Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - ZWICKL András: A kép határain kívül. Kép és keret a nagybányai mestereknél

ZWICKL ANDRÁS A kép határain kívül KÉP ÉS KERET A NAGYBÁNYAI MESTEREKNÉL Amikor a múzeumokban vagy kiállításokon festményekkel találkozunk, nem sok figyelmet szentelünk a kereteknek. Érdeklődésünk rendszerint az általuk körülhatárolt festett felületre, magára a képre irányul. Hasonlóképpen kezelik a festményeket a művészettörténeti könyvek, reprodukcióik többnyire keret nélkül mutatják őket.

1 A hiány ebben a közegben általában nem tudatosul bennünk, a valóságban azonban rögtön feltűnik. A keret a kép olyan eleme, amely nélkül az hagyományosan nem került a nyilvánosság elé. Látszólag járulékos kellék, ugyanakkor mégis a festmény elengedhetetlen tartozéka, amely annak fizikai-mechanikai védelmén túl elsősorban arra szolgál, hogy az ábrázolást elkülönítse, elválassza a külvilágtól. Ahogy A képkeretről szóló tanulmányában Georg Simmel írja róla: „Kizár a műalkotásból mindenfajta környezetet, tehát a szemlélőt is, s ezáltal elősegíti annak a távolságnak a létrejöttét, amely kizárólagos feltétele az esztétikai élvezhetőségnck."

2 A magyar festészetben a 19. század végére meghonosodott nyugat-európai mintájú, szalonszerű kiállítások, amelyek révén a nagybányai művésztelep első generációs művészeinek alkotásai a közönség elé kerültek, gyakorlati okokból is szükségessé tették ennek a szempontnak az érvényesítését: a Műcsarnok tárlatain az egymás fölött több sorban, sűrűn összezsúfolt festmények valóban minél hangsúlyosabb elhatárolást igényeltek. Milyen keretben állították ki müveiket akkor a nagybányai festők, illetve milyen keretben látjuk ma ezeket a képeket? Feltűnő, hogy a különböző tagolású, egyszerű profilú léckeretek mellett nagy számban fordulnak elő az ún. ökörszemes keretek.

3 Más képeken díszesebb, általában barokk vagy rokokó mintájú keretekkel találkozunk, ilyenek a francia impresszionisták által kedvelt ún. brüsszeli, azaz XIV. Lajos- (Louis Quatorze), vagy Régence-, illetve XV. Lajos- (Louis Quinze) keretek.

4 A hagyományosnak számító típusok mellett különböző növényi elemekkel díszített keretek is megjelennek. Ferenczy festményei között egyaránt felbukkannak a magas kiülésű, sokszor félhengeresen domború levél-, illetve virágfüzéres keretek naturalisztikusabb megformálású és drapériaszerüen stilizált változatai

5 (1. kép). Honnan tudjuk, hogy ezek a képek a készülésükkor kapott, eredeti keretben vannak? Jellegük és állapotuk, illetve az esetlegesen rajtuk található információk mellett az eddig említett darabok esetében emellett szól korai múzeumba kerülésük, ám ez a tény sem feltétlenül perdöntő erejű. Legbiztosabb támpontnak a korabeli források bizonyulnak, de a már említett okok miatt meglehetősen ritkán fordul elő, hogy az írásos forrásokból valami közelebbit tudjunk meg az egyes művek rámáiról. 1. Ferenczy Károly: Festő és modell, 1904. Magyar Nemzeti Galéria A századfordulón született, keretre vonatkozó megnyilatkozások általában az annak funkciójával kapcsolatos elvárásokat és gyakorlatot tükrözik. Ezek között akadnak az „amatőrök" számára adott jó tanácsok, mint például a Modern művészet című folyóirat cikke, amely a Simmel által is megfogalmazott elvek gyakorlati alkalmazásáról szól,

6 és még egy nagybányai cikkíró is kifejti véleményét a müvet öltöztető ráma kiválasztásának „illemszabályairól".

7 Márkus László Művészet-beli tanulmánya szerint a jó keret „határvonal a fizikai világ és a művészet világa között", amely „ha elvégezte ezt a kötelességét, szerényen visszahúzódik". A szerző példákkal illusztrálja az adott képhez nem illő, rossz megoldásokat.

8 Ezek az írások kitérnek arra, hogy a megfelelő keret kiválasztásában szerepet játszik a festmény kora és stílusa, sőt a tervezett háttér tónusa. Ezen kívül nem kell „drágának vagy különösen pompásnak lenni - az ilyenek gyakran ízléstelenek és csak rontják a mű hatását: lehet képet egyszerűen és ízlésesen is berámázni..." - írja egy tervezett berlini magyar kiállítás kapcsán Somssich József a Műcsarnok folyóiratban.

9