Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)
STUDIES - TÓTH Sándor: A Magyar Nemzeti Galeria 11-12. századi kőfaragványai (részlet)
giara dal X al XVIII secolo. Roma, Palazzo Venezia, marzo-maggio 1972, 26 (47. sz.) • Kiáll Bp. 1994 59, 86, 91-92 (1-33. sz.; f.) « Marosi, E. AHA 37-1994/95, 331-332 (f.) • Raffay 8, 12-13. 8. Háromnegyedoszlopfő töredéke Esztergom, Szentkirály: innen származó párdarabja a Balassi Bálint Múzeumban (ltsz. 63.133.1). MNG lk.: „Átvétel a Nemzeti Múz.-tól". Ltsz. 55.997. 1100-1150 körül. Alul, jobbra törött, csaplyuknál függőlegesen széthasadt kő. Felül vízszintes, hátul függőleges sík, egyezően kezelve. Felül egymás mellett két furat, az egyiktől sekély bevágás nyúlik hátra, kampós rögzítésre utalva. A kő háta nyilván falhoz simult. A formás rész fent a sarkánál és a hátsó szélénél roncsolt. Fent töredékes, homorú oldalú zárólemez középső kiugrásokkal, alatta domború, sima alap és ebből kiálló madárrészek. A fedőlemez maradéka a sarok körül kétlépcsős, hátrafelé tagolatlan. A sarok alatt erősen domború, felül is törött madártest, kétfelé három lapos szárny részlete. A jobbra, résnyi alapon túl látszó szárnyrész a hiányzó sarok madaráé. A madártest és a zárólemez törése között az alap áthúzódik: a nyak alá volt faragva. A fej nyilván a lemezből állt ki. A szárnyak a testhez tapadnak, felső ívükkel a zárólemez megfelelő kiugrását érintik, elöl szimmetrikusan, balra hátra túlnyúlóan kapcsolódva hozzá. A szárnytövek külső ívén lapos perem, amely balra a hosszú tollak kezdeténél, elöl följebb végződik. A hosszú tollak függőleges, hurkás elemek. A szárnytöveken és a testmaradványon pikkelyezés. Ennek többé-kevésbé négyszögű, lekerekített sarkú elemei a testen vízszintes sorokat alkotnak, a szárnyakon rendezetlenebbek. Kemény, szürkésfehér, tömör mészkő. M. 12 (zárólemez 2, csaplyuk 2,5). Sz. 12 (fejezetfél 8,5). V. 14,5 (furatközéptől hátra 9). Kiáll. Szfvár 1978 105 (30. sz.) • LaHu 7 117. 13. Faloszloplő Borosjenő, Arad megye, „a romokból" (MNM lk.). MNM: Atzél Péter főispántól (ltsz. 10-1878)*. *Márki (i. h.) szerint a [reneszánsz] „vár restaurálásakor" találták. De a múzeumi adatokhoz illőbben azt is állítja (85-86), hogy a 12. századi Dienesmonostorához kapcsolt romok Atzélbirtokon álltak. Ltsz. 55.1597. 1100-1150 tája. Elöl és kétoldalt díszesen faragott, hátul törött, alul-felül sík, kopott szélű tömb. Lent nyakgyűrü, alul oszlopkörvonal nyomai. Kétoldalt hátul keskeny, függőleges sáv felső része, lejjebb törés. A fejezettest fent függélyes, lejjebb domborodva szűkülő. A majdnem négyzetes felső síknál kezdődik a díszítés és alapjának homorú kivájása, amely elöl bemélyedőbb, mint kétoldalt. Elöl tagolt domborzatú, szembe néző szirén, amely derék alatt tőből szétváló, sarkokig felnyúló kettős halfarkát vállmagasságban átkarolja. Ebből balra csak kis csonk maradt, fent. Kétoldalt egy-egy lapos, függélyes, oldalnézetü hal, fejjel felfelé. Hátrább, a felső szögletben, egyező kiemelkedésü, háromszögű felület, vesétekkel. Jobbra a szirén és a hal között felfelé mutató végű hal farok. A részletezés egyszerű. A szirén ovális fejű, lapos arcú. Szája vékony, orra sérült, szeme nagy, mandula alakban körülvájt, furatos. Rövid nyak. Kétfelől hajfonat lóg (balra sérülten) köldöktájig, ott összeérve. Rajtuk megosztó véset és rovátkolás V alakban. Karcsú derekú, tág mellkasú felsőtest. A mellkas a nyakhoz és a hajfonatközi hasrészhez képest kissé kiáll, és középső vájattal osztott. A keblek helyén törés. A kéz kihajlóan elálló hüvelykü. A domború farkon lent harántirányú, feljebb ferde pikkelysorok. A pikkelyek vége kerek, felületük enyhén vájt, középbordás. Közeik az alsó sorokban vájtak, hajlatosak, feljebb nem. Az alsó harmadban kifelé, a kéznél befelé egy-egy lapos, hegyes, középbordás uszony. A farkvégen sűrű, szétterülő vájatok, mint a többi hasonló esetben is. A halakon két-két háti és hasi uszony, középbordával. Maga a test átlósan, kereszteződön rovátkolt. A fejet íves bevésés határolja el. A száj egyenes, a szem kör alakú véset. Körvéset van a két háromszögű felületen is, jobbra árkolt vonal fölött. A közbeékelt halfarok sima, domború. Dörzsös, barnásszürke, tömött homokkő. M. 29. Sz. 26,5 (lentkb. 17). V. kb. 28 (a függőleges síkokig 22,5); elülső kimélyítés 3,5. Hazai tud. intézetek és leletek. AÉ 12-1878, 77. • Márki S.: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. I. Arad, 1892, 441 (r.) • Kiáll. V. MNM 1929 11. • Balogh I.: Adatok az olasz román kori szobrászat magyarországi hatásához. AÉ 461932/1933, 104. • Gerevich T. 1938 145, *CXVIH (f.) 'Radocsay 1954 63. • V. Vätäsianu: Istoria artei feudale ín tárile Romane. I. H. n. [Bucuresti], 1959, 161-162 (f.) - Kiáll. V. MNM 1968 22. • Török L.: Egy alakos faragvány töredéke Szekszárdról. AÉ 991972, 104. • LaHu 1 157. • Leclerq-Marx 224, 251 (f.) • Tóth S. 2000 441, 446: 31. jegyzet. »A.A. Rusu-G. Pascu Hurezan: Biserici médiévale din judetul Arad. Arad, 2000, 51, 175-176 (r.) • S. Móré Heitel: Despre fosta mänästire de la Dienesmonostora (Jud. Arad). In: Artä, istorie, culturä. Studii ín onoarea lui Marius Porumb. Cluj-Napoca, 2003, 43-48, 50-51 (r., f.) • J. LeclerqMarx: De Pavie à Zagósc. La sirène comme motif de prédilection de sculpteurs lombards au XII e siècle. Arte lombarda 2004/1 -N° 140,28.
