Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - GERGELY Mariann: Egy „ismeretlen festő" férfiportréja. Huszár Vilmos korai önarcképe

falfestészeti stúdiumairól. Tudjuk tehát, hogy a portrékészítés rendszeres festői gyakorlatává vált, s ez a későbbiekben is része volt művészi tevékenységének. Külföldi útjáról hazatérve, 1906 nyarán - egy rövid időre - ő is résztvevője volt a fiatalok körében kitört nagybányai „művészeti forradalomnak", néhány korabeli képén a francia fővárosból érkezett fauve stílus jellegzetes formajegyei ismerhetők fel.

10 A következő évek hazai megújító törekvéseihez azonban már nem csatlakozott, végleg elhagyta Magyarországot, és Hollandiában telepedett le. Ott alapított családot, az ottani művészeti közéletbe próbált beilleszkedni, s a Piet Mondrian és Theo van Doesburg nevével fémjelzett De Stijl folyóirat és avantgárd csoport egyik alapító tagjaként ismerte meg munkásságát a világ. Az új életet kezdő fiatal festőnek idegen közegben kellett megmutatnia, hogy mit tud, az addig megszerzett ismereteit kellett kamatoztatnia új hazájában. Huszár az említett hágai kritikus, Bremmer művészctclemzö és festészeti kurzusaira járt - itt ismerte meg későbbi feleségét is -, s a rendszeres stúdiumok során természetesen a portréfestés problematikájával is foglalkozott. Feltételezhető, hogy a svájci gyűjteményből való önarckép ebből a korszakból, az 1907 körüli időből származik. A mü tanulmányjellegére utal a merevségig pontos, precíz kivitelezés, a technikai tudás és a manuális képességek bemutatásának a szándéka. A képen nem szerepel Huszár szignója, noha korábbi ismert müvein folyóírással, nyomtatott nagybetűkkel vagy monogrammal jelezte szerzőségét. Hasonlóképpen szignált a néhány évvel későbbi, 1910-ben készült kettős portréja, ahol a festő feleségével együtt látható (3. kép). Ezen a képen már az egzisztenciát teremtett, világot járt, öntudatos művész 2. Pierre Puvis de Chavannes: Önarckép, 1857. Lappang 3. Huszár Vilmos: Önportré feleségével, 1910. Hága, Haags Gemeentemuseum érett személyiségével szembesülhetünk. Holland barátai révén a művészeti közélet legelevenebb köreivel került kapcsolatba. Túl volt már egy féléves párizsi és londoni tanulmányúton, és 1909-ben feleségül vette az intelligens, vagyonos Jeanne van Teylingent. A voorburgi házuk ablakából beszűrődő napsugár arcvonásaikat finoman körülrajzolja, a férfi vállán nyugvó érzékeny női kéz a hitvesi hűség gyengéd megnyilvánulása. A kép centrumába helyezett festő beállítása szinte teljesen megegyezik a korábbi önarckép-tanulmányon megjelenő figuráéval, s itt is megfigyelhető a részletek aprólékos kidolgozása. Ugyanaz a szakállas arc és jellegzetes fejforma, a meleg barna szemek és karakteres vonások. A finoman alkalmazott naturalista megoldások az érzékletes művészi kifejezést szolgálták, egy konszolidált élethelyzetbe került művész önreprezentációjának magas színvonalú megjelenítését. Huszár e tradicionálisan megfestett zsánerképén - önmagát középpontba állítva - a szilárd polgári értékekre támaszkodó citoyen életformát dicsőítette, s ezzel az évszázados holland művészeti hagyományokhoz kapcsolódott." A szóban forgó, 1907 körüli Huszár-önarckép tehát valószínűleg a hollandiai „posztgraduális" művészeti tanulmányok során készült portréstúdiumok egyik igényesen kivitelezett darabja. Végezetül arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon ki, mikor és miért helyezte a képre az említett „P. Puvis de Chavannes Paris 1890" feliratot? Amennyiben elfogadjuk a katalógusban közölt restaurátori véleményt, miszerint a szöveg feltehetően egykorú a képpel, akkor a kompozíció elkészülte után vagy maga a festő, vagy esetleg növendéktársai karcolhatták a nedves felületbe a szöveget. Ennek bizonyára konkrét okai