Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

azonban, hogy ebben az esetben is az alapítás óta saját tőkéből gazdálkodó szervezetről van szó, mindenféle állami, városi beavatkozás, fenntartói segítség nélkül. Mint e múzeum kapcsán Ekkehard Mai. kölni múzeumigazgató fogalmaz: a Metropolitan New Yorkban nem csak „művészeti impérium", hanem „gazdasági nagyhatalom" is, mely haszonnal vásárol és ad cl. A Metropolitan életét kormányzó szabályzatok kitérnek az egyes alapítványok azon jogaira, hogy a korábban gyűjteménybe került tárgyakat értékesíteni lehet-e a jövőben, s arra is, hogy mi a módja a müvek „kileltározásának" abból a célból, hogy azok eladása után újabb müveket vásároljanak.'

375 Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a „kileltározás" lehetősége, melyre a javaslatokat az egyes gyűjtemények kurátorai terjesztik fel az intézmény vezetésének, korántsem jelenti a műkereskedelem közvetlen befolyását a múzeum műtárgyainak mozgására, s azt sem, hogy a múzeumi kurátorok a műkereskedelem szereplőivé, akár szakértőivé válnának.

1376 Ez a kérdés persze tovább vezet a szakértők művészeti világban betöltött szerepéről folytatott diskurzusokhoz, melyre azonban, noha a múzeumügy számára is szimptomatikus, nem térhetünk ki.

1377 Visszatérve a MET „kileltározási" gyakorlatára, kétségtelen, hogy az eladások és cserék a múzeumi állományokat nagymértékben kiszolgáltathatják a változó ízlések és megítélések mozgásainak. Az önállóság haszna ugyanakkor, hogy az amerikai alapítványi múzeumok nem függenek az államigazgatás változó múzeumfelfogásától és szándékaitól sem. Az alapítványokat irányító grémiumok tagjai jórészt a gazdasági elitet képviselik, s általában adottak a társadalmi körülmények a tőkemozgások széleskörű nyilvánosságához, és a sajtó kontroli-szerepéhez is. A magánalapítású, nagy amerikai múzeumok hagyományai tehát igencsak eltérnek az állami alapítású, európai múzeumok szakmai, gyűjteményezési szemléletétől, mondhatni ez a szisztéma korántsem vethető egybe sem a nyugat-európai, sem a hazai gyakorlattal. Az európai állami múzeumok ritkán élnek a gyűjtemény eladásának eszközével, mivel azt a maga történetisége mentén tartják értéknek: valójában másféle múzeumeszményt testesítenek meg.'

m Ez a múzeumtípus sem független azonban a külső befolyásoktól. Az állami alapítás és fenntartás, mint a fenti fejezetekből láttuk, függőséget jelenthetett az uralkodó ideológiáktól. Az európai nagy történeti múzeumok vagy a régi művészeti gyűjtemények sem vonhatták ki magukat időnként e befolyásolások alól. Szélsőséges esetben ez nem csupán függőséget, hanem az ideológiák szolgálatát is jelentette, mint azt Francis Haskell például meggyőzően kimutatta a Mussolini-kormány által támogatott Botticelli-kultusz kapcsán.

1379 A konzum-szempontok előtérbe kerülése Európában nem csupán a kritikusok figyelmét keltette fel. A múzeumok nemzetközi szervezete, az ICOM, illetve annak egyik tagozata 1997-ben külön szimpóziumot is tartott a témáról.

138

" Különösen az élményparkokról, a közönségsiker hajszolásáról, a múzeumok „disneylandizálásának" veszélyeiről esett szó, hiszen az élmény-múzeumok szervezése szorosan összefüggött és összefügg a rentabilitásra való törekvéssel.

1381 A rentabilitással kapcsolatos elvárások különösen az alapítványi vagy városi múzeumok esetében váltak meghatározóvá. Igen meggondolandóak a hamburgi Kunsthalle igazgatójává kinevezett Hubertus Gaßner megállapításai a monstre kiállítások szervezésének, s kiemelt hirdetési költségeinek szükségességéről.

1382 Gaßner nyíltan beszél a német múzeumok amerikanizálódása körüli aggályokról, amelyet azért is veszélyesnek ítél, mivel Németországban más gazdasági és szociális struktúrák működnek, mint Amerikában. A tengeren túl alkalmazott modellek Európában nem igazán megfelelőek, hiszen ott teljesen más adózási szabályok érvényesek, valamint a cégek is más adományozási kultúrával rendelkeznek - érvel Gaßner.

