Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

jellemző eszmetörténeti jelenségének - a „primitív'

1 művészet és kultúrák felértékelődésének - összemosása egy konkrét stílusirányzat elnevezésével („fauves"). Akárcsak egy-két magyar kritikusnál, akik a „vadak" kifejezést egynémely kép formai jellemzésére, s nem stílusirányzat neveként használták a tízes vagy húszas években Magyarországon. Használták, hiszen a francia művészeti fejlődés ismerete, kifejezéseinek citálása a hitelesség és legitimáció eszköze volt Magyarországon is. Nem a magyar szakírók sznobizmusát vagy frankofiliáját értem ezen, hanem a kulturális transzferek lényegéhez tartozó, nyelvi azonosulást. Ennek a jelenségnek francia párhuzamaként érdemes Espagne megállapítását idézni, miszerint a francia egyetemeken a külföldi gondolkodókra való hivatkozás a francia szellemi élet belső feszültségeinek szférájában „a szimbolikus intellektuális hatalom növelését szolgálja, és a megmerevedett status qttoval szembeni lázadó fellépésekhez ad muníciót ".

1352 Magyarországon sem volt más, és ma se más a helyzet a francia kultúrára történő hivatkozások esetében. A Nemzeti Galéria 2006-os Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914 című kiállításának kurátorai - Passuth Krisztina és munkatársai - számára tehát a 2000-ben Párizsban megrendezett Le fauvisme ou ,, l'épreuve du feu" kiállítás kétségtelenül megerősítette a magyar kiállítás szervezőinek koncepcióját.

1353 A korábbi magyarországi kiállítások rendezőiben ugyanis, utal rá Passuth, „az a lehetőség, hogy az úgynevezett neósok ne utánzói, másolói, hanem aktív részesei legyenek egy korabeli, eleven franciaországi áramlatnak, még lehetőségként sem merült fel (...). Néhány éve azonban a fauvizmus történetileg is megszűnt kizárólagosan francia irányzatként létezni. (...) A Párizsban 1999-ben rendezett Le fauvisme ou »l

'épreuve du feu« (A fauvizmus vagy a »tüzproba«) kiállítás első ízben mutatta be ezt az áramlatot úgy, mint igazi nemzetközi törekvést, számos külföldi (norvég, német, cseh, magyar, holland, svájci, orosz, finn, belga) képviselővel. Ebben a kontextusban már természetes volt, hogy a magyarok is bekerüljenek az internacionális fauve seregszemlébe (...). Ekkor már nem mint neósok, és nem mint a nagybányai iskola kicsi, renitenskedő, polgárpukkasztó szektája, hanem mint a francia áramlat magyar szekciója voltak jelen".

1354 (Kiemelés tőlem, S. K.) E gondolatmenet szerint a Párizsban működő magyar festők voltaképpen a francia művészeti élet szereplői. A katalógus alapos és forrásgazdag tanulmányai plasztikus képet adtak arról a párizsi környezetről, amelyben a „magyar fauve-ok" működtek és sikereket arattak Párizsban, kezdve a művész-iskoláktól a szalonokon át a kávéházakig. De megismerhetjük ezzel szemben a „magyar Ugaron" működő intézményeket, szervezeteket és köröket is, melyekben ezen irányzat képviselői itthon megfordultak. A katalógusban nem csak a neósok soroltatnak a Magyar Vadak címszó alá, hanem a MIENK művészcsoport, a nagybányai ifjabb nemzedék, Kcrnstok Nyergesújfalun működő iskolája is. Szinte mindenki, aki elszakadva a természet utánzásától, harsányul színes tájakat, aktokat vagy csendéleteket festett. Hogy ez a festészet különbözik a francia fauve-októl, azt mindenki hangsúlyozza. Ami kevésbé van szem előtt, az az összefüggések háttere: a magyar kultúrának a centrum-periféria koordinátái között történő tárgyalása. Matisse monográfusa, Jack Flam például Czóbel, Berény, Kernstok, Márffy, Nemes Lampérth alkotásai kapcsán megjegyzi, hogy az „expresszionisztikus energia és konstruktív eltökéltség keveréke a magyar fauvizmust izgalmas módon a 20. század elején kialakult két fő francia stílus, a kubizmus és fauvizmus közé helyezi".

