Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - POSZLER Györgyi: A Régi Magyar Gyűjtemény új szerzeménye: gótikus Madonna-szobor feltehetően a Dunántúlról

ezüst monstarnciát, valamint különböző ruhadarabokat említ.

9 Nem elképzelhetetlen, hogy amikor az apát Szombathelyre, rokonaihoz költözött, ugyanebből a célból magával vitt egy általa esetleg különösen kedvelt, kis méretű, s a magánájtatosság céljaira éppen alkalmas szobrocskát is.

10 Vajda sohasem mehetett vissza Tihanyba. 1790-ben ugyan már annyira közelinek érezte a visszatérés lehetőségét, hogy személyes holmijai egy részét előre oda is küldette, majd a terv meghiúsulása után ezeket ideiglenesen az aszófői plébánián helyeztette el.

11 Az apát 1795. szeptember 29-én Szombathelyen halt meg. Elképzelhető lenne, hogy a szobor ott élő rokonai tulajdonában maradt, s tőlük a családban öröklődött tovább.

12 A Madonna-szobor történetének megismeréséhez az adatokkal nem bizonyítható családi hagyományra épülő feltételezés nem adhat biztos támpontokat. Magáról a műtárgyról hányatott sorsának nyomai azonban biztosan leolvashatók: többször javították, átfestették és legalább részben újra is alapozták, mely beavatkozások folyamatos, ám feltehetően nem egyszer változó funkciójú használatára, esetenként új tulajdonoshoz való kerülésére utalhatnak. A drapériákat ma több rétegű, különböző korú bronzfestés fedi, mely alatt a középkori színezés legalább kisebb felületeken mindenképpen megőrződhetett. Mária eredetileg kék bélésű arany köpenyt viselt, erről a bélésen megmaradt azurit nyomok biztosan tanúskodnak. Ruhája ujjában azonban vörös lüszteres, barokk színezésből származó részletek fedezhetők fel. A középkori festés legépebben a testfelületeken látható, a Gyermek testén igen kopottan és sérülten, minthogy az egyik átalakítás során ezt is bronzfestékkel vonták be.

13 Bálint Péter úr szíves közlése szerint a második világháború alatt, valamint az azt követő nehéz időkben a Madonnát - feltehetően a megőrzés vagy az elrejtés szándékával - vastag gipszréteggel vonták be, ez azonban - hála talán a sok s kemény átfestési rétegnek - nem hagyott maradandó nyomot felületén.

14 Szobrunk középkori történetének megismeréséhez, annak meghatározásához, hogy azt hol, milyen célra rendelték meg, és eredetileg hol használták, a stíluskritika kínálta lehetőségek számbavételével próbálhatunk még meg valamelyest közelebb jutni. Közeli stíluspárhuzamait a 15. század közepének svábbajor, ulmi művészetében találjuk meg. Ugyanabban a körben, ahol a sümegi Darnay-gyűjteményből a Magyar Nemzeti Galériába jutott, tüskevári eredetűnek tartott, az 1450 körüli évekre datált Madonna'

5 mintaképei és analógiái is meghatározhatók. A tüskevári szobor közeli párhuzama, új szerzeményünk tágabb értelemben vett előfutára Hans Multscher 1440-es években készített landsbergi Madonnája.

16 Az igen hasonló mozdulatú, jobbjával anyja fejkendőjébe kapaszkodó, határozottan kifelé forduló Gyermek Multscher alkotásán keresztbe vetett combján almát tart. Könnyen elképzelhető, hogy ugyanígy tett mára letört baljával szobrunkon is a kis Jézus. Szinte ugyanezt a testtartást és mozdulatot látjuk viszont a Darnay-gyűjteményből származó Madonnán azzal a különbséggel, hogy ott az eredeti motívumot leegyszerűsítve a Gyermek jobbjával anyja köpenyének szegélyét markolja. A kvalitásbeli különbségeket és a három szobor készítése közti 10-20 év eltérést figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az alakok formálása, kompozíciója, a testtartások és mozdulatok nagyon közel állnak egymáshoz, éppúgy, ahogy közeli rokona egymásnak néhány részletmegoldás is: az arcformák, az arcvonások, a haj vezetése és a drapériák kezelése. 4. Hans Multscher iskolája: Trónoló Mária a Gyermekkel, 1450-1460 körül. Tiefenbach am Federsee, plébániatemplom. A Multscher-követők körében 1450 körül készített Madonnaszobrok

17 mutatják a stiláris részleteknek a szobrunkat jellemző megoldások felé vezető következő állomását, s ugyané kör 1450-1460 közé datált alkotásai a legközelebbi analógiák. Példaként a tiefenbachi trónoló Máriát

18 említhetjük. Feltűnő hasonlóságot mutatnak az arcok részletei, a szem, a száj és az orr alakítása, a laza hullámokban hátrafésült hajtincsek, s a megjelenésében még valamelyest a lágy stílust idéző, formavilágában - a határozott élbe törő, szögletes gyűrődésekkel - azonban attól már messze eltávolodó drapéria. Az ulmi múzeum egy ugyanerre az évtizedre datált - zömök vaskosságával Madonnánk könynyedségére ugyan egyáltalán nem emlékeztető - Szent Katalinszobrán

19 a köpeny szinte azonosan formált, ellaposodó tálredői szolgáltatnak kitűnő példát arra, hogy jó kvalitású minták után dolgozó, ám szerényebb képességű faragók kezén a formák egyszerűsítése, sematizálása révén egymástól akár távol eső területeken is igen hasonló megoldások születhetnek. Új szerzeményünket a fenti stíluskritikai elemzés alapján az 1450-es évtizedben a Multscher-követők körében készült alkotásnak tekinthetjük. A kis méretű, feltehetően nem egy