Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - FÖLDI Eszter: Georges Rodenbach és Rippl-Rónai. A Les Vierges története
/. Luden Levy-Dhurmer: Georges Rodenbach portréja, 1896. Párizs, Musée d'Orsay lizálja Flandria hajdanvolt és rég elveszett dicsőségét, a lassú és unalmas kisvárosi létet. Bruges több mint négyszáz évig a középkori Európa legfontosabb észak-nyugati kereskedelmi központja volt. A 15. század végén azonban tengeri kijárata megszűnt, így Bruges elvesztette központi szerepét, hanyatlásnak indult és hamarosan „halott városként" kezdték emlegetni. Rodenbach regényében egy fiatal özvegyember költözik Bruges-be. Azért oda, mert a halott városban halott felesége feletti gyászának megtestesülését látja. Egy vigasztalhatatlan gyászidöszak után a férfi egy, az utcán megpillantott fiatal színésznőben feleségét látja feléledni. Az igaznak hitt hasonlóság bűvöletében él, és újraéli a színésznő mellett halott felesége oldalán érzett boldogságát. De az új asszony nem tudja tiszteletben tartani a halott feleség rejtélyét, és ezzel megtöri a varázst. A férfi felszabadul a hazugság rabsága alól, rádöbben a valóságra és megfojtja a színésznőt. Bruges ismét halottá válik. A regény igazi „főszereplője" azonban maga a Halott Város, melynek középkori, misztikus hangulatát, régi palotáit, begina kolostorait, rakpartjait, elhagyott sikátorait Rodenbach költői képekben festette le. Az érzékletes „városidézés", meg a regény mélabús-érzelmes története óriási sikert aratott, és valóságos Bruges-divatot teremtett. Egész zarándoklat kezdődött, művészek és turisták egyaránt látni akarták a várost, beszívni melankolikus levegőjét, „hagyni, hogy annak közterei és harangjai alakítsák lelküket". 29 A festő-illusztrátor Georges de Feure 1895-1896-ban oda is költözött, és Rodenbach hatására egy sor képet készített egy női alaktól kísértett férfiről. A belga festő, Henri le Sidaner 1898ban lakást bérelt a regényben is szereplő Miroir rakparton. A város számos festőt megihletett: William Degouve de Nuncques, Lucien Lévy-Dhurmer és Fernand Khnopff mellett Rippl-Rónai is készített ott festményeket. Lucien Lévy-Dhurmer festette meg Rodenbach portréját (1896) (1. kép), ahol az írót közeinézetbői, Bruges egyik rakpartja előtt ábrázolta. Lévy-Dhurmer még több, Rodenbach által inspirált képet is festett, mint a Csend {Le Silence, 1895-1896 k.), vagy Marguerite Moreno Rodenbach ,,Fátyol"-jának szerepében (Marguerite Moreno dans le rôle du „ Voile" de Rodenbach, 1896). 30 RIPPL-RÓNAI, „A MAGYAR NABI" Rippl-Rónai József egy évvel Rodenbach előtt, 1887 márciusában érkezett Párizsba. Számára az „áttörést" az 1894-es év hozta meg: ekkor állította ki Nagyanyám című képét a Salon des Champs de Marson, amely zajos sikert aratott. A Revue blanche hasábjain Alfred Jarry dicsérte meg, nevét Whistleré mellett említve. James McNeil Whistler említése kézenfekvő volt Rippl e müve mellett, hiszen nem sokkal korábban, 1891-ben vásárolta meg a Musée du Luxembourg A művész anyjának portréját, amely nagy hatást gyakorolt a fiatal művészekre és így Ripplre is. Rippl-Rónait Nagyanyám című művének sikere miatt látogatták meg a Nabik Neuillyben. és nemsokára e csoport tagja lett, „a magyar Nabi" néven.
