Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - JÁVOR Anna: Összeírás, leltározás... Kracker-képek nyomában a szerzetesrendek II. József-kori feloszlatásának idején

jubileumát, mely egyszersmind az általa épített pompás ház és templom örömnapja is volt.'" Kazinczy Ferenc: Az én életem. Szerk. Szilágyi Ferenc. Bp., 1987. 92.) forrásként hivatkozik a rendtörténeti irodalom: „Uly nemű jegyzékeimet fölvilágosítva tudós Kazinczy Ferencz, köz tiszteletet nyert írónk által, vagyok képes előterjeszteni, ki 1828 egy szép reményű fiával Jászon velem történetesen a kertben összejött, és élete' virító szakában az említett ünnepeken jelen volt." (Parlaghy Ferenc:) Sauberer András Jászai Praelátus', és cs. királyi udvari Tanácsos' élet 's érdem rajza. Anastasia I. 1838. 28. szám, 2-dik félév. 111. 3 A források: Contractus inter Patrem Priorem Pongratz, & Pictorem de pingendi duobus Cubiculis & gradibus initus 1754. Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL), E 153 (Magyar Kamara Archívuma, Acta Paulinorum), Fasc. 567. N° 30 (fol. 15), közli Gyéressy Béla: Eltűnt Krackherfreskók nyomában. Művészettörténeti Értesítő XXII. 1973. 59, 61; Documenta artis Paulinorum I—

II—III, Szerk. Tóth Melinda. A MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai XIV. (Kézirat gyanánt.) Bp., 1975, 1976, 1978. (A továbbiakban DAP.) III. 168-169 (közli a szerződés nagy részét és Kracker elismervényeit a kifizetésről 1754 és 1756 között); vö. Liber Vitae 1714. MOL, E 153, 105. kötet, 99, 126-128, 133-134, 140 142 (Barkóczy 1755ös visitatiójáról is). 4 Feloszlatási adatok: Inventarium des Pauliner Klosters zu Varanov (1786). MOL, C 103 (Helytartótanácsi levéltár, Inventaricn der in Hungarn aufgelassenen Klöster), 10. cs. Terebes-Varanov, N° 6, II, 16, 19, 23, 32 (fol. 75-133.), ill. E 153 (Magyar Kamara Archívuma, Acta Paulinorum), Fasc. 569", 89. cs. Közli: DAP III. 180-199. 5 Lista Licitationis, in: MOL, C 103, Terebes-Varanov. fol. 213-214, ill. Deductio Licitationis, in: MOL, E 153 (mint 4. j.), 294. Vö. Kazinczy Ferenc Munkái. Szerk. Abafi Lajos. V. Magyar Pantheon. Bp., 1884, 168. Az adatot Sinkó Katalinnak köszönhetem. A továbbiakhoz: Zádor Anna: Kapossy János hagyatékából. Művészettörténeti Értesítő XXXIX. 1990. 133. („1858. 55. márc. 12. Fráter Mihály örökösei Martinuzzi arcképét ajándékozzák.") 6 Peregriny János: A magyar Nemzeti Múzeum képtárának festményei és grafikai állaga. Bp., 1909. I. 450 (TK 191 - mint Martinuzzi), 579 (191 - mint Barkóczy Ferenc), II. 1008. (Tárgymutató: „Fráter Mihály örököscinek ajándéka 1858. márcz. 12-én. Ismeretlen festő: Barkóczy Ferencz.") 7 A Barkóczy-kép (olaj, vászon, 88 x 70 cm) irodalma: Maria Theresia als Königin von Ungarn. Hrsg. Mraz, Gerda-Schlag, Gerald. Ausstellung im Schloss Halbturn. (Katalógus.) Eisenstadt, 1980. 194, 219. sz.; G. Györffy Katalin: Kultúra és életforma a XVlll. századi Magyarországon (Idegen utazók megfigyelései). Bp„ 1991. 135. kép; Kracker müveként: Jávor Anna: G. Györffy Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon (Idegen utazók megfigyelései). Budapest 1991. (Recenzió.) Művészettörténeti Értesítő XL1I. 1993. 74. A Felső-Mecenzéfről időközben a kassai Vychodoslovenská galériába került és restaurált, korai Saubcrer-portrét (ltsz.: O 2800) elsőként közli: Petrová-Pleskotová, Anna: Zur Frage des Wirkens Joh. Lucas Krackers und seines Kreises in der Slowakei. Ars V. 1971. 