Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - TÓTH Sándor: A Magyar Nemzeti Galeria 11-12. századi kőfaragványai (részlet)

46. Két saroksasos fejezet egy-egy 47. Domborműtöredék Óbudáról, töredéke Esztergom-Szentkirályról, madaras részlet. MNG (10) felülnézet. MNG (8: balra), illetve Esztergom, Balassi Bálint Múzeum (jobbra) borzatával rokoníthatók. A saroksasos kompozíció, bármily köznapi légyen is, nálunk nem gyakori. Két további, Dömösről és Esztergomból idézhető példáját a színvonal mérhetetlen különbsége és - újfent - a keletkezés csaknem évszázadnyi időköze választja el egymástól. A gyengébbik, a dömösi, éppúgy, mint a szirénekkel kapcsolatban már idézett néhány nagyobb méretű példa, amelyen a sasok között valamilyen más motívum is megjelenik, időben az előbbi párhuzamok közé helyezhető. Az esztergomi a Porta speciosáról ismert 1190 körüli stílust mutat. A lezárást ott egyszerű lemez, itt - kehelyperem fölött - kéttagú, alsó felén homorlatos abakusz adja. A szóban forgó töredékpár megoldása a kettő közé illik, de kormeghatározásra nemigen alkalmas. Pontos megfelelője ugyan nem ismeretes, de a zárólemez lépcsőzése 1100 előtt és 1200 körül egyaránt kimutatható (Székesfehérvár, ill. Vértesszentkereszt).

50 Mindez megengedné, hogy az MNG fejezettöredékét (8) és esztergomi párját - amelyek valamilyen fülkesorból származhatnak, lévén, hogy sima hátfalhoz illeszkedtek, és feltehetően szabadon álló oszloptörzzsel álltak kapcsolatban - aránylag korai időből eredeztessük. De mivel a két töredék származási helyén elsősorban a II. Géza király (1141-1162) által alapított keresztes rendház létrejöttével kapcsolatban lehet jelentős építkezésekkel számolni, és onnan azon korhoz illő, hasonló finomságú, bár sárgásabb anyagú párkánytöredék ismeretes is, esetükben a későbbi keltezés valószínűbb.

