Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

körüli művészetet bemutató tárlat nyílt meg, amely az internacionális gótika tárgyanyagát gyűjtötte egybe (1962).

1064 Ezeket a kiállításokat reprezentatív nagykatalógusok kísérték. Az 1962es bécsi kiállítás, a maga lenyűgöző festészeti, szobrászati és kismüvészeti anyagával azonban megmutatta ezeknek a monstre tárlatoknak gyakorlati és szemléleti korlátait is, nevezetesen azt, hogy épp az összeurópai dimenzió nem valósulhatott meg bennük. A bécsi kiállításon például a gótikus stílus egyik európai központjából, a valamikori Cseh Királyságból, illetve az akkori Csehszlovákiából egyetlen művet sem állíthattak ki, a cseh gótikát csupán néhány Nyugatra került tárgy szemléltette. Hogy ennek oka a szovjet tömb elzárkózása vagy a fentebb jellemzett nyugat-európai „feledékenység" volt, nem tudni. A katalógus tanulmányai persze feldolgozták a stílus prágai és cseh emlékanyagát is. A gótikát mint „összeurópai művészeti nyelvet" tárgyaló cikkének mottójául Otto Pacht egyenesen Wilhelm Pindertöl származó idézetet választott: „Es ist durchaus nötig, bei der Kunst um 1400 an Gesamteuropa zu denken." A cseh művészet bemutatására Nyugaton még egy évtizedet kellett várni, a Parlerekröl rendezett tárlatra 1978-ban került sor Kölnben.

1065 A közép-európai integrációs folyamat talán legfontosabb vonása, hogy a politikai lépéseket jóval megelőzték a régiót illető történelemszemléleti változások, a „közép-európaiságra való ráébredés". Abban az időszakban történt ez, írja Erhard Busek, amikor reálpolitikusi szemmel Közép-Európa egyáltalán nem létezett, s „ami valaha közép volt", véglegesen határvidéknek tűnt.

1066 A második világháborút követően Európa keleti s nyugati felének megosztásával - amely, ne feledjük, annak az elbukott kísérletének volt következménye, hogy a nemzeti szocialista Németország saját uralma alatt akarta az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő területeket háborús eszközökkel egyesíteni - a kontinens nemcsak politikailag, hanem szemantikailag is kettévált, melyben többé nem létezett a „Közép" funkciója.

1067 A hetvenes években számosan foglalkoztak Közép-Európa szellemi arculatának és történeti sajátosságainak megrajzolásával. Egyesek szerint az elveszett „Közép" földrajzilag is körülírható, ám történetileg el-elmozduló térség. (Pl. Szűcs Jenő, Niederhauser Emil, Hanák Péter.) E vonatkozásban korszakos jelentőségű volt Szűcs Jenőnek elsőként (a szamizdat kiadás után) a Bibó István-emlékkönyvben megjelenő tanulmánya: Vázlat Európa három történeti régiójáról}^ Szűcs, csatlakozva a történeti-politikai struktúrák korszakokon átívelő továbbéléséről vallott bibói tézisekhez, a történetileg létező „Közép", azaz a Nyugat- és Kelet-Európa közé ékelődött harmadik régió - KözépEurópa - ókortól kezdve létező folyamatosságára mutatott rá. Mások szerint Közép-Európa nem geográfiai fogalom, hanem csupán a Kelet és Nyugat között elhelyezkedő „imaginárius régió"; Czeslaw Milosz fogalmazásában: „Közép-Európa egy hittétel, egy projekt, sőt utópia."

1069 Az imaginárius Közép-Európa határait egyesek az Oderától Itáliáig terjedő sávban helyezték el, míg mások a Németország nélküli „kis" Közép-Európa képét hívták elő a felébredő történeti emlékezetből, korántsem függetlenül a valamikori Osztrák-Magyar Monarchia, s különösen a valamikori centrum: Bécs, lelkekben még parázsló hagyományaitól. Az integrációs mozgalmak kezdeti időszakában, a hetvenes és nyolcvanas években, különösen osztrák és olasz értelmiségiek fáradoztak - alkalmanként egymással rivalizálva - ennek a kisebb Közép-Európa-történetnek a kidolgozásán. Massimo Cacciari olasz filozófus, egy ideig Velence polgármestere, a történeti Közép-Európa változó súlypontjainak hagyományaival indokolja a jelenben is változó Közép-Európa-képet.

1070 Szerinte a történelem során „Közép-Európa két koncepciója versengett egymással. Az egyik északnyugatra, a szárazföldre tekintett, a másik a mediterrán térségre. (...) Velencét mindig is úgy tekintették, mint amely kulcsszerepet tölt be ebben a földközi-tengeri Közép-Európában".

