Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000

számának további csökkenteset kérve.

916 Az ok: a költségvetés „szinten tartása".

917 Tehát továbbra sem lehetett szó arról, hogy a múzeum színesebb, mutatósabb vagy többszerzős katalógusokat adjon ki, főként finanszírozási okokból. A költségvetési intézményeket mindenütt szigorúbb gazdálkodásra igyekeztek rábírni. Nem volt többé lehetőség a keretek túllépésének utólagos, külön minisztériumi költségvetésből történő finanszírozására.

918 A múzeumi tervekben szereplő katalógusokat egy 1975-ben kiadott rendelkezés alapján a minisztérium szerveként funkcionáló Népművelési Propaganda Iroda adhatta csak ki, ez fizette a honoráriumokat is.

919 1980-ra ezek a tapasztalatok oda vezettek, hogy a minisztérium a hoszszú távú tervezés során a maga burkolt, bürokratikus stílusában beismerte a múzeumok addigi extenzív fejlesztésének további tarthatatlanságát. Az újabb ötéves terv irányelveinek megfogalmazásaiban továbbra sem esett szó a tényleges okokról, netán az addigi programok haszontalanságáról, hanem tovább hangoztatták a sikeres „fejlődést". A gyökeres változás szándéka mégis nyilvánvaló lett: a népművelés, közművelés, munkásművelődés addig hangoztatott szlogenjei háttérbe szorultak, ezek helyett a belső feldolgozó munkára került a hangsúly. A fordulat mögött ott volt a pártirányítás egyre inkább defenzívába szoruló magatartása is. A közművelődés napi gyakorlatából a nyolcvanas évek elejére egyre inkább kikopott a közvetlen ideológiai irányítás lendülete, s a kulturális életben is teret nyert a piacosítás folyamata. A gazdasági körülmények lényeges változását kényszerű reformok követték. „A válság »lopakodo piacosodast« indított el a kulturális területen és a piaci viszonyok érvényesülése előtt egyre szélesebbre tárta a kapukat, és azokat jogi szabályozással is legitimálta"- fogalmazza meg a kérdés kutatója.

920 Ez például az MSZMP KB 1982-ben kelt határozatában is megnyilvánult, amennyiben javasolta a kulturális szféra átalakítását. A határozat szerint a gazdasági szabályozás rendszerét úgy kell korszerűsíteni, hogy az egyszerre szolgálja a művelődéspolitikai érdekek és célok következetesebb érvényesítését, valamint a hatékonyabb gazdálkodást; egyszerre ösztönözzön a kulturális értékek létrehozására és minél szélesebb közönséghez való eljuttatására, valamint a költségekkel és ráfordításokkal való takarékosságra. A gazdasági szabályozás és az állami intézményektől kiinduló támogatási politika az érték és siker (látogatottság, nézettség, eladott példányszám stb.) találkozására ösztönözzön. Segítse ezt elő mind a kollektív, mind a személyi anyagi érdekeltség erőteljesebb érvényesítése, az alkotóműhelyek, a kulturális szervezetek és intézmények mind nagyobb önállósága és - a nagyobb önállóságával arányban álló - nagyobb felelőssége.

921 A határozat hozzájárult ahhoz, hogy a kultúrházak működtetésénél, valamint a múzeumoknál is megindulhatott a szolgáltatások piacosítása, az intézmények lehetőségeinek jobb kihasználása. A nyolcvanas években, részben a párton belüli generációváltás következtében, lassan megváltozott az irányítás nyelvezete is. Mondhatni, a döntéshozók elsajátították az „értelmiségi nyelvet". A művelődéspolitikai intézkedések mind szakszerűbbé váltak, s az ideológiai elemeknek már kevéssé volt nyomuk magukban a döntésekben. A pártirányítás többnyire nem kezdeményezője, csupán követője az eseményeknek.

922 Még a fentebb idézett párthatározatot megelőzően változások következtek be a múzeumügyben is, amelynek első nyomai az Országos Múzeumigazgatói Értekezlet állásfoglalásában tűnnek fel. Az 1980. június 12-én Visegrádon tartott Országos Múzeumigazgatói Értekezlet állásfoglalása körvonalazta a múzeumok tevékenységének fő irányait a VI. ötéves tervben, megállapítva, hogy „a múzeumok extenzív fejlődése lezárult". Az új programot az elaborátum „intenzív fejlesztésnek" nevezi.

