Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - PUSKÁS Bernadett: Taraszovics Bazil munkácsi püspök (1633-1651) két antimenzionja.

PUSKÁS BERNADETT Taraszovics Bazil munkácsi püspök (1633-1651) két antimenzionja ADALÉKOK A 17. SZÁZADI EREKLYEKENDŐK KUTATÁSÁHOZ A bizánci ritusú templomok mindegyikében használatos antimenzion, azaz ereklyekendő a liturgikus rendeltetésű textilek különösen érdekes műfaja. A vászonkendö a hátoldalán, egy apró zsebbe varrottan viaszba foglalt ereklyét rejt. A vászonkendő elöoldalát legtöbbször grafika - rajz vagy nyomtatott ábrázolás - díszíti, amelyet kánoni szövegformula kísér. A felirat a tárgy liturgikus szerepét tárja fel, és ezt részletes dedikáció egészíti ki. Ebben tüntetik fel az antimenziont megszentelő főpap nevét és titulusát, a főpap jurisdikciós, joghatósági területét, a megszentelés pontos dátumát és a felhasználás helyét jelentő egyházközség nevét, templomának címünnepét, néhol még az ország uralkodójának nevét és címeit is. Ugyanitt szerepel a főpap saját kezű hitelesítő aláírása, amely az antimenzion megszentelésének tényét igazolja. Az újonnan felszentelt püspökök, illetve metropoliták általában saját antimenziont készíttettek a várható igényeknek megfelelő példányszámban.

1 így az antimenzion - olyan kötött tematikájú grafikai mű, melynek ikonográfiája a 18. századtól a témákon belül tovább szűkült és kanonizálódott - nemcsak önmagában, hanem mint egy régmúltba vesző és jövőbe mutató sorozat darabja is vizsgálható: az ikonográfia, a megfogalmazás stílusjegyeinek elemzése révén egy adott terület művészeti törekvései, a formanyelv változásai válnak kutathatóvá. Az ábrázolás és a felirat együttes vizsgálatával nyomon követhető egy-egy grafikai mü továbbélése, és ennek révén egy egyházmegye távolabbi művészeti kapcsolatrendszerének alakulása. Hiszen az előd vagy a szomszéd főpap antimenzionjának előképként való felhasználása mellett nyomtatott ábrázolások esetében gyakran az eredeti nyomólemezt használták fel újra, ilyenkor az ábrázolás változatlan maradt, csupán a szövegformulát „aktualizálták", cserélték ki. Magyarországon a görög katolikus egyházközségekben egykor használatos liturgikus textilekből csak szórványos emlékek maradtak fenn napjainkra, ezek elsősorban egyházi gyűjtemények kiállításainak részeként láthatók most.

2 A Görög Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény Nyíregyházán és a Nagy Szent Bazil Rend Máriapócsi Gyűjteménye csupán néhány 18-19. századi antimenziont gyűjtött össze a munkácsi, illetve nagyváradi görög katolikus egyházmegye területéről.

3 így különösen érdekes, hogy a Lembergi Nemzeti Múzeum (Lviv, Ukrajna) gyűjteményében Taraszovics Bazil munkácsi püspök (16331651) számunkra korábban ismeretlen antimenzionjának két eltérő példánya is fennmaradt. A múzeum Grafikai Osztályának antimenzion-gyűjteménye több mint ötszáz darabot számlál, ez az egyik legteljesebb ilyen gyűjtemény Ukrajnában. A gyűjtés munkájában a múzeumalapító Andrej Septickij (Szeptycki) lembergi görög katolikus metropolita (1900-1945) is tevékenyen részt vett, Kárpátaljáról, Ungvárról személyesen kérte el a munkácsi püspökök használaton kívüli antimenzionjait. Taraszovics Bazil antimenzionjai a Kárpátalja, illetve a munkácsi egyházmegye egyik kulcsfontosságú időszakának, az ungvári egyházi unió (1646) idejének művészeti emlékei. Bár jelenleg a két tárgy kapcsán több kérdés most még megválaszolatlanul marad, mindenképp fontos kiemelni őket az ismeretlenségből is. Ezek az antimenzionok már a kutatás kezdeti fázisában lényeges szempontokra hívják fel a figyelmet, adalékot szolgáltatnak ahhoz, hogy megismerjük azokat az öszszetett folyamatokat, melyek Kárpátalja bizánci egyházában és művészetében a 17. században lezajlottak. Az antimenzionokat szentelő püspök, Taraszovics sajátos helyet foglal el a régió egyháztörténetében - az egyházi egységre törekvés drámai alakja, hiszen keleti egyházi vezetőként egységre lépett Rómával, majd a helyi körülmények hatására visszalépett ettől, akarta az új egységet, de meg kívánta őrizni egyháza sajátos keleti arculatát is. A Kárpátalján létrejött helyi ortodox egyház egészének, és így a 16. század végére krízishelyzetbe sodródó munkácsi püspökségnek a történetében is sorsdöntőek voltak a 17. század első évtizedei. A keleti rítusú keresztények római katolikus hierarchiának alárendelt jogi státusa, az általános, a papság nagy részére is vonatkozó műveletlenség, az anyagi eszközök rendkívül szűkös volta, ugyanakkor a nyugati polgári kultúra révén megjelent kihívások a felsőpapság egy részében önvizsgálatot, az önazonosság keresését indították el. Az Oroszországhoz tartozó Kijevben a szellemi válság megoldására a helyi hierarchia feje, Mogila Péter ortodox metropolita bizonyos mértékben átveszi a nyugati egyház szemléletét az oktatásban, akadémiája tanítási struktúrájában és a művészetekben is.

4 A Lengyelországhoz tartozó ortodox Litvánia és Galícia területén az uralkodó támogatásával a Tridentinum - az akkor legkorszerűbbnek számító és működőképes megoldás - szellemiségében kívánják megújítani az egyházat: a helyi ortodox egyházat Rómával óhajtják egyesíteni.

5 Munkácson a helyzetet súlyosbította a püspökség jogi státuszának bizonytalansága. Taraszovics közvetlen püspökelődei már a breszti unió idején (1596) kapcsolatokat tartottak fenn a lengyelországi egyesültekkel, a görög katolikusokkal,