Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - RÓKA Enikő: Ernst Lajos és Rippl-Rónai József. Még egyszer az Ernst Múzeum üvegablakáról

elején íródhatott az a levél, melyben Ernst a megkapott tervet értékelte: „A vázlat igen tetszik, csak egy kérésem lenne még, hogy a két álló alaknak drapériát adjál, mely színben igen jól fog kinézni, és esetleg a kezükbe lehetne valamit adni, mely az egyes művészeteket jelképezné, miáltal összefüggésbe hozzuk a képet a helyiségek tartalmával és czéljával." Rippl dühösen ráfirkálta a lapra tömör véleményét: „Marhaság".

10 Ezzel azonban még nem volt vége a megrendelő és művész közötti huzavonának. 1912. február 14-én, amikor Róth Manó már a végleges kartonon dolgozott, Rippl így panaszkodott Lázár Bélának: „Nem megyek én sem rendesen a Japánba, és így nem is igen jövök össze az Ernszt-tel (aki most már - mikor készen van a dolog - nem bánná, ha Petőfy (sic!) helyett Mátyás király állna a meztelen nők között. Mit szól ehhez? Én természetesen lefújtam, mint teljesen lehetetlent - egészen elmegy az ember kedve az együttműködéstől, ha ilyeneket kell zsebre dugni)."" Ezek szerint Ernst még legalább két, számunkra és a művész számára is meglehetősen abszurdnak tűnő javaslattal állt elő. Ötletei mégsem annyira meglepőek, ha gyűjteményére gondolunk, melynek egyik közismerten leggazdagabb és legfontosabb része a Petőfi-anyag volt, melyet külön, kupolás teremben állított ki múzeumában. A Hunyadiaknak két külön szobát szentelt Ernst. Mátyás művészeteket pártfogoló szerepe modellértékű volt számára, ezt tükrözi a múzeum bejáratához, két oldalra elhelyezett Mátyás- és Beatrix-domborműmásolat is. Rippl-Rónai sikerrel állt ellen Ernst próbálkozásainak. „Megy a munka, ami ha akaratom szerint megy, igen jól fog sikerülni. Gazdag színű - térben jól elrendezett, hatásos, dekoratív ablak lesz (...) elérem az egyöntetű üvegkép színorgiáját, ami nagy fontossággal bír az adott helyen" - írta korábban idézett 1912. február 14-én kelt levelében.

12 Világosan érzékelhető, mennyire másként állt a feladathoz a művész és a megrendelő. Bár Rippl még jóval a múzeum megnyitása után is panaszkodott Ernst Lajos határozatlanságaira, és főleg a kifizetetlen számlákra,

13 ami megvalósult, az teljességgel megfelelt elképzeléseinek. Feleky Géza a Nyugatban megjelent írásában mint az ablak behelyezésének pillanatánál jelen lévő számolt be az eseményről, és Rippl-Rónai szájába a következő szavakat adta: „Talán jólesik majd az emberek pillantásának kijövet ez a csokor tarka mezei virág."

14 A művész elégedett lehetett, tervét keresztülvitte, az Ernst általjavasolt figurákat, jelképeket lehagyta müvéről. Ernst azonban többet akart, mint egy csokor tarka mezei virágot. Nem maradt más választása, mint hogy ő maga ruházza fel az ablakot többletjelentéssel. Bár innen hallgatnak a források, de talán nem túl merész a következő gondolatmenet. Lehet, hogy Ernstnek az ablak elhelyezését követően jutott eszébe, hogy a múzeum belsőépítészeti részleteinek tervezőjével, Lechner Ödönnel egy posztamenst alakíttasson ki alatta, melyre Munkácsy büsztjét helyezheti. Egész múzeumának koncepciója a köré a gondolat köré csoportosult, hogy a múlt, a 19. század képzőművészete és a 20. századi művészet közötti folytonosság legfontosabb összekötő eleme a nemzeti karakter kifejezése. A történeti termekben látható számtalan 19. századi festmény és grafika, a müvészönarcképek múlt századtól a kortárs művészekig ívelő gyűjteménye és a kortárs időszaki kiállítások együtt ugyanezt a folyamatosságot sugallták. Ahogyan Lázár Béla 1922-ben az alapító céljait öszszefoglalta: Ernst „a magyar történeti múlton felépülő modern művészeti haladás szolgálatára vállalkozott".

