Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - KIRÁLY Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Csók István nagybányai tematikája és a mítoszkereső századvég

igényét, az isteni eredetűnek tudott ihletet látták fenyegetve, amikor új mitológiát hirdettek: a modern alkotó szubjektumét. Tevékenysége során a művész az objektív világjelenségeibe saját lényének jelenségtartalmait vetíti, azaz átlelkesíti, „átpoetizálja" azokat. A „régi istenek tarka nyüzsgését" a költő vagy festő egyéni mitizáló hajlama tartja elevenen, vagy éleszti újjá. „A költészet az igazi abszolút valóság. [...] Minél költőibb, annál igazabb."

48 Az iparosodó társadalomban a gondolkodás az alkotót a Teremtő helyére jelölte. A művészet megújulásából új vallások, új mítoszok támadtak. Mint fentebb láttuk, a művészeté, és mint látni fogjuk, a természeté. „NATURAL1A NON SUNT TURPIA" A természet dolgai - hirdeti Reviczky - csak nagyszerűek lehetnek. Kora gondolatkincsét a Humor és materializmus (1876) címet viselő esszéjében foglalja össze. Itt válik konzekvens felismerésévé, hogy „a hit csillagainak" letűntével veszélybe került az ember halhatatlanság- és végtelenség-ábrándja. A lélekben támadt űrt új szellem tölti be, s ez immár a földön tart. Isten helyét Reviczkynél - zsenielméletének megfelelően - az egyéniség veszi át. „A materialista saját egyénisége bélyegét nyomja a földre, holott a theokrácia az embereket más - a tökélyesb világ szerint idomítja. A túlvilág hite álom volt; a materializmus eszme. A theokratának el kell a földtől fordulnia, hogy az Istenséghez emelkedhessek; a materialista szükségkép lent marad a földön, s az élettel, az emberekkel foglalkozik. A pozitív vallású hite, a materialista szíve szerint cselekszik. Minden személyesített vallás a másvilági jutalmak ígérete, a természet vallása ellenkezőleg, a belátás által hozza létre a jót. A deista világa, erkölcstana, tettei a természeten kívül vannak; a materializmus maga a természet. Ez a természet vallása! Az Istenhívőt az Isten és a másvilág, a természethívőt az Én fogalma tölti el."

49 A materializmus világnézetét Reviczky így társítja a belátás fogalmával rokon, sajátos humorelvéhez, amelynek révén megint csak a zseniknek a rúthoz és a bűnhöz leereszkedő, bölcs attitűdjéhez jutunk. „Az anyagelviség etikája a hús és vér erkölcstana, s a humor poézise a hús és vér költészete. [...] A vallás emóciója hymnus, a humoré elégia"

50 - mondja. Az európai történelem nagy hitkorszakai közül a szerző kettőt emel ki: az ókor mitológiáját abban a visszaálmodni való alakzatában, ahogyan a költészet ránk hagyta, s a jézusi tanítást. Az előbbit az antikvitás minden vallásánál szebbnek mondja. „Horner istenei emberi bűnökkel felruházott érzéki lények voltak, a természetnél semmivel se hatalmasabbak, s az embernél is csak erőre s nem egyúttal szellemre nézve nagyobbak. Nem léteztek a természet előtt és kívüle mint a genesis teremtő Istene; a khaosz előttük volt; ők ebből származtak. Homér népe, mintha a természet istenségét sejtette volna, a természeti erőket isteneknek gondolta."

51 Az isteneket tehát - visszhangozza Reviczky a 18-19. század nem szűnő görögségszomját - a természet szülte, a félisteneket, héroszokat pedig a természet nevelte. Hellász költészete azért volt a későbbiekénél nagyszerűbb, mert a természet az egyéniség szabadságát is meghagyta. Szellem és istenség egyenrangúak voltak, hiszen mindkettő természeti őserő volt. A természet közvetített isten és ember között, és ezek átjártak egymás világába: az istenek leszálltak az emberekhez, s az emberek fölemelkedtek az istenekhez. „Annyi bizonyos, hogy a régiek több sejtelemmel bírtak a természet filozófiájáról, az anyagelviségről, mint a fanatikus és tudatlan középkor."

