Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - KIRÁLY Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Csók István nagybányai tematikája és a mítoszkereső századvég

Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Bp., 2000. 723-729. Az Arnold Böcklin személye körül kialakult kultusz és legfőbb motívumának, Pán-faunnak a kultusza a századvégen olyannyira összenőtt, hogy a művész öregkori fotóin a természetisten barbár vonásait vélték felfedezni, és jobb híján ebből megérteni a kifinomult Jakob Burckhardttól való elhidegülését, nemkülönben barátságát Gottfied Kellerrel. A festő 1901-ben bekövetkezett halálakor „Pán halálát" emlegették a Plutarkhosz-féle „természet siráma" értelmében. A müvésztársadalom Böcklinnek szóló hódolatában Max Klinger járt elöl. Ld. föntebb Andrée. Rolf: i. m. 13., ill. 89-91. 38 Németh G. Béla: A peremsors tudattorzítása. Védekező humor - kibékítő belátás: az értekező Reviczky, in: Uő.: Küllő és kerék. Tanulmányok. Bp., 1981. 150-172. Itt mondok köszönetet Császtvay Tündének, amiért a Reviczky-életmü kritikai kiadása közepette munkámra figyelmet fordított. 39 Uo. 152. 40 Reviczky Gyula: Századunk pesszimizmusa, in: Reviczky Gyula összegyűjtött művei. Bp., 1944. 555. 41 Uő.: Szenvedély és világfájdalom, in: Reviczky: i. m. (40. j.) 502-503. 42 Uő.: Levelek egy leányhoz, in: Reviczky: i. m. (40. j.) 500. 43 Uő.: Az ambícióról, in: Reviczky: i. m. (40. j.) 516. 44 Uo. 522. 45 Uo. 517. 46 Hclferich, Christoph: Geschichte der Philosophie. Stuttgart, 1985. 236. 47 Pochât: i. m. (21. j.) 573. 48 Novalis: Töredékek. Rónay György fordítása, in: A romantika. Válogatta Horváth Károly. Bp., 1965. 144. 49 Reviczky Gyula: Humor és materializmus, in: Reviczky: i. m. (40. j.) 507. 50 Uo. 507. 51 Uo. 509. 52 Uo. 509. 53 Uo. 510. 54 Uo. 510. 55 Uo. 515. 56 A Figyelőről ld. Németh G. Béla: A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában. Bp.. 1981.93-128. 57 A költemény műelemzését ld. Komlós Aladár: i. m. (31. j.) 121-124; Mezei József: A szimbolista élmény kialakulása. Reviczky Gyula. Bp., 1968. 370-392; Széles Klára: Reviczky Gyula poétikája és az új magyar lira. Bp., 1976. 126-130. 58 Hugo, Victor: A szatír. Nemes Nagy Ágnes fordítása, in: Századok legendája. Válogatott versek. Válogatta és az utószót írta Szegzárdy-Csengery József. Fordította Gáspár Endre, Illyés Gyula, Jánosy István stb. Bp., 1969. 257. 59 Életigenlésnek és lemondásnak a versbeli kettőssége mindig is megosztotta az értelmezőket. Vö. S. Varga Pál: A gondviseléshittől a vitaiizmusig. A magyar líra világképének alakulása a XIX. század második felében. Debrecen, 1994. 199. Köszönöm Gosztonyi Ferencnek, hogy a könyvre felhívta a figyelmemet. 60 Lyka: i. m. (4. j.) 258. 61 Réti: i. m. (2. j.) 56. 62 Uo. 57. 63 A romantikus eredetű természetmisztikáról ld. Pochât: i. m. (21. j.) 476-489. 64 Lyka: i.m. (4. j.) 259. 65 Ld. erről Sinkó: i. m. (1. j.) 216-218. és 224-231. 66 Réti: i. m. (2. j.) 50. 67 Uo. 50. A „spirituális", azaz transzcendens tartalmakat rejtő, ill, a tárgyilagos tájképfestés kettősségét szem előtt tartva ad még áttekintést: Újvári Béla: A táj az újabb magyar festészetben, in: Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. Bp„ 1944. 278-290. Egyetlen mondat erejéig arra is utalás történik, hogy hogyan válik a táj Ferenczy Károly biblikus kompozícióin a panteisztikus világszemlélet „szimbólumává". A szerző azonban nem szigorú történeti logikát kíván követni, hanem attitűdöket villant fel a természetelvűség sokszínű hagyományában. 68 Lyka Károly: A nagybányaiak küldetése, in: Magyar Művészet 1925. 17-20. 69 Uo. 20. 70 Uo. 24. 71 Réti: i. m. (2.j.) 51. 72 Uo. 51. 73 Uo. 52. 74 Uo. 51. 75 Uo. 51. 76 A pénzkeresés iránti vágyat, amely e müve születése körül elfogta, a festő éppen a nagybányaiakhoz való közeledésekor tisztázta lelkiismeretével. Ld. Csók: i. m. (5.j.) 111-114. és 119-120. 77 Csók: i. m. (5.j.) 130. 78 Uo. 141. A Vénusz-töredék - reneszánsz architektúrába foglalva - Csók haláláig a mester dolgozószobájának ékessége volt. 79 Réti: i.m. (2. j.) 16. ERZSÉBET KIRÁLY Heidentum und Erlösung DIE THEMATIK VON ISTVÁN CSÓK UND DIE SUCHE NACH MYTHEN AM ENDE DES 19. JAHRHUNDERTS „Erlöse uns von dem Bösen" - lautete der Titel eines riesengrossen Ölgemäldes von István Csók (1865-1961), das die Tätigkeit seines Erschaffers im Sommer 1897 in Nagybánya (Baia Mare), in der dortigen naturkultivierenden Künstlerkolonie, repräsentierte. Im Winter 1899/1900 wurde es dem Publikum der Budapester Kunsthalle zum ersten und letzten Mal vorgestellt. Das mit grossen Ambitionen gemalte Bild wurde zum Programmwerk bestimmt, und in gespannter Erwartung ausgestellt. Mit ihm wollte der Maler seine individuelle Naturauffassung demonstrieren, und gleichzeitig zum frischen, naturalistischen Geist dieser Nagybányaer Schule, zu deren Begründern er nicht zählte, beitragen. Der erhoffte Erfolg blieb aber aus. Der unzufriedene und enttäuschte Csók zerstörte darauf eigenhändig fast die ganze Leinwand. Die hundertjährige zeitliche Distanz zu dieser Problematik ermächtigt uns, hypothetisch eine historisch-ästhetische Rekonstruktion aufzustellen. Daraus folgen unsere wichtigsten Fragestellungen: die Frage nach der vollständigen Ikonographie des ehemaligen Programmbildes, sowie die Frage nach den möglichen Gründen seines Misserfolges. In unserer Vermutung müssen nämlich gerade diese Momenten zusammenhängen. In Ermangelung eines Fotos sind wir im weiteren auf die lakonischen Erinnerungen des Künstlers und seiner Freunde, bzw. auf eine Ölskizze des Gemäldes angewiesen. Daraus können wir schliessen, dass sich auf der Komposition Venus und der gekreuzigte Christus gegenüberstanden. Die antike Liebesgöttin, in venezianischem Glanz dargestellt, wendete die Menschen mit ihrer Schönheit vom Kreuz ab. Zwei antinomische Welten waren somit in einem virtuellen Raum miteinander verbunden und realistisch vergegenwärtigt. Diese Idee, die Réti eine Art von literarischem Symbolismus nennt, deren Analogie bei Max Klinger und