Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000

Mondhatni, ez a kiállítás szinte teljes mértékben megfelelt a posztmodern szemléletének. Az El Greco-historiográfia terén is érvényesült a posztmodern történelemfelfogás, mivel a katalógus bemutatta El Greco eltérő értékelését a spanyol, a német és a magyar művészettörténet-írásban, kiegészítve azt a művész felfedezésének és képei gyűjtésének magyarországi történeteivel. A párhuzamos történeteket kibővítették az El Greco által ihletett magyar avantgárd, valamint a neo-, transz- és posztavantgárd művészeti folyamatainak bemutatásával is. A katalógus arról tanúskodott, hogy az interpretációk tekintetében, minden integrációs és együttműködési hajlam ellenére, az egyes országokban és régiókban napjainkig tovább élnek a párhuzamos, egymástól részben eltérő, részben egymásnak felelgető narratívak.

1044 Mivel nem csupán az eltérő nemzeti narratívakról, hanem az ezeket leíró fogalomkészletek egymással való inkoherenciájáról is szó van, a tanulmányokból világosan megmutatkoztak a szemléleti integráció kilencvenes évek elején megfigyelhető határai is. A Nemzeti Galéria Régi Magyar Osztálya mint közép-európai gyűjtemény A múzeum megnyitásakor, 1975-ben az 1800 előtti művészet a C és D épület I. emeletén kapott helyet. A Nemzeti Galéria „múzeummá válásának" folyamatában a történeti gyűjtemények egyre nagyobb súlya akkortól vált félreérthetetlenül nyilvánvalóvá, amikor megnyíltak a gótikus művészetet bemutató termek is, majd újra rendezték a reneszánsz és barokk gyűjteményeket (1978-1979), fokozatosan bővítve annak anyagát.

1045 Az új rendezés 1979. március 26-án nyílt meg. Kiépült továbbá a restaurált szárnyasoltárok állandó kiállítása a „trónteremben" (19 8 2).

1046 Ez nem jelentette azt, hogy a teljes régi művészeti emlékanyag bemutathatóvá vált, hiszen a még évtizedekig zajló, mühelyszerüen folytatott restauráló munka tette lehetővé, hogy végül 15, részben, vagy egészben helyreállított szárnyasoltárt állíthattak fel, s így e műfajban a Nemzeti Galéria európai összehasonlításban is kiemelkedő gyűjteménynek számíthatott.

1047 A középkori gyűjtemény a kőtár felállításával vált teljessé, ezekkel vált a magyarországi művészet folytonossága bemutathatóvá (1985). A magyar muzeológia történtében első ízben szűnt meg az a „szakadék" amely a kontinuitás szempontjából a 19. századi nemzeti művészet megszületése (1800), valamint a középkori művek között időbeliséget tekintve tátongott, s amely a korábbi kiállításokat, így például az 1957 előtt a Szépművészeti Múzeumban felállított magyar gyűjteményeket jellemezte.

1048 A feladat a Galéria gyűjteményeinek korábbi állapotából következett. A kontinuitás kérdését vetette fel Mojzer Miklós, aki szerint a Nemzeti Galéria korábbi gyűjteményei kapcsán az a kérdés, hogy „hogyan lehet ugyanegy múzeumban összebékíteni a későközépkori szányasoltárokat - Bogdány Jakab és Mányoki Ádám müveinek fölsorakoztatása után (akik a magyar barokkot akkoriban jószerivel egyedül képviselték) - Szinyei, Munkácsy vagy Derkovits alkotásaival". Ez voltaképpen hasonló vagy ugyanaz a kérdés volt, amelyet a század legelején a Szépművészeti Múzeum alapítói is feltettek. A megoldást ők - akárcsak nyolcvan évre rá a Nemzeti Galéria - abban látták, hogy elkülönítették egymástól a modern és a régi gyűjteményeket.

1049 Az új állandó kiállításokat a nyolcvanas évektől kezdve nem előzte meg olyan széleskörű és nyilvános programvita, amelyről a Nemzeti Galéria 1973-ban közzétett koncepciójának története kapcsán fentebb szóltunk.