104, 108 (képpel); a neureischi sorozatról forrásokkal együtt Vránová, Jana: Duo Jana Lukáse Krackera na Moravè. (Kéziratos disszertáció.) Brno, 1972. 148-150; Slavícek. Lubomír: Nova zjistení k dilu F. A. Maulbertsche a J. L. Krackera. Umèni XXVI. 1978. 57-59; Jirka, Antonín: Obrazárna premonstrátského klástera v Nové Ri'si. Umëni XXXIX. 1991. 136-139. 8 Martinuzzi képét a közelmúltig az MTA Történettudományi Intézetének Úri utca 53. sz. alatti épületében (volt ferences kolostor, 1795-től Helytartótanács, 1867-től Belügyminisztérium) őrizték, bekerüléséről nincsen dokumentum. Kevéssé valószínű azonban, hogy a 18. század végétől kezdve folyamatosan itt lett volna, vö. Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története. Tanulmányok Budapest Múltjából VI. 1938. 16-61. Adatai: olaj, vászon, 107 * 72 cm. Újonnan restaurált (Sztojka Szilárd, 2001-2002), régi dublírozással. Felirata: GEORGIUS MARTINUSIUS S.R.E. CARD OLIVETANUS ARCHIEP[ISCOPU]S STRIGONIUS ET REGNI UNGARIAE STRENUUS MODERATOR. Színes reprodukciójának felhasználásával készült Bartha Gábor: Vajon kié az ország? c. könyvének (Bp., 1988) borítója. A kép szerepel a Szépművészeti Múzeum nyilvántartásában (1073/1962, lemez: 336/1959), az akkor felvett leltári szám (MTA 52.68) azonban nem felel meg a Magyar Tudományos Akadémia leltározási szokásainak, semmilyen jegyzékben nem azonosítható. Itt köszönöm meg Háy Diána (MTA Levéltár) szíves tájékoztatását. 9 A neureischi refektóriumi portrék redukcióit a prágai Národni galerie raktárában, ill. a dél-morvaországi Ivancice r. k. plébániáján fedezte fel Lubomír Slavícek: i. m. (7. j.)- jellemző, hogy az előbbi, a női képmást spanyol (!) festő müveként leltározták a múzeumban. Az ikonográfiái előzményekkel e helyt nem foglalkozom. 10 DAP III. 106-108 (az újhelyi kolostor házi naplójából: „P. Ignatius Pongrácz scholarum magister" említése 1735-ben, Zimmermanné és a képeké 1737-38ban. ill. 1751-ben), 123 (az 1758-as leltár), 144-145 (a képek a feloszlatási leltárban), 142 (a képek az árverési jegyzőkönyvben), 143 (az árverésen visszamaradt, a Vallásalapnak átadatott képek). Pongrácz Ignác müve: Triumphus Pauli. Posonii, Landerer, MDCCLII. Martinuzzi dicsőítésével (főként Caput XIX. § IV. és Caput XX, XXL), ld. erről Szilágyi András:,, Vir Immortalitatem Meritissimus" - Adalék Fráter György utóéletéhez, in: Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk. Lengvári István. Pécs, 1996. 357. A könyv címlapelőzék-metszete Zeller Sebestyén munkája; a pálos rend bonyolult allegóriája szintén Pongrácz Ignác programja szerint készülhetett: Rózsa György: Grafikatörténeti tanulmányok. Bp., 1998. 39-40. 11 Zimmermannt egyetlen jelzett müve alapján (olaj, vászon, 144 x 87 cm, Sárospatak, Rákóczi Múzeum) 17. századi festőként tartja számon a szakirodalom: Garas Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Bp., 1953. 127, 143; Visegrádi János: Báthory László pálos-szerzetes képe. Múzeumi és Könyvtári Értesítő II. 1908. 163-164, képpel - a ma már töredékes, évszámos felirat („Non Rcccdct Memoria Eius. 1615") nem a képet datálja tehát. Zimmermann 1743-ban Márianosztrán is dolgozott: DAP II. 119. A sasvári Kracker-kép (olaj, vászon, kb. 180 x 137 cm, közli Petrová-Pleskotová, Anna: Maliarstvo 18. storocia na Slovensku. Bratislava, 1983. 66. mint Szent Ágoston) csak feltételesen azonosítható a feloszlatási leltár tételével, vö. DAP II. 331. (másodmagával: und einen P. Pauliner vorstellend ... 6 Fl"). 12 Velladics Márta: A templom-és kolostorépületek hasznosítása II József szekularizációs rendeletei után (1782-1850). Ars Hungarica XXV. 1997. 