Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - Múzeum és a reflektált múlt (A historizmus vége)
szempontjából nagy súllyal estek latba a közép-európai régió vallási küzdelmeivel foglalkozó tanulmányok is. Ezek szerint a művészeti jelenségek terjedésének immár nem az országhatárok vagy a nemzetiséggel összefüggő szempontok szabtak határt, hanem inkább a müvek megrendelőinek szándékai, az akkori műhelygyakorlat. 1468 Évezred fordulta: idő és emlékezet Az évezred fordulatához a hosszú távú emlékezetekben mindig is hozzátapadtak a világ megváltozásával, a világkorszakokkal vagy a világ végével kapcsolatos asszociációik. A korábbi korok chiliasztikus hitéről volt szó, amely a millenniumi időfordulatban a világkorszakok jelképét látta, miközben egy újabb, vélhetően jobb ezer év eljövetelében reménykedett. Ez a hit vagy feltételezés koronként új erőre kapott Európában, így például az alakuló Árpád-házi királyságban is az ezredik év fordulóján, vagy később, Luther idején. 1469 Nem csoda, ha felmerült a kérdés, hogy saját korunk hogyan is viszonyul az ezredévet kísérő hagyományokhoz. Európai múzeumok egész sora tűzte ki célul az ezredévet jelentő hagyományok bemutatását és elemzését. Ezek közül néhányat itt is ismertetnünk kell, tekintettel arra, hogy a megemlékezések sorából a magyar országos múzeumok sem maradtak ki. Legelőbb említsük meg a német kezdeményezésre, több ország közreműködésével szervezett - Európa közepe 1000 körül / Europas Mitte um 1000 - című nagyszabású kiállítássorozatot, amely a kétezredik évben az ezredikre tekintett viszsza. 1470 Ez a rendezvénysorozat egyetlen szimbolikus esemény időmetszetében - az ezredik év utólag korszakosnak bizonyult történéseire reflektálva - idézte fel a közép-európai népek és államok életét hosszú távon meghatározó eseményeket. Az ezredik évben látogatta meg ugyanis III. Ottó császár a vértanúságot szenvedett Szent Adalbert sírját Gnieznóban, s emelte érsekséggé ezt a lengyel egyházi központot. 1471 A német-római uralkodó a birodalom határain túl fekvő területek számára további püspökségeket is alapított. Ünnepélyes aktus volt az is, amikor Szent Móric ereklyés lándzsáját, illetve annak másolatát Vitéz Boleszló lengyel fejedelemnek adományozta, „fivérének" nevezve őt a kereszténység terjesztésének császári feladatában. E császári szavakban a lengyel történeti hagyomány sokáig Boleszlónak királyként való elismerését látta. 1472 (Boleszló/ Boleszláv valóságos koronázására csak 1025-ben került sor.). Az ezredik évben ténylegesen megkoronázták Szent István magyar királyt, egy évvel később pedig II. Szilveszter pápa érseki székhellyé emelte Esztergomot. Az Európa közepe 1000 körül kiállítás-sorozatot - együttesen a 2001-ben megnyílt Nagy Ottó, Magdeburg és Európa (Otto der Große. Magdeburg und Europa) című tárlattal - az Európa Tanács a patronálása alatt álló 27. kiállításnak nyilvánította. 1473 Kétségtelen, hogy a 27. Europaratsausstellung az Ottók jegyében álló, kettős témájával voltaképpen aktuális történeti vonatkozásokra tekintettel született. A magdeburgi tárlat egyrészt felidézte az Ottók kísérletét az egyház keleti és nyugati felének, Rómának és Konstantinápolynak összekovácsolására. Ezt a szándékot a kor dinasztikus hatalomgyakorlásának megfelelően II. Ottónak Theophanu bizánci hercegnövel kötött házassága fejezte ki. 1474 Másrészt a sok helyszínen bemutatott Europas Mitte (s nem Mitteleuropa!) című tárlat voltaképpen a kontinens közepének történeti kialakulását szemléltette, amely kialakulást a rendezők a Német-római Birodalom ösztönzésének tulajdonították. Nem szabadulhatunk a gondolattól, hogy a 27. Europaratsausstellung kettős rendezvénye voltaképpen a 2000. év aktuális politikai eseményeinek allúzióit hordozta: egyrészt a bizánci birodalom örökösének tekintett Oroszország, másrészt az Európai Közösség tagjaivá váló közép-európai