Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

LÓRÁND BERECZKY: The First Fifty Years - 50™ ANNIVERSARY OF THE HUNGARIAN NATIONAL GALLERY - Anna SZINYEI MERSE: Periods, Masters, Styles, Themes...: 19th-Century Painting in the National Gallery

úgy az újítók kiállításai is számos utalással, visszacsatolással éltünk az anyagválogatáskor és a rendezéskor. A korai szolnoki iskolához, illetve a Hollósy-körhöz szorosabban vagy lazábban tartozó művészek müncheni, párizsi vagy szentendrei korszakának ismertebb müvei mellett más rokon törekvésű festők eddig zömmel ismeretlen naturalisztikus képeivel tettük teljesebbé a korszakbemutatót. A szomszédos kisebb téregységekbe pedig az 1890-es évek divatos festőitől válogattunk. Olyan művészek nevét hoztuk elő a feledés homályából, akik saját korukban, sőt még a Szépművészeti Múzeum megnyitása utáni évtizedekben is népszerűek voltak, képeik múzeumi falon függtek, de a háború óta raktárakban szunnyadtak. Mi viszont időszerűnek láttuk, hogy a legnagyobb mesterek elszigeteltségét tehetséges kortársaik feltámasztásával oldjuk, s ezáltal szélesebb kontextusba állítsuk őket. így került kiakasztásra a híres körkép-festő Feszty Árpád remek Golgotája is - a Munkácsy-kép pendaníjaként azóta is állja az összehasonlítást. Más műveket viszont pár éve kénytelenek voltunk az új 20. századi kiállításból kimaradt, általunk azonban fontosnak tartott képekre lecserélni. Ez természetes, az állandó kiállításoknak is rendszeresen meg kell újulniuk, hogy tükrözni mdják az újabb kutatások eredményeit. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar müvészettörténet-írás és -könyvkiadás, a legtöbb nemzettel ellentétben, a mai napig adós a széles látószögű, ugyanakkor kellően részletes feldolgozást tükröző korszakismertetők, monográfiák és részlettanulmányok egész sorozataival, különösen a 19. századi művészet vonatkozásában. Tehát továbbra is a Magyar Nemzeti Galériáé a felelősség, hogy lehetőség szerinti teljességében mutassa be ezt a magyarság számára olyannyira fontos századot, ha már falai között őrzik a korszak legátfogóbb gyűjteményét. Petrovics Elek örökérvényű szavaival: „ez kötelességünk nemcsak önmagunkkal szemben, hanem az egyetemes kultúrával szemben is, amelynek feladatai közül elsősorban saját művészetünk anyagának gyűjtése és feldolgozása jutott nekünk természetes osztályrészül. Ez az a feladat, melyet más nem végezhet el, s ez az a tér, amelyen kerek egészet érhetünk el" (Az Újság, 1914. április 12.).