345-353; Uő.: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782-1847). Századok CXXXIV. 1999. 6. 1259-1278; Uő: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon (1782-1790). Levéltári Közlemények LXXI. 2000. 1-2. 33-52, hivatkozással a történettudomány vonatkozó irodalmára, melyet az alábbiakban mellőzök. Már elkészült, de még nem publikus Velladics Márta hasonló című PhD-disszertációja, melynek vázlata ez utóbbi, kitűnő közlemény. 13 A példákhoz: Schoen Arnold: A budai Szent Anna-templom. Bp„ 1930. 173. („Ara Major ... Imaginem Sanctissimae Trinitatis. ... a famoso pictore Malpeth affabre elaborata..."), ill. DAP III. 293. (Wondorf, „Im Noviz Zimmer"). Nem mindenütt jellemző a feloszlatási leltárakra ez az anonimitás. A morvaországi müvészetlörténet-írás forrásértékű, első összefoglalásai, topografikus leírásokkal és művész-életrajzokkal pl. éppen ezeken az 1800 körüli összeírásokon alapulnak. A Cerroni-féle gyűjtésről szövegközléssel ld.: Lomiéová, Marie: Rukopis o uméni Jana Petra Cerroniho. Umëni XXVI. 1978. 60-78. 14 Tőketerebes becslése: DAP III. 23. Szolnayról: Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Bp., 1955. 256. ezzel az egy adattal; Liebről: Jávor Anna: Lieb Ferenc, az „edelényi festő". Művészettörténeti Értesítő XLIX. 2000. 167-186. (Helyiségenként 25, 30 Ft-os falkép-honoráriumok, egy nagy refektóriumi olajkép 100-ért.) 15 Kracker a 3. jegyzetben idézett varannói szerződés szerint összesen 400 Rf-ért vállalja a 14 olajkép. egy kis oltár és négy helyiség, továbbá a homlokzati freskó elkészítését 1754-ben; a znaimi domonkosok két predellaképért fizetnek neki 50 Ft-ot 1756-ban; a neureischi premontrei szentkép-sorozat 12 darabjáért 1758-ban 49 és fél ft-ot kap 1758-ban, a Mährisch Trübau-i ferencesek négy refektóriumi képéért 46 Ft-ot 1759-ben (Vránová: i. m. [7. j.] 175, 119, 175-176.). Kései, egri müveinek elszámolásait ld. Szmrecsányi Miklós: Eger művészetéről. Bp., 1937. 314 (pl. a régi székesegyház számára 1773-ban: „pro duabus imaginibus ad duas aras laterales Sancti Stephani et Ladislai ... 160.), 315 (a bükkzsérci föoltárképért 100 Ft-ot, a devecseriért 150-et fizettek 1779ben). 16 Inventur deren bei dem, den 26ten März 787 aufgehobenen, in Abaujvarer Komitat liegenden Prämonstratenser Kloster zu Joss vorgefundenen Naturalien, Mobilien, und Vieh Gattungen. MOL, C 103, 31. cs. JasovRosenau, N° 41, ill. Státny národny archív SR, Bratislava (a továbbiakban: SNA), B. I. 1. PPJ (Premonstrátska prepozitúra Jasov), Fasc. 54. N° 1. A teljesség kedvéért: „145. 1 Stück Hochaltar des Heiligen Johannes des Taufers, mit gipsmarmorierten Rahm und vergoldeter Bildhauer Arbeit. 4 St. gipsirten großen Statuen, alles Nagelfest." (MOL, i. h. fol. 379.) 17 Legalábbis ezt javasolja 1787. okt. l-jei jelentésében a jászói feloszlatási biztos, ld. 16. jegyzetben i. h. (MOL, C 103, Jasov), N° 10, 5. pont (fol. 257). Ugyanitt a 13. pontban (fol. 261) felveti, hogy a házi levéltár egy részét bízzák a jászói levéltáros (Fiscal, Archiv Notar Joannes Szilágyi) gondjaira. 18 Ld. 5. j. Sajóládról Boldog Báthori László pálos rendi szerzetes, szentírás-fordító, 17. századi (?) képe, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 208, párdarabja Martinuzzi György bíbornok. ltsz.: 209. Ld. Peregriny: i. m. (6. j.) 178, 583; Entz Géza: A Jankovich-gyüjtemény festményeiről, in: Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772-1846). Tanulmányok. Szerk.