államok történeti igényeire kívánt reflektálni. Az Európa közepe 1000 körül című tárlat elsőként Budapesten nyilt meg. Koncepciójának fontos mozzanata annak a (tegyük hozzá: közhelynek) megvilágítása volt, hogy az Európai Uniós tagságot rövidesen elérő Cseh-, Lengyel- és Magyarországot ténylegesen ezer éves szálak kötik Európa nyugati feléhez. Berlin város kulturális főtitkára a katalógus előszavában fogalmazta meg a kiállítássorozat célját: a Közép-Európa népei között régóta fennálló közösséget felkutatni, művelődéstörténeti szempontból megvilágítani és dokumentálni (...) azt, hogy az „Európai Unió ezer éves közös kulturális tradícióra épül". 1475 A kiállítás nagy érdemének számított, hogy rendkívül széles szakértői kör munkájára, az említett területek és országok aktuális és speciális kutatásaira épült, összefoglalva és - bizonyos értelemben szembesítve is egymással - az eltérő történeti 1468 Galavics 2008, 1469 Az apokalipszis zsidó bibliai gyökereiről és 5., 16. és 17. századi formáiról lásd: Karl Heussi: Kompendium der Kirchengeschichte. 16. Auflage, Tübingen 1981, 9 k; 10 m; 33 n; 98 i; 119 1. Az ezredik évről főként Henri Focillon (L'an mil. Paris 1952 ) nyomán Oscar Halecki: Európa millenniuma. Budapest 2000, 108-119. A hat teremtésnap és a négy monarchia szerinti, Augustinus nevéhez fűződő eszkatológikus gondolat 16. század előtti és utáni magyarországi hagyományait a korábbi történeti irodalom és a források alapján összefoglalja: Öze Sándor: ,, Bűneiért bünteti Isten a magyar népet". Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján. In: Bibliotheca humanitatis historica a Museo Nationali Hungarico digesta. II. Budapest 1991, 34-35; 111-122. 1470 A kiállítás helyszínei és időpontjai: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum 2000. augusztus - november; Krakkó, Múzeum Narodowe Krakow, 2000. december - március; Berlin, Martin-Gropius-Bau, 2001. május - augusztus; Mannheim, Reiss-Museum Mannheim, 2001. október - 2002. január; Prága, Jízdarna 2002. március - június; Pozsony, 2002. július - szeptember. A kiállítás előkészítése 1997-től kezdve folyt. A Deutsche Verbände für Altertumsforschung, továbbá a Reiss-Engelhorn-Museen, valamint a Deutsches Historisches Museum Berlin külön titkárságot hozott létre Mannheimben a kiállítás előkészítésére, a nemzeti bizottságok, illetve a 193 szerző és fordító munkájának összehangolására és a kölcsönzések lebonyolításra. Magyarországon a Nemzeti Múzeum Kovács Tibor vezetésével - szervezte a kiállítást. 1471 Jerzy Strzelczyk: A gnieznói találkozó és az érsekség alapítása. In: Kat. Budapest-Krakkó-Berlin-Mannheim-Prága-Pozsony 2000-2002, magyar változat, 301-304. 1472 A lándzsa a császári jelvények egyike volt, bele volt foglalva ugyanis Krisztus keresztjének szöge. III. Ottó ennek másolatát adományozta mind a lengyel, mind a cseh, mind pedig a magyar uralkodóknak. Magyarországra feltehetően Géza idejében került. A lándzsának, mint jelvénynek az átadása nem helyettesítette a koronázási aktusokat. Zbigniew Dalewski: A szent lándzsa és a lengyel felségjelvények; Kovács László: A szent lándzsa Magyarországon. In: Kat. Budapest-Krakkó-Berlin-Mannheim Prága-Pozsony 2000-2002, magyar változat, 571 -577. 1473 Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. Előszó, Kat. Budapest Krakkó-Berlin-Mannheim-Prága-Pozsony 2000-2002. A 27. Europaratsausstellung további részét képező kiállítást a Kunslhistorisches Museum Magdeburg rendezte meg: Otto der Große. Magdeburg und Europa címmel 2001-ben. 1474 Theophanu császárné Keletet Nyugattal összekötő, szimbolikus szerepe máig él: halálának évfordulóján, a kölni Sankt Pantaleon székesegyházban álló márványszarkofágja mellett, 1989 óta liturgikus könyörgést tartanak a keleti és nyugati egyház egyesüléséért. 1475 A szerkesztők előszava. Kat. Budapest-Krakkó-Berlin-Mannheim Prága-Pozsony 2000-2002.
