lásd: Marczali 1929. Bódéról különben köztudomású volt, hogy szeretett intrikálni. 170 Térey 1914 májusában kelt tervezetét közli: Radványi 2006, 305-306. 171 Radványi Orsolya részben külföldi levéltárakban találta fel Térey és Bode, valamint Térey és Burckhardt levelezését. Radványi 2006, 187-413.