51 JEGYZETEK 1 Az aracsi kő (6) domborműves kialakítását eddig mindenki egységesnek tartotta. Újabban Nebojsa Stanojev azzal állt elő (Cmamjee 5), hogy csak a két szalagfonatos sáv eredeti, éspedig kapu szemöldökkövének tartozéka, a sírkővé alakítás pedig a többi faragással együtt utólagos. Álláspontját nem tényekre, hanem általánosságban a motívumok, az ábrázolások, a faragásmód elemzésére, valamint az arányokra hivatkozva adta elő. Nem vette tekintetbe az alább szóba kerülő stílusösszefüggéseket, továbbá a faragvány felső felületének enyhén trapezoid alakítását, ami a két szalagfonatos sáv egymással nem párhuzamos térbeli viszonyát is meghatározza, és kifejezetten síremlékre vall (vö. Tóth S. 2000 429, 431: 2. kép). Dicsérendő ezzel szemben az, ahogyan az ásatási dokumentációból a romosán fennmaradt 13. századi templom eddig észrevétlen előzményének nyugati részéhez tartozó maradványokat hámozott ki (Cmanojee 8-11). Ezek zömmel döngölt agyag alapozások voltak, amelyekhez kissé nyugatabbra észak-déli irányú kiszedett fal árka járult. E nyomból Stanojev toronyra következtetett, amelyet, mivel a kiszedés másféle - szilárd - építőanyagú alapozásra vallott, a templomhoz képest utólagos építésűnek vélt. A kő (6) általa feltételezett eredeti állapotát a templom, síremlékké alakítását a torony építéséhez kapcsolta, azt a 11. század második felére, ezt a 12. század végére vagy a 13. elejére keltezve (uo. 12). A templom keletibb részének a dokumentációban nem volt nyoma. E részt Stanojev, feltételezve, hogy a kövön (6) ezt a templomot ábrázolták, négyszögű szentéllyel egészítette ki (uo. 12-13, 16: 15. kép). Nem számolt azonban Csemegi tanulmányával sem, amelyben a templomábrázolásra nézve fontos megállapítások olvashatók, többek között a hajó elkülönülően bemutatott keleti részéről (181-182). 2 Nagy 1987 32-35, 39, 42^t3, VI-VI1, IX, XII-XIII, XXII, XXXV. tábla (varkocsfonat: 11, 13, 18, 63, négyszögfonat: 28-29, 34, kettős körfonat: 85. sz.); Stanojev 416—417, 423-424 (négyszögfonat - a többinél vastagabb -: 34., kettős körfonat: 40. sz.). A vékony lemezhez és a mellvédlaphoz vö. Kiáll. Pannonhalma 2001 364, 367: 30, 32. jegyzet. 3 Magyar 1978 32:2. kép (középen lent). 4 Tóth S. 2000 436: 15. kép (balra fönt). 5 Vö. Tóth S. 2000 437^138, 440-441; Kiáll. Pannonhalma 2001 361, 364, 367: 31. jegyzet, 416-418 (V. 13—15.). A dombói féloszlopfő itt: 33. kép. Ld. még ehhez: 40. jegyzet. 6 Tóth S. 2000 437-441, 446: 28. jegyzet; a volutás oszlopfőhöz: Kiáll. Pannonhalma 2001 414 (V.U.). 7 Vö. 5-6. jegyzet; Esztergomhoz továbbá: Marosi, E. 1984 16, 18, 28-30, 51. kép; Kiáll. Bp. 1994 90-91 (1-30-31. sz.); Tóth S 1995 230, 84, 88. kép. 8 Vö. 2. jegyzet; Tóth S. 1995 227-228, 230, 68-71, 81. kép; Tóth S. 2000 439440, 442^144; Kiáll Pannonhalma 2001 239, 241, 363-365. 9 Kiáll. Bp. 1994 69 (1-6. sz.), 99 (1-42. sz.). 10 Vö. TóthS. 2000 435. 11 Vö. 8. jegyzet; ld. még (a dombói darabhoz:) Tóth S. 1995 83. kép. 12 Kiáll Bp. 1994 93-94(1-36. sz.); Horvát 1979 174 (1200 körüli keltezéssel), 176 (II. tábla 1-2); D. Vukicevic Samarzija: A középkori Újlak műemlékei. Dél-Alfóld 481^182. 13 Gerevich T. 1938 148-149, CV-CVI, CXX. tábla. 14 Marosi. E. 1984 99, 136-137; 103-104, 106-107. kép. Vö. M. Valentic: Kameni spomenici Hrvatske XIII-XIX stoljeca. Zagreb, 1968, 87-88 (50. sz.) és alább: 26. jegyzet. 15 Raffay 7-15, (a felsoroltakhoz, kivéve az esztergomi töredéket:) 1-8. kép. A Metropolitan Museum példányát (vö. 30. jegyzet) az iránta a helyszínen érdeklődő Raffay Endrének nem tudták bemutatni. 16 Ehhez ld. Várnai Dezső rajzát is: EVMKat. 80. 17 Amodenai fejezethez vö. G. Bertoni: Atlante storico artistico del duomo di Modena. Modena, 1921, 92 (lent balra és középen); Raffay 6, 41. kép. A monrealei (uo. 8. kép; más nézet Enciclopedia X. 604.) jóval gazdagabb, kétlevélsoros alakítású. Bár legfelül nincsenek szétterülő levelei, a nóduszféle fölötti része a szokásosnál bonyolultabb megoldású. 18 A lehajló félpalmettapárokról a legbővebb áttekintés még mindig Tóth S.: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára. Zalai Múzeum 2. Zalaegerszeg, 1990,150. Zalavárhoz, Somogytúrhoz ld. méguo. 151,163-166 (20, 22-23, 26. sz.,C, H);G. Entz: Un chantier du Xle siècle à Zalavár. BMBA 24,1964, 14-17, 28. kép, 24-27, 38^10. Ugyanezekhez és a fehérvári fedéltöredékhez vö. Kiáll. Bp. 1994 81-82, 86-87, 91 (1-24-25, 32. sz.). Dombóhoz: Stanojev400: 17. kép. Pélmonostorhoz M. Radié: Dva ulomka kamene plastika XI. st. íz Baranje u Muzeju Slavonije u Osijeku. Osjeki Zbornik XXII-XXIII. Osijek, 1997, 99-121. 100-104. A dombói töredéken a körön belüli rész hiányzik. A pélmonostori kövön ábrázolt madarak fejjel átnyúlnak a mellékmezőkbe. 19 Vö. Kiáll Bp. 1994 83-84, 86, 88-89:1-27. sz. 20 Kiáll. Bp. 1994 89 (1-28. sz.) és Kiáll. Pannonhalma 2001 410-411 (V.4. sz.). 21 Kiáll. Bp. 1994 89-90 (1-29. sz.). 22 Kiáll. Bp. 1994 87-88 (1-26. sz.). 23 Pl. Kiáll. Bp. 1994 75 -77 (1-14, 16-17. sz.). 24 Kiáll. Bp. 1994 110-111 (1-56. sz.). 25 Az elrendezéshez ld. Gerevich T. 1938 80-82, XXVI. tábla. Búzás Gergelynek úgy tetszik, hogy ezt az adatot más, korábbi uralkodói lakóhelyre vonatkoztassa, amelyből szerinte 1198-ban lett „északi érseki palota". Azonban, hogy az ő szavajárásával éljünk, „semmi okunk sincs azt feltételezni", hogy az esztergomi Várhegyen 1198 táján vagy bármikor egyszerre két királyi palota lett volna, azt pedig ő is úgy tartja, hogy „a Várhegy déli végében álló vár újjáépítését" III. Béla kezdte meg (EVMKat. 9-10, 13; vö. még 14-15, 18). 1256-ban IV. Béla abban az oklevélben, amelyben végleg lemondott az érsek javára minden királyi birtokjogról az esztergomi várban, semmissé téve a tatárjárás után oda fölköltöztetett (és most újra letelepített) polgárok érdekében végrehajtott cserét, az ennek keretében általa átadott rossz állapotú királyi palota helyzetét dél felé a sziklán („versus meridiem, super lapidem") határozta meg, és hangsúlyozta, hogy azt már atyja, András király is odaadta az érseknek, „uitandam discordiam": a viszályt kerülendő. (Megjegyzendő, hogy a csere másik oldalát - az érsek által átadott részek kereteit - ismertető mondat szövege alighanem romlott, hiányos: nincs állítmánya.) A cseréről szóló 1249-es oklevélben ugyan a fenti helyzetmeghatározás nem szerepel, de előzményül a király apja adományán kívül a sa-