Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - Miklós MOJZER: Der historische Meister MS sive Marten Swarcz seu Martinus Niger alias Marcin Czarny, der Maler des Krakauer Hochaltars von Veit Stoß II. Teil. Krakau und Nürnberg im Jahr 1477 und davor

mindketten a zwickaui oltáron dolgozhattak előbb Nürnbergben. Még annak befejezése előtt (1479), amikor is Thurzó János 1477 év elején (éppen negyvenéves akkor) az elnöklő konzulok közé emelkedett, elhárulhattak az anyagi és jogi akadályok, s munkaidő-kiesés nélkül siethettek a mesterek Krakkóba az előbbinél jóval nagyobb megbízást elkezdeni. Az eddigi sejtéseket egy alapvető ténnyel és tétellel lehet megtoldani: Stossnak kellett Márton festőt felfedeznie, és neki kellett őt Wolgcmutnál is elhelyeznie, mint jövendő munkatársát. Mindkettőjük művészetében meg is mutathatók ennek nyomai - később. Mindenesetre a krakkói oltármü tervének 1475 körűire datálását (vagy még korábbra is) meg fogjuk erősíteni. Az oltárokra való gyűjtések Zwickauban is, Krakkóban is 1473-ban kezdődtek. Érdekes közjáték itt Thurzó 1477-es díszkanna-adománya a goslari tanácsnak, amelyet ő az évben adott vagy adhatott át a városnak, és 1478-ban kötötte meg rá velük a hosszú időre szóló ottani bányaszerződést. A kanna persze erre csábító ajándék (is) volt; a mai napig megőrizték a város tulajdonában. A nürnbergi ötvösremekek egy ennyire pompás alkotásának talán nehéz is lett volna a goslariaknak ellenállniuk. Bár erre adat egyelőre nincs, de alighanem ezzel egy időben csábított el a magyar legnagyobb bányavállalkozó a krakkói oltár Visierungjával, tervével egy fővárosi városkormányzatot - valamint azzal a felajánlásával, hogy az oltárhoz ő egyénileg biztosította a szükséges aranyat, és meghatározta a kivitelezés mikéntjét is, így három egyformán súlyos dolgot rendezendő. A munkát 1477 tavaszán elkezdhették, méghozzá Krakkóban az egyenesen Nürnbergből hívott és jött mesterekkel. Az utóbbi városnév az akkori Európában - nemcsak a Visztula partján - a meghaladhatatlan márkát jelentette. Thurzó támogatottjának látszik a Stoss-szal egykorúnak tünő László („fia Lászlónak"), „a magyar" asztalos, akit a szobrász legjobb barátjaként ismerünk (sok adatból a városban, ahol igen tekintélyes, nürnbergi kapcsolatáról viszont eddig egyetlen adat sem vallott), ám csakis ő szerezhette be 1477 tavasza előtt a krakkói oltárhoz szükséges faanyagokat és teremtett ott kezdeti mühelylehetőségeket társainak. Aztán Johannes Gloger, Krakkóban a németeknél még híresebbé vált szónoka, akit Thurzó hivatott oda a magyarországi Selmecbányáról, s aki évtizedekig ingázott(!) is a magyarországi bányaváros és a lengyel főváros között. Főleg neki köszönhető, Heydecke szerint, a Stoss-oltár megvalósulásához az adományok és hagyatékok biztosítása. A prédikátor közben Selmecbányán hasonlóképp járt el: intézte és befejeztette a Szent Katalin-templom építését és berendezését. Ennek főoltárára Hillebrandt Andrással együtt ő kötött fővállalkozói szerződést MS mesterrel, alias Marcin Czarny, azaz Marten Swarcz-cal, aki festői müvét 1506-ban fejezte be rajta. Magyarországi, és Thurzó legközelebbi földije, Jacobus de Wallendorf (Szepesolaszi) volt különben a krakkói Mária-oltár altaristája (javadalmazott oltárigazgatója), Veit Stoss egyik (elveszett) szoborcsoportjának korábbi megrendelője is. 1476 végén, 1477 év elején a szerződéskötéshez a Nürnbergből érkezendők tehát eléggé hitelképesek lehettek már egy ekkora vállalkozás elvégzésére. Következő feladatunk annak bizonyítása, hogy a krakkói oltár festői munkájából fennmaradt részben azonosítsuk Marcin Czarny látható és hiteles művét.