Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008
„állami" jellege. 1172 Mivel a kelet-európai avantgárd az illető országokban, s különösen Magyarországon kultúrpolitikai okokból nem juthatott megfelelő nyilvánossághoz, ez arra vezetett a hatvanas és hetvenes években, hogy a nyugati érdeklődés, s különösen a francia, német és amerikai műkereskedelmi csatornák emlékanyagának jelentős részét felszívták. Ami a Nyugaton kialakuló szemléletet illeti, az „Ostkunst" fogalma - talán a kelet-európai, s így a magyar kiállításoknak is köszönhetően - nem maradt változatlan az idők során. A nyolcvanas években kezdték felismerni az addig tömbként kezelt Kelet-Európa térségeinek különbözőségeit. A régiók önálló arcának megrajzolásához egyre növekvő mértékben járultak hozzá azok az írások, kutatások és programok, melyeknek célja a politikai helyzet által determinált keleti régiótól való elkülönülés: Közép-Európa újrafelfedezése volt. A kelet-nyugati dichotómia felszámolásának óvatos lépései e téren már a hetvenes évek közepétől megragadhatóak. A francia kulturális élet külföld felé való nyitásának állomásai közé tartoztak a különböző kiállítások is, így elsőként a Pompidou Központ Paris-New York című kiállítása 1977-ben. 1978-ban több mint 400 ezer látogatója volt a Paris-Berlinkiállításnak, amely a két ország művészeti kapcsolatait és ellentétes törekvéseit mutatta be, mintegy a riválisok történelmi egységesülésének jegyében." 71 Ugyanakkor a kelet-európai művészet iránti érdeklődés fontos állomása volt az 1979-ben ugyanitt megvalósult Paris-Moscou című tárlat, mivel ekkor a szovjetek végre előhozták az orosz avantgárd addig elzárva tartott emlékanyagát." 74 Ekkor ismerkedhetett meg a francia közönség mélyebben az olyan fogalmakkal, mint „agitprop", amelynek köréből különben jelentős szovjet emlékanyagot mutattak be." 75 Mint Passuth Krisztina megfogalmazta, ez a három kiállítás „teljesen újfajta szemléletet eredményezett nemcsak a múzeumokban, hanem sokkal szélesebb körben, az egész művészeti szemléletben, és feloldotta valóban a korábbi francia xenofóbiát. Még az egyetemi oktatásra is kihatott."" 76 Köszönhetően a Centre Pompidou - svéd - kurátorának, Pontus Hulténnak, aki a fentebb említett kiállítássozotattal a művészeti élet kapcsolódásainak újfajta horizontját rajzolta meg. A Paris-Moscou-kiáWítás évében, 1979-ben került sor szintén Párizsban a Nemzeti Galéria anyagából rendezett L'art en Hongrie 1905-1930 című kiállításra, amely nemcsak az összegyűjtött müvekkel kapcsolatosan hozott újdonságot, hanem katalógusával is, tekintve, hogy a magyar kutatók utóbbi évtizedben közzétett publikációiból is válogatást nyújtott. A Musée d'Art moderne de la Ville de Paris-ban rendezett kiállítás szervezői franciák voltak: Charles Dautrey és Jean-Claude Guerlain. A kiállítás megismertetésében pedig szerepet játszottak a párizsi Magyar Műhely munkatársai és köre, köztük Passuth Krisztina, Papp Tibor és Béládi Miklós, továbbá a magyar avantgárd hazai ismerői, Karádi Éva, Szabó Júlia, Szabolcsi Miklós és mások. A párizsi tárlatot néhány évvel megelőzte a Jean-Christophe Ammann iniciatívájára létre jött luzerni kiállítás, melyet a modern magyar művészet fejlődésének bemutatása mellett Schaar Erzsébet nagyszabású Utca-i installációja tett emlékezetessé. 1177 A közép-európai régió művészeti arculatának megformálásához nagyban hozzájárultak az 1981-es Bartók-centenárium rendezvényei és tárlatai. A hazai és külföldi jubileumi megemlékezésekben szerepet kaptak a Nemzeti Galéria kiállításai is. 1178 Bartók ekkorra már mintegy idoljává vált a kelet- és közép-európai kultúrának, s nemcsak a zenének, hanem a képzőművészetnek is. Idollá vált, hiszen a legtöbbször nem az ő személyéről, hanem munkásságának egyetlen szegmenséről, a népművészettel kapcsolatos gyűjtő- és feldolgozó munkájáról esett szó. Bartók jelentőségét - Kodályéval együtt - ezekben az években a kultúrpolitika szférái felől ítélték meg. Vitányi Iván értelmezése szerint Bartók életmüvének legfontosabb vonása, hogy „egyaránt kiterjed a folklór megmentésére és felújítására, az autonóm művészetre és a kettő közötti közvetítések rendszerére". Megítélése szerint ez a bartóki koncepció lényegét tekintve megegyezik a kulturális irányítás lenini ihletésű „közművelődési" koncepciójával. 