Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - Gyöngyi TÖRÖK: Die Madonna von Toppertz, um 1320-30, in der Ungarischen Nationalgalerie und das Phänomen der beweglichen Christkindköpfe

(Köln, Schnütgen Museum, ltsz.: A 822), melynél a szobor fejét az eddigiektől eltérő, négyszögletes csappal látták el. A dolgozat harmadik része a fenti megoldásokra keres magyarázatot. Tárgyalja az olyan 12-13. századi ülő Madonnákat, amelyeknél az egész Gyermek szobra eltávolítható. Ezek a skandináv, vesztfáliai és rajnai, nagy tiszteletnek örvendő kegyszobrok sok esetben ciszterci rendi női kolostorokból származnak. A misztikusok, például Seuse látomásaiban arról olvashatunk, hogy a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén megrendezett körmenetben a Madonna-szobor a gyermek Jézus figuráját egy időre odanyújtotta neki, hogy megcsodálhassa. A 14. század folyamán a liturgikus játékokban Európa-szerte központi szerepet kapnak ezen az ünnepen a kis Jézus-szobrok. A kisdedet átadták a Simon prófétát megjelenítő személynek, aki megringatta őt. A gyermek Jézus szobrát a karácsonyi liturgia befejeztével az oltáron elhelyezett bölcsőben ringatták, majd jászolba helyezték. Az áhítat fokozására jöttek létre a középkorban a liturgiát kísérő, ún. „cselekvő szobrok". A mise celebrálásához ostyatartó, ill. gyertyatartó angyalok „repültek" a magasból az oltárhoz, az utóbbiak között olyan is van, amelyik zsinór segítségével a kezében lévő csöngőt meg tudta szólaltatni. Már a 10. században készítettek olyan sas alakú evangéliumi olvasópultot, ahol a madár - ugyancsak zsinór segítségével - a fejét és szárnyait mozgatni tudta. Ilyet jelenít meg Villard de Honnecourt vázlatkönyve is. Valamennyi fontos egyházi ünnephez a szent események megjelenítése társult. így például Krisztus mennybemenetele ünnepén a Feltámadt Krisztus szobrát a templomboltozatban e célra készült helyre („Himmelloch") húzták fel, ugyanúgy tettek Szűz Mária mennybevétele ünnepén a Mária-szobrokkal, pünkösdkor pedig a Szentlélek galambját eresztették alá. Mária megkoronázását a koronát tartó angyalok fel- és lehúzásával az oltárszekrényen belül jelenítették meg. A mozgatható karú Krisztuskorpuszok között, melyeket a keresztről a Szent Sírba helyeztek, ismerünk néhányat, melynek feje - a halál pillanatát érzékeltetendő - egy zsinór segítségével lecsuklott (Grancia, Döbeln). A tiroli rottenbergi késő gótikus Fájdalmas Krisztusnak nemcsak a feje és nyelve, de karjai vállból és könyöknél, valamint a lábak csípőből mozgathatóak voltak. így a szobrot a húsvéti liturgiában hat alkalommal szerepeltették, hasonló módon, mint azt Dürer fametszet-sorozatán, a Kis és Nagy Passió 1509-10-ben készült lapjain az alábbi jelenetekben láthatjuk: Ostorozás, Töviskoronázás, Ecce Homo, Keresztrefeszítés, Levétel a keresztről, Sírbatétel, Feltámadás. A cselekvő szobor mozgását szöveg is kíséri. Erről számos kódexábrázolás és a misztikusok írásai is hírt adnak: többek között Caesarius von Heisterbachnál olvashatunk egy beszélő Madonnaszoborról. A toporci, ruszkini és podolini Madonna-szobrok szerkezete lehetővé teszi, hogy bizonyos alkalmakkor hátulról, például az oltár mögé elrejtőzve egy zsinór segítségével a gyermek Jézus fejét mozgassák. A nyakon található hornyok és a szobrok hátán lévő nyílás ezt segíti. Igen valószínű, hogy a mozgást egy Mária és a kis Jézus közötti párbeszéd kísérte, amely liturgikus játék keretében hangzott el. A fenti magyarországi emlékeken kívül nem ismerünk hasonlóan mozgatható Madonna-szobrokat, ami egyrészt azzal is összefügghet, hogy sok szobrot nem vizsgáltak meg ilyen szempontból a restaurátorok, másrészt egy helyi szokásra is gondolhatunk. Az utóbbi mellett szól a szobrok egymáshoz igen közeli elhelyezkedése a Szepességben. A fejek nemcsak mozgathatóak, hanem kivehetők is, erre utalnak a használati nyomok. A hornyoknál felerősíthető ruházat segítségével a csapoknál tartható fejek könnyen bábfigurává alakíthatók. A magyar néprajzkutatás ismeri a karácsonykor a templomban megrendezett, szöveggel kísért Krisztus születésebábjátékot, melyet a középkorban még az oltáron adtak elő. A svéd példákkal kapcsolatban felmerült annak lehetősége is (Bengt Stolt), hogy a gyermek Jézus-szobrokat, illetve fejecskéket a bábák szüléshez vitték segítségül. Nem kizárható, hogy a magyarországi szobrokat is felhasználták a paraliturgikus bábjátékoknál, illetve a születésnél. Madonnáink azonban eredetileg liturgikus célból készültek, és a cselekvő szobrok típusait gazdagítják.