15 Tudjuk, hogy nagyra becsülte az egyébként már régóta kultikus tisztelettel övezett Munkácsyt,

16 még igazgatósága idején a Nemzeti Szalonban kiállítást rendezett müveiből,

17 majd saját intézményében is többször tárlattal ünnepelte jubileumait.

18 Munkácsy történeti témájú müvei, önarcképe megtalálhatóak voltak gyűjteményében, de éppúgy gyűjtötte és alkalmasint publikálta a művész leveleit is.

19 Ernst szerint - kortársai vélekedéséhez hasonlóan - a nemzeti művészet megteremtéséért való küzdelemben fontos állomást jelentett Munkácsy, aki megteremtette a magyar zsánerfestészetet, ahogyan a nagybányai iskolából induló képzőművészek is a modern magyar művészet létrehozásán fáradoztak.

20 Ha 1912-ben, a megnyitáskor valaki belépett az Ernst Múzeumba, már a lépcsőházban érzékelhette, mi a múzeum programja. Rippl Rónai József üvegablaka a művészet ideálvilágába invitálta a látogatót, egy múzeumba, ahol a modern magyar képzőművészet pártfogása a régiek tiszteletével, kultuszával párosul.

21 Azzal, hogy az üvegablak alá Munkácsy mellszobrát tették, és a nőalak, úgy tűnik, megkoszorúzza a művészt, megvalósult Ernst vágya. A szobor és ablak összefüggésbe kerülve valóban kifejezte a múzeum szellemiségét. Két generáció találkozott itt, az egyik még a 19., a másik már az új század képviselője, ráadásul mester és tanítvány. RipplRónainak ez a megoldás nem lehetett ellenére. 1914-ben Rippl elküldött egy levelet - melyet Munkácsy az unokanővérének írt - a dokumentumokat lelkesen gyűjtő Ernstnek, és büszkén hozzáfűzte: „Itt láthatod, hogy boldogtalan, és más sorsra volt érdemes az én kedves mesterem. De azt is látod, hogy mire becsült engemet a többiek mellett."

22 JEGYZETEK 1 Szeretném megköszönni Szűcs Györgynek, hogy felhívta a figyelmemet a Rippl-Rónai-üvegablak és a Munkácsy-büszt kapcsolatára, és így mintegy „ötletgazdája" volt ennek a cikknek, valamint Földes Mária és Földi Eszter segítségét. 2 A megnyitásról május 9-én és 10-én számoltak be a lapok. Válogatás a cikkekből: Ernst Múzeum. A magyar történet, irodalom, színészet és zene emlékeinek gyűjteménye. Bp., 1912. 3 Vasárnapi Újság LIX. 1912. 20. sz. május 19. 397-399. 4 Magyar művészek arcképei. Ernst Múzeum. Bp., 1931. Kat. 154. Munkácsy Mihály arcképe. Gipsz. Pásztor János müve. Lázár Béla hagyatékában két fotón látszik a Munkácsy-büszt, felirata szerint Pásztor János alkotása: MTA MKI MKCS-C-/-44/770., 845-10. 5 Az egyik nőalak kezében levő koszorú egyértelművé teszi az utalást a Múzsákra. 6 Rippl-Rónai később többször említi, hogy Ernst nem volt hajlandó írásba adni semmit, szerződés kettejük között nem született. A művész leveleiből kiderül, hogy a munka elvégzéséért 1000 korona tiszteletdíjat kért, valamint egy a múzeumban rendezendő Rippl-kiállítás esetére Ernst százalék-elengedést ígért, vagyis kevesebb százalékot vont volna le az eladott képek árából. Rippl Rónai József levele Lázár Bélához. 1912. augusztus 19. MNG Adattár 3651/1939/36; Rippl Rónai József levele Ernst Lajoshoz 1912. július 25. és augusztus 3. P1M Kézirattár V. 4320/66/5-6. 7 Rippl-Rónai József levele Ödönhöz. 1911. november 28. MNG Adattár 20408/ 1979 19/6. 8 Rippl-Rónai József levele Ernst Lajosnak. 1911. december 5. PI M Kézirattár V.4320/66/9. Az üvegablak eredeti funkcióját és elhelyezését tekintve bizonytalan a Rippl-Rónai-szakirodalom. Mivel szerződés a megbízásra vonatkozólag nem volt, csak az a fennmaradt három üvegablak-terv lehetett az elemzők kiindulópontja - közülük az egyik az Ernst Múzeum üvegablaka -, melyet 1912-ben publikált Lázár Béla Dekoratív festmény egy magyar