1179 A magyarországi közművelődési szándékokkal szemben nem a társadalom, hanem a művészetfelfogás oldaláról értelmezte a „bartóki modellt" a duisburgi Wilhelm Lehmbruck-múzeum/37legro barbaro című tárlata. Középpontban itt is a népművészet és magas-művészet kölcsönhatásai álltak, a hangsúly azonban az avantgárd hagyományok és Bartók kapcsolatára esett." 80 Nem véletlenül, hiszen Bartókot magáénak tekintette a magyarországi avantgárd: a Ma című folyóirat - hogy kifejezze tiszteletét a zeneszerző iránt - egy egész Bartók-számot jelentetett meg 1919 elején." 81 A duisburgi kiállítás katalógusa a különböző nemzetek szakértőinek dolgozatai mellett Németh Lajos elemzését is 1172 T. Strauss szerint „a kínai és vietnami modell már 1968-ban is közelebb állott a berkeleyi, párizsi és frankfurti értelmiséghez, mint a földrajzilag és kulturálisan hozzájuk közelebb álló szomszédos prágai, varsói vagy moszkvai modell". Strauss 1991, 181; Forgács Éva is kiemeli, hogy a trockista újbaloldal számára az orosz avantgárd művészetében az volt a fontos, hogy állami segítséggel, támogatással jött létre. „A szovjet-orosz avantgárd nyugati felfedezése komplex kulturális jelenség volt (...) összekapcsolta az egyetemeket, a műkereskedelmet és a múzeumi szférát." Forgács 2002a, 1420. 1173 1978. 12 juillet - 6 novembre: Paris-Berlin. Rapports et contrastes. 1900-1933; Szabó Júlia: Avantgárd találkozások - növekvő régiók. Praesens 2003/04. 1174 Kat. Paris Centre Georges Pompidou 1979. Bevezetőjét írta Jean Millier, Pontus Hultén és Alexandre Khaltourine. A kiállítást szovjet részről a kulturális minisztérium, illetve a szovjet múzeumok központi szervezete, francia részről a Pompidou Központ rendezte. 1981-ben bemutatták a Moszkvai Puskin Múzeumban is. A Paris - Moscou című kiállítás jelentőségéről lásd Strauss 1995, 287. 1175 Anatoli Strigalev: L'art de propagande révolutionnaire. L'agitprop. In: Kat. Paris Centre Georges Pompidou 1979, 314-340. 1176 Passuth Krisztina: A francia múzeumokról. In: Vjww.c3.hu/scripta/lettre/lettre30/21pass.htm - 28k - 2009-03-10. 1177 Kat. Paris Musée d'Art Moderne de la Ville 1979. A párizsi kiállítást Eri Gyöngyi nyitotta meg, melyet egy konferencia előzöm meg a fentebb említettek, továbbá Passuth Krisztina szereplésével. Az 1979-es párizsi aktivizmus-kiállításra vonatkozó dokumentumokat lásd: www. mta.arthist.hu - Adattár: MKCS-C-I-108. A luzerni kiállítás szervezője a Kulturális Kapcsolatok Intézete volt. a tárlat anyaga a Pécsi Janus Pannonius Múzeumból és a MNG-ból került Luzernbe. Kat. Luzern 1975. Utóbbi létrejöttében jelentős szerepe volt Jean-Christophe Ammann zürichi kurátornak, akinek később sem szakadt meg a kapcsolata a modern magyar művészet képviselőivel. Ld. Ammann 2005. 1178 A Nemzeti Galéria Műhely-sorozatában a zeneszerző tiszteletére készített új müveket mutatták be, a Bartók-emlékbizottság rendezésében pedig a Bartók emlékére című kiállítást. 1179 Vitányi 1983, 59. Különösen lásd e kötetben: A művelődési és népművészeti mozgalmak példái. A Bartók-modell. 56-67. 1180 Duisburg, Wilhelm-Lehmbruck Museum. A kiállítást bemutatták Hannoverben: Kunstmuseum Hannover mit Sammlung Spengel. Hannover, 25. März - 14. Mai 1981, valamint Brüsszelben is. 1181 Ma III. évf. 1919, 2. szám. Szabó 1971, 47; A téma kutatásának egyik úttörője - Berény Róbert Bartók-portréja kapcsán - Szíj Béla volt, Ld. Szíj 1961.
