Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - Múzeum és a reflektált múlt (A historizmus vége)

A muzealizáció kérdései Anélkül, hogy átfogó elméleti válaszok születtek volna a történelemszemlélet kérdéseire, a művészettörténet praktikus oldalával foglalkozó muzeológusok - noha korántsem történelemfilozófiai meggondolások, hanem főként az egyes tárgyakra vonatkozó alapkutatások igényei nyomán - már a nyolcvanas évek második felében hozzáláttak a hagyományozott kánonok és modellek alaposabb átvizsgálásához és értelmezéséhez. Ujabb kutatási témák jelentek meg, megszaporodtak az intézmény-, múzeum- és gyűjtemény-történetek, megindult a műalkotások recepciójának feltárása. Divatba jöttek az emlékezettel és történetiséggel foglalkozó áttekintések.

1422 Első lépésként előtérbe került a művészettörténet-írás tudománytörténete, amelynek egyes aspektusaival nem csupán a szakirodalom, hanem kiállítások és múzeumtörténetek is foglalkoztak. Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport bécsi tárlata például a magyarországi művészettörténet-írás és a Bécsi Művészettörténeti Iskola képviselőinek kapcsolatait és a szellemi párhuzamait tárta fel.

1423 A muzeológia témái is fontos tanulságokat kínáltak: sor került a magángyűjtők és gyűjteményeik, valamint a múzeumok változó, ám mindig fontos kapcsolatainak kutatására, a művészeti ízlés átalakulásainak bemutatására.

1424 A Nemzeti Galériában 1981-ben nyílt alkalom egy nagyobb szabású magángyűjteményi tárlat megrendezésére. A Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria munkatársai közösen dolgozták fel a magántulajdonban lévő régi külföldi, ill. a magyar művészet köréből válogatott alkotásokat.

1423 A katalógus tanulmányai történeti összefüggésekbe illesztve mutatták be a jelen gyűjteményeit, röviden kitérve a magángyűjtemények és a kiállítási nyilvánosság változó kapcsolatára is.

1426 Ez a tárlat szinte az utolsó pillanatban tárta közönség elé a részben még a második világháború előtt, illetve a közvetlenül ez után keletkezett kollekciókat, illetve azok maradványait. Az 1981-ben még egzisztáló magángyűjteményekből a nyolcvanas évek végére szinte alig maradt fenn egy-kettő. Anyaguk zöme újabb, immár más ízlésben fogant magángyűjteményekbe jutott, néhány alkotás pedig besodródott a nagy múzeumok állományába. A Nemzeti Galéria gyarapodásait, a magánosok és az intézmény kapcsolatát, a régebbi és újabb donátorok adományait több tárlat is bemutatta a kilencvenes években.

1427 Az ezredforduló után a magángyűjtemények történetével már nemcsak a múzeumok, hanem a műkereskedelmi háttérrel rendelkező kiadók is foglalkozni kezdtek, az újonnan keletkezett mügyüjteményekről, az ízlés változásairól az itt megjelent kötetekből és katalógusokból tájékozódhatunk.

1428 Általánosabban tekintve a muzealizáció kérdéseire, a múzeumok történeti szerepének kialakulásáról szólt a Nemzeti Galéria Aranyérmek, ezüstkoszorúk című tárlata 1995-ben.

1429 Azt a viszonyt kutatta és mutatta be, amely a 19. századi művészkultusz társadalmi jelenségei és az intézményesülések között állt fenn. A rendezők és a szerzők az „intézményesülések" fogalmán a művész társadalmi elfogadásának különböző fokozatait értették, kezdve az egyes alkotások múzeumi megvásárlásától a művészek kitüntetésének szokásán át a díjak és ösztöndíjak átfogóbb rendszeréig, beleértve az állami müpártolás különböző formáit és a kiállítások módjait is.