1383 A populáris kiállítások szervezői szívesen hivatkoznak mind nálunk, mind pedig külföldön a múzeumpedagógia igényeire, a „közönségbarát" múzeumok életre hívásának szükségességére is. Kétségtelen, hogy kívánatos lenne a magas színvonalú múzeumpedagógia módszereinek alkalmazása a közönségkapcsolatok terén. Nem minden esetben világos azonban, hogy voltaképpen milyen közönségigényröl van szó. Arról-e, hogy megfelelő kényelmi berendezések épüljenek a múzeumok látogatói számára, hogy mód legyen a családi látogatások megszervezésére, hogy a múzeumok kellemes környezetet alakítsanak ki? Vagy jelenti egyben azt is, hogy a kiállítások történeti-művészeti szempontjait alá kell rendelni a közönség ismereteinek és elvárásainak, a kommercialitás igényeinek? A múzeumokról folytatott diskurzusokban a múzeumpedagógiára hivatkozó érvek gyakran hamisak, nemegyszer a régi értelemben véve ideologikusak. Szinte szó szerint ismétlődnek a hetvenes évek offenzív közművelődési politikájának unásig ismert szlogenjei. Az érvek többnyire a kiállítások kurátorai, illetve a múzeummenedzserek és -pedagógusok közötti, alapvető szemléleti különbségekről tanúskodnak: mintha másféle múzeumkép élne a közművelődéssel, s más a gyűjteményekkel foglalkozó szakemberek fejében. Példaként hozzuk fel az egyik múzeumpedagógiai konferencia kötetének bevezető sorait. A szerző a régi múzeumokat, mint ócska, poros intézményeket festi le: „ahol viselkedni kell", „kicsit szorongani, mint a templomban", ahol tudós kutatók „homlokukat okosan ráncolva ülnek személyes elefántcsonttornyaikban".

1384 A nemzeti képtárakról fentebb előadott történetek talán alátámaszthatják, hogy a múzeumok Magyarországon soha sem voltak a „kutatók menedékhelyei", inkább ostromlott várak. A múzeum mint a tanulás, oktatás helye sem vadonatúj gondolat, amelynek felismerésére napjainkig kellett volna várni, hanem - mint láttuk - ez volt az alapja a nagy magyarországi képzőművészeti múzeumok létrejöttének, már jóval az 1900-at megelőző időben is. A módszerek az alapítás idején megfeleltek az akkori oktatási módszereknek. Az 1949-es fordulat után pedig a 1375 A „kileltározás" lehetősége az adományozó, vagy hagyományozó szándékaitól is függ. Ellentétben a hazai gyakorlattal, a MET messzemenően figyelembe veszi az adományozó rendelkezéseit. Vannak olyan adományozók, akik a javak átadásakor kikötik, hogy a hagyományozott tárgyak nem elidegeníthetöek. A MET működési szabályzatát lásd: www.metmuseum.org/works_of_art/collection_database/collections_mgmt_policy.pdf- 2009-02-17. 1376 Miután a „trustees" döntött egy tárgy eladásáról, azt a továbbiakban egy, a MET-ben külön ezzel foglalkozó szervezet intézi. 1377 Mannheim Károly 1980-ban megjelent, a szakértői szereppel kapcsolatos írását elemzi: Wessely Anna: A műértő avagy a konjunktív tudás a modern társadalomban. A művészet fogalmi tere. Szociológiai Szemle 1993. 3-4. szám, 71-79. 1378 A Metropolitan Museum alaptőkéi hagyatékokból származnak, legyenek azok műtárgyak vagy egyéb vagyoni elemek, kezelésükre a múzeumot irányító grémium (trustees) hivatott. Az eladások és vásárlások lehetőségét az alapszabályok határozzák meg. Az 1980-ban Berlinben rendezett muzeológiai konferencia előadásai között szerepeltek a Metropolitan üzemeltetésével kapcsolatos példák: Philipp de Montebello: Exhibitions and Permanent Museum Collections - Competition or Correspondence? Idézi Mai 1986, 88. jegyzet. Montebello 2008 végéig volt a MET igazgatója. 1379 Haskell The Ephemeral Museum című kötetében a régi művészet nagy kiállításainak történetét, s politizálódásuk irányát elemzi a 17. századtól a 20. századig. Ld.: Botticelli in the Service of Fascism című fejezetet (Haskell 2000. 107-127), amely már korábban is megjelent Haskell 1999-ben írt cikkében: Botticelli, Fascism and Burlington House, the „ Italian Exhibition" of 1930. The Burlington Magazine CXLI (August 1999), 462-472. 1380 A szimpózium beszámolóját a müncheni Természettudományi Múzeum - Museum Mensch und Natur muzeológusa, Hans-Albert Treff tette közzé: Museen unter Rentabilitätsdruck. Engpässe - Sackgassen - Auswege. Bericht über ein internationales Symposium vom 29. Mai bis 31. Mai 1997 am Bodensee, veranstaltet von der ICOM-Nationalkomitees Deutschlands, Österreichs und der Schweiz. München 1997. A kötet nem volt kezemben. 1381 A német leírások „Disneyisierung"-nak nevezik a kereskedelmi látvány-parkok befolyását a múzeumi kiállításokra. 1382 Gaßner kinevezése alkalmából utalt vissza az előző munkahelyén, a müncheni Haus der Kunstban rendezett Cézanne-kiállításra. Ennek a kiállításnak 380 ezer látogatója volt, állítása szerint azonban ez a látogatószám a tetemes hirdetési keret nélkül nem ütötte volna meg az ötvenezret sem.,, Wir brauchen große Ausstellungen". Matthias Grentzschel riportja Hubertus Gaßnerrel. www.abendblatt.de/daten/2005/06/30 - 2009-02-17. 1383 Az Amerikában szokásos „fundraising", azaz a jótékony célú rendezvény vagy kiállítás, Európában kevéssé ismert. Das ganze Interview mit Kunsthallen-Direktor Hubertus Gaßner. Hamburger Abendblatt, lásd www.abendblatt.de/daten/2008/04/17 - 2009-02-17. 1384 Horváth 2007,4.