Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FÖLDI Eszter: Georges Rodenbach és Rippl-Rónai. A Les Vierges története

6. Rippl-Rónai József: Les Vierges IL, 1895. Színes litográfia. Magyar Nemzeti Galéria kintve semmiféle együttműködést nem tapasztalunk közöttük, eltekintve attól a vágytól, hogy művészi, könyvbe való nyomatokat alkossanak. Különbözik a technika és a képek száma. Az egyetlen közös gondolat, amelyet talán ki kivántak fejezni a két könyvvel, a tél és nyár, élet és halál ellentéte.

56 A Les Vierges négy litográfiáját szemlélve, nehéz következetes művészi programot találni bennük. Rippl így írt róluk: „Az én könyvemet a világosság, fiatalság, a nap ragyogása és a szép természet bearanyozása, fiatal leánykák habozása az életük küszöbén, később, és végre midőn megnyugodva tekintenek vissza múltjukra stb. Rövid álom."

57 Ripplnek tehát nem volt konkrét elképzelése az egyes képek értelméről, sem sorrendjükről. Amit meg lehet állapítani mégis, az az, hogy az utolsó kép a „történet vége", a szűz útjának utolsó állomása. A Nabik említett kompozíciói nyilván hatottak intellektuálisan és stilárisan is Rippl-Rónaira. A magyar festőt minden bizonnyal megérintette barátai szimbolizmusa. 1895 novemberében a következőket írta anyjának: „Érzem mások és magam kárán erkölcsi botlásaim súlyát, és érzem egyúttal azt is, hogy csak a „Szép"-ben, az ideálisban találhatom fel lelkiismeretem megtisztulását és megnyugvását."

58 Mindazonáltal ezek a litográfiák, noha érződik rajtuk némi szimbolista íz, inkább rendkívül dekoratív, artisztikus nyomatok, melyeken megjelenik a szimbolisták, és főképp a Nabik egyik kedvelt témája. A kompozíciók következetlensége érezhető Georges Rodenbach hozzájuk írt meséjében is. A képek és szövegrészek nem feleltethetőek meg egymásnak tökéletesen, ám a mese mégis ad valamiféle magyarázatot: a litográfiák a fiatal lányok absztrakt útját jelképezik, amely a házasságtól öregségükig tart. Az első litográfián (5. kép), amelynek az út elejét kellene mutatnia, mindössze egy idilli kép látható: két fiatal lány, az egyik almafa alatt ül, a másik állva olvas. Még ösvényt sem látunk. Rodenbach tárja fel a jelenetet: a szöveg majdnem fele olyasmit mond el, ami a képeken láthatatlan. Az első részben leírja a szüzeket, akik „még tájba olvadnak", ártatlanok, „tökéletes összhangban" a természettel. A lánykák még test nélküli lelkek, mind egyformák. Meg kell találniuk sorsuknak megfelelő saját útjukat, amely elvezeti majd őket boldogságukhoz. A szüzek tehát elindulnak, különböző utakon, vérmérsékletük szerint változó viselkedési formákkal. Rodenbach több típust sorol fel, köztük az utolsó az a lányka, aki „sorsát inkább a könyvekben, semmint az életben keresi". Ez a szűz végre megjelenik a második litográfián (6. kép). Almafa előtt áll, lehajtott fejjel, a külvilágról tudomást sem véve, olvas. Rodenbach szerint ő „az, aki a hold befolyása alatt született", a dekadens attitűdöt személyesíti meg. A szavak akár Des Esseintes herceget, Joris-Karl Huysmans híres Különc (A Rebours) című regényének hősét is jellemezhetnék: „az ég kékje, a fák, a folyóvíz bántóan erőteljesek neki", és „mily varázslatos minden, ami művi! O, nyugság és hazugság kéjes álma!". Ebben az attitűdben még Arthur Schopenhauer 7. Rippl-Rónai József Les Vierges HL, 1895. Színes litográfia. Magyar Nemzeti Galéria