1071 KözépEurópa fogalmának változásai tehát szorosan kapcsolódtak Európa változó tudati képéhez, annál is inkább, mivel a 18. századot megelőzően inkább észak-déli tagoltságban szemlélték a kontinenst; míg a nyugati-keleti irányultságot magában hor1064 Kat. Wien, Kunsthistorisches Museum 1962. 1065 Otto Pacht: Die Gotik der Zeit um 1400 als Gesamteuropäische Kunstsprache. In: Kat. Wien, 1962, 52; 1978-1979: Köln. Die Parier, und der Schöne Stil 1350-1400. Europäische Kunst unter den Luxemburgern. 1066 Erhard Busek az osztrák Néppárt politikusa, alkancellár, e folyamat egyik motorja és politikai támogatója volt. Idézetek: Busek 1992. 11-12. 1067 Közép-Európa, mint a Nyugattól elkülönülő politikai-művelődési régió gondolata a 20. század elején született. Első megfogalmazója Friedrich Naumann evangélikus lelkész volt. Kötete: Mitteleuropa, 1915-ben jelent meg Berlinben (Reimer); magyarul: Naumann Frigyes: Közép-Európa. Budapest 1916. Egykorú reflexióját Lengyel Géza közölte a Nyugatban (1916. 8. szám), a terv mögött jó érzékkel ráérezve a német militarizmus világára. Továbbiakat ld.: Irinyi 1973, 36; A KözépEurópa-fogalom a két világháború között nyert mind nagyobb hangsúlyt a történetírásban, és a művészetekkel kapcsolatos közgondolkodásban is. (Ld. pl. Németh László a kelet-európai népek „tejtestvérségéröl" szóló, valamint Szekfű Gyula és mások írásait a magyar nép küldetéséről Közép-Európában.) Közép-Európa szerepét sokféle irányból és politikai színezettel tárgyalták mind a polgári radikálisok, mind pedig a politikai kereszténység képviselői, nem csupán nálunk, hanem Csehországban, Ausztriában és Németországban is. A szocialista érában, nagyjából 1963-ig, Közép-Európa képzetére rávetült a fasizmus ideológiájának árnya, mivel politikai változatai 1945 előtt a „keleti élettérrel" kapcsolatos német elképzeléseknek szolgáltak keretül. Közép-Európa létének vagy nem létének óriási az irodalma. Szűcs Jenő, Niederhauser Emil és Hanák Péter a hetvenes és a nyolcvanas években kiadott, ismert müvein kívül betekintést és bő irodalmat nyújt a kérdésbe: Irinyi 1973; Integrációs törekvések 1997; Lendvai L. 1997; Ormos 2007; Bariska István Mihály 2007. 1068 A Gondolat Kiadó a Párt nyomására állt el 1980-ban a Bibó-kötet kiadásától. Ld.: Murányi Gábor: A (Huszár)-Knopp-Kornidesz-jelentés. Egy ismert-ismeretlen dokumentum a Bibó emlékkönyvről. Elet és Irodalom 49. évf. 2005. 42. szám; Szűcs Jenő esszéjének kiadására a Történelmi Szemle vállalkozott elsőként: Szűcs 1981. A tanulmányt két évvel később önálló kötetben megjelentette a Gondolat Kiadó (1983), s hamarosan olvashatóvá vált Fernand Braudel előszavával franciául is: Les trois Europe. Paris: L'Harmattan 1985. 1069 Idézi Bariska István Mihály 2007, 11. 1070 Cacciari emlékeztet arra, hogy a hetvenes években egy sor intézményt hoztak létre Velencében, melyek a földközi-tengeri Közép-Európát képviselték. Ld.: Szomráky Béla: A hullámverte város - beszélgetés Massimo Cacciarival, Velence polgármesterével. Európai Utas 33. szám, 1998/4. Cacciari 1994-ben közzé tette közzé „Geo-filosofia deH'Europa" című könyvét, melyben, főként Santo Mazzarino: Fra Oriente e Occidente című ismertté vált kötete (1947) nyomdokain haladva, az ókori görög poliszok és az európai városi fejlődés közötti kontinuitásra mutatott rá. 1071 A diplomácia lépései évtizedes késéssel követték a regionális kutatásokat. Magyarország környezetében 1978-ban alakult meg azún. Alpok-Adria munkaközösség, amely osztrák, jugoszláv, olasz körzeteket fogott össze, majd ennek négy nyugati magyar megye is tagjává vált. Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország állami szintű együttműködésével 1984-ben Budapesten alakult meg a Quadragonale, amely 1989-ben - kibővülve - Pentagonale, majd Lengyelország belépésével Hexagonale néven élt tovább. Ujabb bővülés nyomán jött létre a Közép-Európai Kezdeményezés 1992/93-ban. Az 1975-ben létrehozott Európai Biztonsági és együttműködési Értekezlet (EBÉÉ) 1994-ben alakult át Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetté. Ormos 2007, 238-242.