Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - PLESZNIVY Edit: A destigmatizáció állomásai. Festőművészek képei a Pszichiátriai Múzeum gyűjteményében

ihlető forrását. 1914-1918 között készült képeinek színvonalán a betegség még nem hagyott nyomot. 1917. március 28-án a Moravcsik Klinika elmeosztályára került paralysis progressiva diagnózissal. Ugyanez év szeptember 25-én ismét kórházba vitték, kórképe ekkor dementia praecox. 1919. július 26-án újra a Moravcsik Klinikán találjuk, ahonnan 1924. április 23-án átszállítják a lipótmezei intézetbe, melynek 8 éven át, haláláig lett a lakója. Noha csak 1932-ben hunyt el, festői pályafutása 1918ban tragikus módon lezárult. 1921-ben kelt kórrajzában ez olvasható: „Sehogy sem lehet rábírni, hogy valamit rajzoljon vagy írjon... A saját képeiről készült fényképeket nem ismeri meg."

24 Juhász Gyula 1925-ben A szépség betege című írásában megrendítő empátiával ír festőbarátja tragikus sorsáról: „Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele, és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépíteni... így menekült lassan, de biztosan egy másik dimenzióba. Innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe."

25 Az utolsó híradások a festőről Bálint Jenő műkritikus, egy ugyancsak közeli barát sorai, melyeket 1929-es lipótmezei látogatását követően vetett papírra: „Fekszik, mint víz alá merült holttest, szabad préda az időnek... Orvosai mondják: másfél esztendeje, hogy hangot adott. Az is halk moraj volt inkább, mint beszéd."

26 A Pszichiátriai Múzeum régi kórrajzai között található az orosz avantgárd táncos, Vaclav Nizsinszkij (1889-1950) kórlapja is. A balettművész anyósához, Márkus Emília színművészhez látogatott Magyarországra 1941-ben, amikor rosszulléte miatt néhány napra Lipótmezőre, majd onnan egy svájci szanatóriumba szállították. Nizsinszkijnél a skizofrénia 1918-ban manifesztálódott, és élete hátralévő részében, 23 évig kényszerítette elmegyógyintézetbe és otthoni ápolásra. A betegség drámai módon pályája delén törte ketté a művész karrierjét. „Oly mélyen magába szállt, hogy többé már nem értette meg az embereket... Éreztem, hogy lassan, visszavonhatatlanul, valami láthatatlan, megfoghatatlan hatalom befolyására elszakad saját művészetétől, életéről és tőlem" - írta felesége, Pulszky Romola balerina.

27 Nizsinszkij a kór elhatalmasodása idején, 1918-1919-ben naplót írt, és kreativitását rajzolásban élte ki.

28 Az 1940-ben magyarul is megjelent, Paul Claudel utószavával kísért Harc istenért című naplóját, a táncos absztrakt-geometrizáló rajzai illusztrálják. A visszaemlékezésekkel átszőtt írás lapjain egy önmagával, környezetével és látomásaival viaskodó, a világot messianisztikus hittel megváltani akaró, nagyzásos téveszmékkel sújtott személyiség megrázó belső küzdelme tárul fel: „Isten meg akarja vizsgálni az életet, és én leszek az O eszköze. Én vagyok a megváltó. Nizsinszkij vagyok, nem Krisztus. Szeretem Krisztust, mert olyan, mint én. Szeretem Tolsztojt is mert hasonlatos volt hozzám. Meg akarom menteni az egész földet a megfulladástól. Minden tudósnak ott kell hagynia a könyveit, és hozzám kell jönnie, és én mindenkinek segíteni, fogok, mert sokat tudok." „Isten és Nizsinszkij"- írta alá a naplót 1919. február 27-én.

29 A lipóti gyűjtemény egyik legizgalmasabb művészettörténeti felfedezése Pál István (1888-?) festőművész méltatlanul elfeledett munkássága.

30 A múzeum Pál 18 db képét őrzi.

31 Az 1909-ben a Nagybányai Szabadiskolában, majd 1912-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozó művészt 1920-ban, 1929ben és 1932-ben többször kezelték az angyalföldi és a lipót6. Pál István: Az angyalföldi intézet társalgójában biliárdozók, 1929. Budapest, Pszichiátriai Képtár-Múzeum mezei elmegyógyintézetben. Pál István kórházi képein - ellentétben Gulácsy vagy Nemes Lampérth müveivel - a betegség stilárisan nem hagyott nyomot. A sivár kórházi belsőket, az érzelem nélküli, közönyös állapotba süppedt betegtársakat megörökítő, dekoratív kompozícióit - korábbi festményeihez hasonlóan - kubisztikus formakezelés, élénk színhasználat és hangsúlyos, fekete kontúrozás jellemzi. A feljegyzések szerint Pál a kórházban Van Gogh-gal azonosította magát, egy betegtársáról készített portréját pedig „Der ungarische Van Gogh"-ként szignálta. A párhuzam a betegségbe torkolt két életút hasonlósága révén nem tűnik abszurdnak. A festő egyik kórházi főművének, Az Angyalföldi Intézet társalgójában biliárdozók című kompozíciójának Van Gogh-i reminiszcenciájára már Pertorini Rezső pszichiáter is felhívta a figyelmet (6. kép).

32 Bár Pál Istvánnak csak egyetlen művét őrzi a Nemzeti Galéria Grafikai Osztálya,

33 az utóbbi időben életműve körül lassan oszladozik az ismeretlenség homálya (7. kép). Egy-egy újabban felfedezett alkotása rendre felbukkan kiállításokon vagy az aukciós katalógusokban.

34 Bártfay József Árpád (1865-1937) müncheni akadémiai festészeti tanulmányait megszakítva, 1894-ben került haza Budapestre, a lipóti elmegyógyintézetbe.

35 Betegsége egész életére, 35 évre kórházba kényszerítette. Érzékeny, míves tusrajzain - monoton sziklás tájak végtelen sorozatán - a paranoiás beteg kiüresedése és belső magánya tükröződik (8. kép).

36 Zórád Géza (1896-1959) festőművész évekig visszatérő páciense volt a kórháznak. Naturalisztikus plein air kompozícióinak és életképeinek sokasága található a múzeum gyűjteményében, és díszíti az intézet falait.

37 A nagybányai iskolázottságú Áronson Gábor (1914-1990) festő János Kórházba került hagyatékából a Magyar Nemzeti Galéria közvetítésével jutott egy válogatás a lipóti gyűjteménybe 1993-ban.

38 Áronson 1945 után készült képein Máttis Teutsch János művészetének erős inspirációja hagyott nyomot. Akvarelljein a küldetéstudattal áldott és terhelt művész lázálomszerű víziói, profetikus látomásai kelnek életre (9. kép). Az ugyancsak brassói születésű festötárs, Máttis Teutsch hatása alól rajztanárként sem tudta kivonni magát, oktatói programjában a „mester" Kunst Ideologie című pedagógiai munkáját követte.