923 Hogy ez konkrétan mit is jelentett, az csak a szöveg alapos elemzése nyomán válik világossá: a VI. ötéves tervben a múzeumok életét már nem a fejlesztések, hanem a tartalékok kihasználása határozza meg. „A tervciklus célkitűzése a gyűjteménygyarapító, tudományos, közművelődési és műtárgyvédelmi tevékenység tartalmának és színvonalának folyamatos emelése, optimális belső arányainak kialakítása, részben a muzeális emlékek széles értelemben vett jobb színvonalú feltárása és megvédése, részben a társadalom magasabb színvonalú kulturális ellátása érdekében. A feladatot elsősorban a múzeumok tartalmi munkájának fejlesztésével, a belső tartalékok feltárásával, jobb munkaszervezéssel kell megoldani, hiszen a személyi és dologi feltételek kisebb mértékű javításával lehet csak számolni" - hangsúlyozza a javaslat.

924 Tehát nem arról van szó, hogy a múzeumügy irányítói feladták volna a közművelődési célokat, csupán a tevékenységek „optimális belső arányainak kialakítását" vették tervbe. A bürokrácia nyelvén ez tényleges fordulatot takart. A fenti célkitűzések rendre visszatérnek a Magyar Nemzeti Galéria nyolcvanas években készített terveiben is. A VI. ötéves terv indoklásában (1980) már az szerepel, hogy „a múzeum főfeladata a mütárgyállományból kiinduló tudományos feldolgozás, amelynek elsődleges célja a magyar művészettörténet egyes korszakainak átfogó jellegű kutatása, a kutatási eredmé916 Az 1977-es kiállítási tervek közül végül csak Bortnyik Sándor és Uitz Béla emlékkiállítása maradt meg mint nagyobb program, terjedelmesebb katalógussal. A többi kiállítás külső szervek rendezésében valósult meg, illetve az igen kis költségigényű Műhely-sorozat része lett. MNG Irattár 863-112/1977/75; 863-112/1977/102; 863-112/1977/178. 917 A szigor mértékét jelzi, hogy Kovács Tibor minisztériumi osztályvezető felhívja levelében Pogány figyelmét arra, hogy „a fedezetlen költségvállalás súlyos pénzügyi fegyelemsértésnek minősül és ennek elkövetése minden esetben az intézmény vezetőjének felelősségét terheli". Kovács is tisztában lehetett ennek a metódusnak a szocializmus addigi menetében szokatlan módjával, hiszen még hozzáteszi: „a pénzügyi források felkutatásával folyamatosan foglalkozunk". MNG Irattár 863-112/1977/102. 918 A „szinten tartás" voltaképpen a költségvetési összegek csökkenését jelentette, hiszen jelentős áremelkedésekkel párosult. A költségvetés a múzeum első terveiben megjelenő költségeknek csak egyharmadát fedezte volna. 919 A Népművelési Propaganda Iroda igazgatója ezekben az években Nemes Iván. A megszorítások mértékét jelzi, hogy például a Nemzeti Galéria „Műhely" sorozatának éves költsége 50 ezer Ft-ot tett ki. MNG Irattár, 863-112/1977/178. 920 Drabancz-Fónai 2005, 224-225. 921 Az MSZMP KB Politikai Bizottságának állásfoglalása a kulturális tevékenységgel és szolgáltatásokkal kapcsolatos gazdasági szabályozórendszer korszerűsítésének fő irányairól, 1982. november 9. Az MSZMP KB határozatai 1980-1985. 418- 425. 922 Drabancz-Fónai 2005, 214. 923 „Múzeumi hálózatunk továbbfejlődése, optimális működése jelenleg és a közeljövőben alapvetően attól függ, hogyan és milyen módon tudjuk az intézmények intenzív fejlesztését biztosítani." Selmeczi 1985, 257. 924 Selmeczi 1985, 257-258.