1355 E két irányzat kapcsolatát másutt is kifejti: „Számos, a francia festőket 1905 és 1910 között foglalkoztató kérdés egyaránt köthető a fauvizmushoz és a kubizmushoz. Ahelyett, hogy két egymástól teljesen független irányzatként kezelnénk őket, célszerűbb a fauvizmust és kubizmust a kor művészeti »helyzeteböl« fakadó kérdések különböző megfogalmazásainak látni."

1356 A kiállítással kapcsolatosan felmerülő újszerű nyelvi azonosítások, az addigi művészeti mozgások „fauves" címszó alatt történő újrafogalmazása vitát keltett mind a szakmai, mind pedig a szélesebb nyilvánosság körében. Sokan problematikusnak tartották az átnevezés szükségességét és helyes voltát. A kritikusok általában elismerték a feltárt művek eredetiségét és a kiállítás érdekességét, sőt például Perneczky Géza szerint a kiállítás jelentőségét az is bizonyítja, hogy alkotói revízió alá vonták a magyar avantgárd kezdeteinek korábbi elméleteit. Nem vetődött fel ugyanakkor a fogalomalkotás történetiségnek problémája.

1357 Mások nem értettek egyet az alkotások külön irányzatként történő értelmezésével, feltéve a kérdést, hogy „Fauve-ok-e a magyar fauve-ok?".

1358 Ezt a problémát a legárnyaltabb módon Forgács Éva járta körül. Szerinte ugyanis a „Magyar Fauve-ok" új terminológiája aggályokat vet fel, nem a stílustörténet, hanem inkább a történelemszemlélet felől. Sőt, tegyük hozzá, a kulturális transzfer szempontjából is. Forgács kérdése: „átvihető-e akár koncepció, akár művészeti gyakorlat egyik kultúrából a másikba: mennyiben módosítja egy másik művészeti kontextus egy adott művészi, jelen esetben festői nyelv jelentését és funkcióját?"

1359 Az általa adott válasz szerint az értelem módosulása nélkül aligha. „Ami azonban nem átemelhető egyik kultúrából a másikba, 1352 Espagne 2004, 267. 1353 A kiállítás tudományos gárdája jórészt az MTA ELTE Egyetemes Művészettörténeti Kutatóhely tagjaiból került ki Passuth Krisztina vezetésével: Bárki Gergely, Molnos Péter, Rockenbauer Zoltán, Rum Attila. A kiállítást rendezte Passuth Krisztina, Szűcs György, Bárki Gergely. Kat. Budapest MNG 2006. A kiállítás 2008-2009-ben Fauves hongrois 1904-1914 címmel a céret-i Modern Művészetek Múzeumában, majd a Le Cateau-Cambrésis-i Musée Matisse-ben, illetve a dijoni Szépművészeti Múzeumban került bemutatásra. 1354 Passuth 2006, 13. 1355 Jack Flam: Fauvizmus, kubizmus és az európai modernizmus. In: Kat. Budapest MNG 2006, 37. 1356 Fiam, az 1355. jegyzetben i. m. 41. 1357 Perneczky Géza: Revízió a magyar avantgárd kezdeteinek kérdésében. Flolmi 2007. március. 1358 Szabadi Judit: Fauve-ok-e a magyar fauve-ok? Meditáció a Magyar Vadak kiállításáról 1. Magyar Nemzeti Galéria, 2006. III. 21 V

11. 30. www.uj- muveszet.hu/ archivum/2007/január/Szabadi_Judit.html - 2009-03-11; P. Szabó Ernő: A modern festészet ünnepi pillanatai. Beszélgetés Passuth Krisztinával a Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914 című kiállításról, www.uj-muveszet.hu/archivum/2006/junius/pszabo.htm - 42k - 2009-03-11; Fercncz Judit: Egy sosem-volt művészcsoport első kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, pilpul.net/komoly.shtml?x=30288 - 16k - 2009-03-11; A kiállítással kapcsolatban rendezett konferencia is ezeket a kérdéseket próbálta tisztázni: Egy új terminus technicus problematikája. Kutatások a Magyar Vadak témakörében. Tudományos konferencia az ELTE és az MNG közös szervezésében 2006. szeptember 27-28. 1359 Forgács 2007.