1050 A folyamatosan bővülő régi gyűjtemény csöndes munkálkodás eredményeképpen formálódott ki. A látogatóknak viszont feltűnhetett, hogy a kiállított képek és szobrok különböző, gyakran nem is magyar eredetűek. E gyűjteményrészben ugyanis nem valamiféle szűkös nemzeti nézőpont, vagy a régebbi és újabb országhatárokhoz való igazodás érvényesült: valóságos közép-európai gyűjtemény alakult itt ki.

1051 Jele volt ez annak, hogy a Nemzeti Galéria gyűjteményeinél már a hetvenes évek végétől kezdve kettős szemlélet figyelhető meg: míg a 19-20. századi alkotások esetében a gyűjtés még a nyolcvanas években is a nemzeti keretekhez igazodott, a régi művészetnél ez természetesen nem jött számításba. Ugyanakkor nem is kapott külön hangsúlyt az ország akkori politikai hovatartozása: a Habsburg Birodalom. A 16-18. századi művészet körében ténylegesen a közép-európai léptékek érvényesültek. Mojzer 1981-ben ezzel kapcsolatban utalt arra is, hogy a Nemzeti Galéria régi művészeti gyűjteménye, „szerényen ugyan, de valamiképp Közép-Európa művészetére kíván (...) utalni".

1052 (Mármint a reneszánsz és barokk állandó kiállítás. S. K.) Tehát nem csak a régi gyűjtemények, hanem a modern múzeumi kollekciók esetében is fokozatosan tágultak a gyűjteményezés művészeti összefüggései, valamint az állandó- és különösen az időszaki kiállítások történeti horizontja, bővült a művészeti folyamatok földrajzi értelemben vett kapcsolatrendszere. Mind a Nemzeti Galéria, mind az egyes szellemileg mozgékonyabb vidéki képzőművészeti múzeumok (Székesfehérvár, Pécs stb.) - valójában az egész hazai múzeumügy - lényeges szemléleti fordulata zajlik: alkalmazkodás és alkotó hozzájárulás az európai igényekhez, illetve az „elveszett Közép" eszmei-történeti újjáépítéséhez, valamint a későbbiekben még elemzendő „kulturális transzfer" megvalósítása a különböző centrumok között. 1044 Az 1991-es Hommage à El Greco kiállításnak ebben a múzeumban volt már egy elöd-rendezvénye, mégpedig a duisburgi Wilhelm-Lehmbruck Museum által rendezeti Expresszionizmus Németországban című tárlat 1980 január-februárjában, amelyhez Siegfried Salzmann írt tanulmányt El Greco és az expesszionizmus címmel. Kat. Budapest SzM 1980, 14-23. 1045 Legelőbb a Gótikus táblaképek és faszobrok, valamint a magyarországi Késő reneszánsz és barokk művészet állandó kiállítása nyílt meg, utóbbi sok kölcsönzött tárgyat is magában foglalt. Mojzer MNG 1984; Török MNG 2005b. 1046 Mojzer MNG 1984. A restaurálások és vételek lehetővé tették, hogy a reneszánsz és barokk állandó kiállítás is folyamatosan bővüljön. Az első szerzeményezések Mojzer új koncepciója nyomán 1975-1976-ban történtek. Az újrarendezett barokk kiállítás 1978. június 24-én nyílt meg. A 16-17. századi anyag bemutatására 1979. január 22-től kerülhetett sor. 1047 A restaurálások történetét s a műveket is ismerteti: Török MNG 2005a; Török 2005b. 1048 1974-1989 között 154 művel gyarapodott a gyűjtemény. A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének szerzeményei 1974 és 1989 között. In: MNG Évkönyv 1991, 18-23; idézet: Mojzer 1981, 39. 1049 Idézet: Mojzer 1981,40. 1050 Pogány Ö. Gábor igazgatóként nem erőltette az erről folytatandó nyilvános vitákat, s így bizonyos „fedezéket" kínált az új koncepció számára. Mojzer Miklós szóbeli közlése. 1051 Mojzer 1981-es cikkében mutatta be a gyűjtemény koncepcióját. Nyíltan ír a gyűjtemény cseh, lengyel és német eredetű alkotásairól, amelyeket a magyarországi megrendelések, s nem a művészek itteni életvitele tett a magyar művészettörténet részévé. Mojzer 1981, 40-43. 1052 Mojzer 1981,42.