52 A klasszikus mitológia hozta a legszorosabb kapcsolatba a szellemet a természettel, s a materializmus tana a szerző szerint ennek értő örököse. Reviczky ebbe az eszmekörbe vonja bele mármost Jézus grandiózus alakját is. Mivel a görög harmónián a „gravitas Romana" győzött, s mivel az Ószövetség Istene a törvény túlzó szigorát és az egyéniség alárendeltségét hozta, kétezer év elteltével új üstökös tűnt fel és adott az emberiségnek új erkölcsöt. „Akkor Jézus volt a neve, most materializmusnak hívják. Renan az ő erkölcstanát egy tiszta kultusznak, egy papnélküli vallásnak nevezi, mely egyedül a szív érzésén nyugszik"

53 - írja. Majd idézi Ernest Renan főművének (Vie de Jésus, 1864) alapgondolatát, hogy Jézus hirdette először a gyöngék istenítesét, a nép alázatos szeretetét és a szegényekkel való rokonszenvet. Azután így folytatja: „Csodálatos tény, hogy Jézus erkölcstana a materializmuséval majd mindenben ugyanaz. Tanait az a mély humor lengi át, melyet csak a nép végzetes lealázottságából eredő gúnyos fájdalomból, az élet küzdelmeinek - melyekben sokszor hiába imádkozunk szabadításért a gonosztól - érzéses felfogásából s a nyomort ez okból megbocsátó szánalomból lehet származtatni. [...] Jézus a szó legigazabb értelmében az első demokrata. - 0 a szegényeknek élt, s a szegényekért halt meg."

54 Ebben az értelemben csatlakozik Reviczky Ludwig Feuerbach emberszeretetének posztulálásához: „Legyünk igazságosak, és szánakozzunk a társadalom nyomorultjain; szeressünk, hogy minket is szeressenek. Die Liebe zur Menschheit ist die einzige wahre Gottesliebe."

55 E kissé rapszodikus vallásfilozófiai elmélkedésbe közben beszüremkednek a századvég általános szempontrendszerének jól ismert, egyéb elemei is, mint a tudás és a tudomány igazságtevő szerepe, az örök harc a létért, a születési determinizmus, az agy és a lélek kapcsolata stb., és mindez ismételten a nagy példaképnek, Schopenhauernek a filozófiájával ötvözve. Eklektikus világképének legfőbb fogódzóját így találja meg Reviczky abban, hogy a természet azonos istennel és isten a természettel, hogy a szenvedő zseni maga a természet, hogy a halandó ember a természet gyermekeként isten képmása, s hogy az anyag örök, halhatatlan létező. Ez a lét- és müvészetfelfogás, amely isten bújtatott lényegét a teremtő géniuszban és a természetben egyszerre keresi, a század második harmadában szivárgott be hozzánk. Reviczky személyes elszigeteltségében sem egyedül vallotta. Legfogékonyabbnak rá a Figyelő című folyóirat bizonyult, az embert evilági szemlélettel mérő, és az alkotó személyiség korlátlanjogát hirdető prominenseivel. A nyugat-európai irodalom értékeit és a kozmopolitizmus progresszív elvét vallók e táborában, ahol a fenti esszével együtt Reviczky más jelentős írásai is helyet kaptak, volt a legnagyobb tere az egyetemes szenvedés elméletének és a természet egyszerre érzéki, illetve eszményített-kultikus szemléletének.

56 Pán, a földközeli-khtonikus természetisten ebben a hagyományban lehetett igazán otthon, és válhatott új szimbólummá. A Humor és materializmus már előrevetítette Reviczky versének, a Pán halálának jelentését és jelentőségét is. A különféle műfajoknak - epikának, balladának, himnusznak, elégiának, személyes lírának - váltakozó versformákkal adózó kultúrtabló annak a már idézett gondolatnak a jegyében született, hogy ti. Homérosz népe élte a legteljesebb életet, mert megsejtette a természet istenét. Azt a természetistent, aki a 19. század emberének