1430 A művészkultusszal kapcsolatos konvenciók, a művészetről való beszéd szónokias paneljei nem csak a képzőművészet 19. századi irodalmának nyelvhasználatából mutathatók ki, hanem magából a gyűjtésből is. A 19. században alapított múzeumok múltjában ugyanis szinte minden esetben megragadható a művész emlékének őrzésére vagy az emlékállításra irányuló szándék. Az emlékállítás és gyűjtés kapcsolatát helyezte a kutatás középpontjába a Nemzeti Galéria Jankovich Miklós műgyűjtőnek szentelt tárlata. Ez a tárlat azok közé a múzeumtörténeti kiállítások közé tartozott, amelyekre a 2002. esztendő kínált alkalmat. Ez az év ugyanis a magyar múzeumügy ünnepi évének számított, mivel általában Széchényi Ferenc 1802-ben tett könyvtár-felajánlását tekintik a Nemzeti Múzeum alapítási évének. A Jankovich-kiállítás a gyűjtő egykori kollekcióinak részleges rekonstrukcióján túl számos tanulsággal járt a magyar muzeológia vonatkozásában. A kutatás ugyanis fényt derített arra, hogy a Jankovich-gyüjtemény eredeti állapotában saját kora már megszűnt magángyűjteményeinek egyfajta gyűjtőmé dencéje volt, Jankovich azonban a művek puszta felhalmozásán túl „nemzeti gyűjteménnyé", egy addig nem létező, újfajta struktúrává formálta a tárgyegyütteseit. Indítékait tekintve a gyűjtői tevékenységének hátterében meghúzódó romantikus honszeretete lényegesen különbözött a következő évszázad későbbi generációinak nyelvi nacionalizmusától, vagy a „földrajzi gondolat" még későbbi híveinek nemzet-felfogásától. A Jankovich-gyüjtemény egykori anyagát azoknak a múzeumoknak a munkatársai dolgozták fel, amelyek az idők során kiváltak a Nemzeti Múzeumból, s amelyekbe a 19. század első felében kialakult Jankovich-kollekció egyes darabjai átkerültek. A tanulmányok feltárták az egyes gyüjteményrészek eredetét és további életét a múzeumokon belül.

1431 A gyűjtemény szem1422 A muzealizálódás elméleti vonatkozásaival a Collegium Budapest Workshop-jai foglalkoztak az ezredforduló után. Collegium Budapest Workshop Series No. 11, 2001; No. 12. 2002; No. 16; No. 17, 2006. 1423 Kat. Wien 1983a; Művészettörténet-írás programjai 1999; Kat. Budapest MNG 1993a. 1424 Sinkó 1981; a következő két évtizedben sor került még Fruchter Lajos (1983), Gombosi György (1984, 2004), Vasilescu János (1999), Genthon István (2003) gyűjteményének bemutatásra. A Nemzeti Galéria 1963-ban rendezett első ízben magángyűjteményekből tárlatot, amely privát kézben lévő 19-20. századi kiváló alkotásokat mutatott be. A katalógust Solymár István jegyezte, aki a múzeum munkatársainak nevezte a gyűjtőket. Kat. Budapest MNG 1963. 1425 Kat. Budapest MNG 1981, rendezte és az anyagot válogatta Mravik László, Sinkó Katalin; Mravik 1982. 1426 Entz Géza: A magyarországi műgyűjtés kezdetei és története a 19. század közepéig; Sinkó Katalin: A magyar műgyűjtés 1850 után - a magángyűjteményi kiállítások tükrében. In: Kat. Budapest MNG 1981, 8-10; 11-29. 1427 Kat. Budapest MNG 1993b. Rendezte: Csorba Géza; Donációk és donátorok. Adományok a Magyar Nemzeti Galériának 1957-1997. Rendezte: Horváth György MNG 1997. április-augusztus; a gyüjteményezésről: Szűcs 1995. 1428 Néhány példa: Budapest Galéria: Vasilescu János gyűjteménye, 1999; Vasilescu gyűjtemény. Szerk. Kolozsváry Marianna. Győr, Vasilescu Alapítvány, 2005; Kieselbach Galéria: Radnai-gyüjtcmény, Győr, 2005; Kolozsváry-gyűjtemény, Budapest 2006; Mü-terem Galéria: A magyar festészet rejtőzködő csodái - Válogatás magyar magángyűjteményekből I—II., Budapest 2004; A Dévényi gyűjtemény, Budapest 2006. 1429 Kat. Budapest MNG 1995. Rendezte: Sinkó Katalin. 1430 Sinkó 1995; a Munkácsy-kultusz jelenségeit Boros Judit és Szabó László tanulmánya tárta fel, a művészkultusz retorikus toposzait Király Erzsébet gyűjtötte csokorba. Kat. Budapest MNG 1995. 1431 A kiállítást rendezte Mikó Árpád. Kat. Budapest MNG 2002-2003.